Győriványi Sándor

magyar politikus, egyetemi tanár, pedagógus, technikatörténész, munkaügyi miniszter, országgyűlési képviselő

Győriványi Sándor (Budapest, 1927. január 31.Budapest, 2007. december 31.) magyar pedagógus, technikatörténész, politikus. 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1991 között munkaügyi miniszter.

Győriványi Sándor
A Magyar Köztársaság munkaügyi minisztere
Hivatali idő
1990. május 23. – 1991. január 16.
UtódKiss Gyula

Született1927. január 31.
Budapest[1]
Elhunyt2007. december 31. (80 évesen)
Budapest[2]
PártFüggetlen Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt

Foglalkozáspolitikus
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1958)

Fiatalkora szerkesztés

Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, de 1949-ben kizárták. 1945 és 1946 között kötélgyártó tanonc, majd egyetemi kizárása után 1958-ig kötélgyártó szakmunkás volt. 1958-ban tudta csak befejezni egyetemi tanulmányait.

1952-ben nősült meg, egy fiúgyermekük született.

Tanári pályája szerkesztés

1964-ig a Munkaerő Tartalékok Hivatalánál tanított a szakmunkástanuló iskolában, majd 1970-ig a Belkereskedelmi Minisztérium országos áruismereti szakfelügyelője volt. 1962-ben kezdett tanítani a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen és a későbbi Budapesti Gazdasági Főiskolán. 1970 és 1987 között a Szász Ferenc Iparcikk-kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója volt. 1987 és 1990 között nyugdíjas volt. 1986-ban Kiváló Pedagógus címmel díjazták. 42 könyve és számos cikke jelent meg.

Politikai pályafutása szerkesztés

Politikai pályafutását 1945-ben kezdte, amikor belépett az FKgP-be. 1947-ben átlépett a Balogh István páter vezette FMDP-be, országgyűlési pótképviselő volt. 1946 és 1947 között a Független Ifjúság egyetemi megbízottja, illetve 1947 és 1948 között a Független Magyar Ifjúság országos elnöke volt.

1956-ban az újjáalakult FKGP pedagógus csoportjának újjászervezésében segített. A politikai életbe 1988-ban tért vissza, amikor az újjáalakult FKgP XIII. kerületi szervezetének ügyvezető elnökévé választották, mely posztot 1989-ig töltötte be. Az 1990-es országgyűlési választáson bekerült az Országgyűlésbe. Az FKgP-vel kötött koalíciós megállapodás értelmében Antall József miniszterelnök a rendszerváltás utáni első munkaügyi minisztere lett. Posztját az 1991-es első pártszakadásig viselte. 1993 és 1994, majd 1997 és 1998 között a párt alelnöke, illetve 1994 és 1998 között elnökségi tagja volt.

A 36-ok kiválása után a független képviselőkként dolgozó FKGP-csoport vezetője volt a ciklus végéig, 1994-ben ismét országgyűlési mandátumot szerzett, az FKgP-frakció helyettes vezetője volt. A ciklus alatt szociális és egészségügyi bizottság alelnökeként is dolgozott.

1999-től haláláig a Veszprémi Akadémiai Bizottság kézművesipar-történeti munkabizottság vezetőségi tagja, illetve 2002-től haláláig a Magyar Kézműves-ipartörténeti Egyesület felügyelő bizottságának elnöke volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 19.)

Források szerkesztés