Gombos Sándor

(1895–1968) olimpiai bajnok magyar kardvívó, orvos

Gombos Sándor (Zombor, 1895. december 4.Budapest, 1968. január 27.) olimpiai bajnok kardvívó, orvos.

Gombos Sándor
Személyes adatok
BecenévSanci[1]
Születési dátum1895. december 4.
Születési helyZombor, Magyarország
Halálozási dátum1968. január 27. (72 évesen)
Halálozási helyBudapest, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
FegyvernemKard
KlubMagyar AC (1912–1925)
Tisza István VC (1925–1929)
Nemzeti VC (1929–1931)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
vívás
Olimpiai játékok
arany
1928, Amszterdam
kard csapat
Európa-bajnokság
arany
1926, Budapest
kard egyéni
arany
1927, Vichy
kard egyéni
arany
1930, Liège
kard csapat
arany
1931, Bécs
kard csapat
Magyar bajnokság
arany
1924
kard csapat
arany
1927
kard csapat
arany
1929
kard csapat
arany
1930
kard egyéni

Pályafutása szerkesztés

1912-től a Magyar AC, 1925-től a Tisza István Vívó Club, majd 1929-től a Nemzeti Vívó Club kardvívója volt. Harmincegyszer szerepelt a magyar kardvívó válogatottban.

Iskolás korában ismerkedett meg a vívással. Az első világháborúban a fronton szolgált. 1921-ben szerzett orvosi oklevelet a budapesti egyetemen. Az 1924-es olimpiai csapatba nem került be.

Az 1928. évi nyári olimpiai játékokon a Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön összeállítású magyar csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett.

Az aktív sportolástól 1932-ben vonult vissza. Orvosként praktizált. A második világháború után a Magyar Vívószövetség elnöke volt (1945–).

1997-ben a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

Sporteredményei szerkesztés

  • olimpiai bajnok (csapat: 1928)
  • olimpiai ötödik helyezett (egyéni: 1928)
  • négyszeres Európa-bajnok (egyéni: 1926, 1927 ; csapat: 1930, 1931)
  • Európa-bajnoki 4. helyezett (egyéni: 1930)
  • Európa-bajnoki 6. helyezett (egyéni: 1929)
  • négyszeres magyar bajnok (egyéni: 1930 ; csapat: 1924, 1927, 1929)

Díjai, elismerései szerkesztés

  • A Magyar Köztársasági Érdemérem kiskeresztje (1947)[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Elek Ilona, Elek Margit: Így vívtunk mi. Bp., 1968, 60. old.
  2. Kitüntetések a sportban. Népsport, III. évf. 245. sz. (1947. december 16.) 1. o.

Források szerkesztés