Gozsdu Elek

Gozsdu Elek (Ercsi, 1849. november 28. – Temesvár, 1919. május 26.) magyar író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, kirendelt főügyész, Gozsdu Manó unokaöccse.

Gozsdu Elek
Született	Gozsdu Elek 1849. november 28. Ercsi
Elhunyt	1919. május 26. (69 évesen) Temesvár
Állampolgársága	magyar Szerb–Horvát–Szlovén Királyság
Foglalkozása	elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, kirendelt főügyész
A Wikimédia Commons tartalmaz Gozsdu Elek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Portréja (Kernstok Károly alkotása, 1905)

Életpályája

Makedón családból származott. Dédapja Moscopolis városból (ma Voskopoje, Dél-Albánia) a 18. század elején vándorolt Lengyelországba, majd ennek fia Magyarországra, és Miskolcon telepedett le, ahol a család csakhamar elmagyarosodott. Gozsdu Elek iskoláit a negyedik gimnáziumi osztályig a délvidéki Temesvárott végezte, ezt követően pedig Pesten tanult, a református főiskolán. Később a budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett.

Ügyvédként kezdett el dolgozni, de ez az életpálya nem felelt meg hajlamainak. Így hát 1880-tól hírlapíróként a Függetlenség című ellenzéki lapnál dolgozott, majd a Magyar Újság című Tisza Kálmán-ellenes lap alapításában és szerkesztésében vett részt. Az éjszakai munkát nem tudta megszokni, ezért visszatért eredeti szakterületére, és 1883-tól a hivatalnoki és bírói pályára lépett. 1885-ben mint királyi alügyész szolgált a bánáti Fehértemplomban, majd 1887-től hasonló minőségben Budapesten.

1889-ben királyi ügyész lett a bánáti Karánsebesen. 1892-ben hasonló minőségben Temesvárra helyezték át. 1897–1905 között Zombor városában volt ügyész, majd ismét visszakerült Temesvárra.

Hivatalos elfoglaltságai mellett továbbra is írogatott, de 1910 után visszavonult az irodalomtól. 1919-ben hunyt el, 69 éves korában.

Munkássága

Nagyon keveset írt. Az 1870-es években versekkel, novellákkal jelentkezett. Az aranyhajú asszony (1880) című regénye a másodrangú francia romantika hatására vall. Köd (1882) című második regényében a francia hatás a romantikus sablonok helyett Charles Baudelaire és a szimbolizmus adaptációjában jelenik meg, és Dosztojevszkij, Tolsztoj tanulmányozása révén jellegzetes „oroszossággal” egészül ki. Ez a tragikus szerelmi regény a dzsentri századvégi válságának és hanyatlásának tükre, és egyben jól mutatja az írónak a darwinizmus iránti érdeklődését. Művészetére nagy hatással voltak Turgenyev művei is.

Főműve a Tantalus (1886), kilenc elbeszélésből álló egységes ciklus. Darabjait a címadó mítoszhoz való kimondott vagy burkolt kapcsolat fűzi össze, főként az eljátszott vagy elveszített jobb életlehetőségek utáni sóvárgás motívuma. Az író kortárs hívei és későbbi újrafelfedezői a szemléleti és szerkezeti bonyolultságban, a lélektani és lélekkórtani megfigyelés pontosságában, az artisztikus, olykor zenei jellegű stílusban keresik máig érzékelhető utóhatásának titkát.

Két drámája (A félisten, 1908; A karrier, 1911) közül az előbbi Giotto szerelmének felidézésével híven tükrözi a letűnt kultúrákba menekülés szecessziós magatartását. 1906–1915 között leveleket írt Weisz Annának, egy gazdag temesvári kereskedő fiatal, művelt feleségének, amelyekre a nő ritkán és röviden válaszolt.

Művei

• Az aranyhajú asszony. Regény; Aigner, Bp., 1880
• Köd. Regény; Aigner, Bp., 1882
• Tantalus; Aigner, Bp., 1886
• A félisten. Színmű; Csendes Ny., Temesvár, 1907
• A kárier. Színmű; Deutsch Zs., Bp., 1911
• Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; vál. Miklóssy János, bev. Lukácsy Sándor; Szépirodalmi, Bp., 1955
• Anna-levelek. Válogatás a szerző Weisz Annához írott leveleiből; vál., utószó Pongrácz P. Mária; Irodalmi, Bukarest, 1969
• Köd. Regény és elbeszélések; sajtó alá rend., utószó Ács Margit; Szépirodalmi, Bp., 1969 (Magyar elbeszélők)
• Egy néma apostol; in: Zörög a kocsi. Három egyfelvonásos; rend. utószót Máté Lajos, Sződy Szilárd írta; NPI, Bp., 1976 (Színjátszók kiskönyvtára)
• Az étlen farkas; vál., szöveggond. Ács Margit; Szépirodalmi, Bp., 1982 (Kiskönyvtár)
• Gozsdu Elek–Petelei István–Bródy Sándor: Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; Interpopulart, Szentendre, 1995 (Populart füzetek)
• Köd. Regény; vál., utószó Ács Margit; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
• Kertünk Istennel határos. Gozsdu Elek és Weisz Anna levelezése, 1906–1915; szöveggond., jegyz., névmutató Pongrácz P. Mária és Alexa Károly; Kortárs, Bp., 2001
• Gozsdu Elek–Petelei István–Bródy Sándor: Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; Népszabadság Könyvek, Bp., 2007 (A magyar irodalom remekei II. sorozat)

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Gozsdu Elek témában.

• Bródy Sándor – Gozsdu Elek – Petelei István: A nemes rozsda
• A magyar irodalom arcképcsarnoka
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Szántó Erzsébet: Gozsdu Elek; Helyi Értesítő Ny., Kiskunhalas, 1939
• Reisz Mihály: Gozsdu Elek (1849–1919); Klein Ny., Bp., 1941
• Lovass Gyula: Gozsdu, egy századvégi elbeszélő; Don Bosco Ny., Rákospalota, 1942
• Zircz Péter: Gozsdu Elek pályakezdése; Borsodmegyei Ny., Miskolc 1966 (Borsod-miskolci füzetek Irodalomtörténet)
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  [2]
• Káich Katalin: Gozsdu Elek és a Szabad Lyceum. In: Káich Katalin: A bogyófák árnyékában. Tanulmányok Zombor művelődéstörténetéből. I. kötet. Újvidék, Vajdasági Magyar Közművelődési Társaság, 2006, 130–142. o.