Wikipédia

Gunnar Myrdal

(1898-1987) svéd közgazdász

Gunnar Myrdal (Skattunge Parish, 1898. december 6. – Danderyd község, 1987. május 17.) svéd közgazdász.[1] 1974-ben – Friedrich Hayekkel közösen – megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a pénz- és konjunktúraelmélet területén kifejtett úttörő tevékenységükért és a gazdasági, társadalmi és intézményi jelenségek összefüggéseinek mélyreható elemzéséért”.[4]

Gunnar Myrdal
1937 körül
1937 körül
Született1898. december 6.[1]
Svédország[1]
Elhunyt1987. május 17. (88 évesen)[1]
Danderyd község[2][3]
Állampolgárságasvéd
Nemzetiségesvéd
HázastársaAlva Reimer
GyermekeiJan Myrdal, Sissela Bok, Kaj Fölster
Foglalkozásaközgazdász
Tisztsége
  • professzor (1933–1947, Stockholmi Egyetem)
  • member of the First Chamber (1936–1938)
  • member of the First Chamber (1944 – 1947. április 12.)
  • Minister of Trade (1945. július 31. – 1947. április 11.)
  • főtitkár (1947–1957, Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága)
  • professzor (1960–1967, Stockholmi Egyetem)
Iskolái
  • Stockholmi Egyetem
  • Norra Real
KitüntetéseiKözgazdasági Nobel-emlékdíj, 1974[4]
SírhelyeGarden of Remembrance, Norra Begravningsplatsen (1987. június 11. – , Minneslunden)[5][6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Gunnar Myrdal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása szerkesztés

A Stockholmi Egyetem jogi karán végzett 1923-ban, és jogászként kezdett dolgozni, miközben folytatta tanulmányait az egyetemen. Doktori címét 1927-ben szerezte közgazdaságtanból, és docenssé nevezték ki a politikai gazdaságtan területén.

1925 és 1929 között Németországban és Nagy-Britanniában, 1929-1930 között pedig Rockefeller ösztöndíjjal az Egyesült Államokban is kutatott. Ebben az időszakban adta ki első könyveit, köztük a The Political Element in the Development of Economic Theory címűt. Európába visszatérve először egy évig a genfi nemzetközi tanulmányok posztgraduális intézetében oktatott. 1933-ban a Stockholmi Egyetem Lars Hierta politikai gazdaságtan és közpénzügy tanszék vezetőjévé nevezték ki, ahol Gustav Casselt váltotta.

Az oktatás mellett a politikában is aktív volt: 1934-ben a szociáldemokraták színeiben választották be a svéd szenátusba.

1938-ban a New York-i Carnegie Corporation megbízta egy kutatással az amerikai feketék kérdéskörében. Kutatási eredményeit 1944-ben publikálta An American Dilemma: The Negro Problem and Modern Democracy címen.

1942-ben visszatért Svédországba, ahol ismét a szenátus tagjává választották, emellett a svéd jegybank igazgatótanácsának tagja és a háború utáni tervezési bizottság elnöke lett. 1945–1947 között kereskedelmi miniszter volt; ezt a pozícióját az ENSZ-EGB végrehajtó titkári posztjáért adta fel. Notel Rudolf magyar közgazdásszal ebben az időszakban együtt dolgozott.[7]

1957-től a Twentieth Century Fund megbízásából átfogó kutatást vezetett a dél-ázsiai országok gazdasági folyamatairól és politikájáról, melynek eredményei az Asian Drama: An Inquiry into the Poverty of Nations and The Challenge of World Poverty. A World Anti-Poverty Program in Outline című kötetben láttak napvilágot.

1961-től a Stockholmi Egyetemen a nemzetközi gazdaságtan professzora volt. Ugyanebben az évben megalapította az egyetemen a nemzetközi gazdaságtan intézetét. Elnökölte a stockholmi nemzetközi békekutató intézet, valamint a stockholmi latin-amerikai intézet igazgatóságát. 1973–1974-ben vendégkutatóként dolgozott a santa barbarai Center for the Study of Democratic Institutions kutatóintézetnél, a következő évben pedig a New York-i Egyetem vendégprofesszora volt.

Több mint harminc tiszteletbeli fokozatot kapott, az elsőt 1938-ban a Harvard Egyetemen. Számos díjat kapott. Tagja volt a brit, az amerikai és a svéd tudományos akadémiának, tagja az Econometric Societynak és tiszteletbeli tagja az American Economic Associationnek.[1]

Magyarul megjelent művei szerkesztés

  • Érték a társadalomtudományban. Válogatott módszertani tanulmányok; szerk., bev. Paul Streeten, ford. Erdélyi Ágnes, bev. Andorka Rudolf; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1972
  • Korunk kihívása: a világszegénység. Egy szegénység elleni világprogram vázlata; ford. Félix Pál, utószó Bognár József; Gondolat, Bp., 1974 (Társadalomtudományi könyvtár)

Magánélete szerkesztés

Felesége Alva Myrdal (sz. Reimer) volt, aki fontos pozíciókat töltött be az ENSZ-nél és az UNESCO-nál, Svédország indiai nagykövete, illetve lefegyverzési és egyházügyi minisztere volt. Két lányuk (Sissella és Kaj) és egy fiuk (Jan) született.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f Biography (angol nyelven). Nobel Prize, 2010. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  2. ↑ K Gunnar Myrdal (svéd nyelven)
  3. ↑ Two-Chamber Parliament 1867–1970., 77, Myrdal i Ålsten senare Äppelviken, K Gunnar, 2022. január 21., sj9PGLAlnmUAAAAAABfcFQ, 5
  4. ↑ a b The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 1974 (angol nyelven). Nobel Prize, 2010. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  5. ↑ Norra begravningsplatsen.se, http://norrabegravningsplatsen.se/kandisarna/
  6. ↑ Myrdal, Karl Gunnar, 2023. április 10., Svenskagravar.se, https://www.svenskagravar.se/gravsatt/6a41b3d7-870b-4400-a2e4-39cff3cb154e
  7. ↑ http://nol.hu/archivum/archiv-365097-179321 Csikós Nagy Béla emlékezete

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gunnar_Myrdal&oldid=24793726”