Gyapjúzsák
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A gyapjúzsák a kőzetek jellegzetes lepusztulásformája, amely az exfoliáció során jön létre. Meleg, mérsékelten nedves klímán fordul elő a lapos héjak, pikkelyek egymás utáni leválásának tömeges (pl. gránit vagy bazalt) mállásakor - a pikkelyek, lemezek vastagsága néhány milliméter, de akár több méter is lehet.
A gömbhéjas mállás szerkesztés
Az exfoliáció némelyik kisebb arányú formája (a gömbhéjas mállás) csak bizonyos magmás kőzetek tömbjein figyelhető meg. Eredménye legömbölyített kőzetmagok („gyapjúzsákok”) tömege, amelyet mállott anyag vesz körül.
Nyomóerő változás szerkesztés
A geológusok egy része szerint gömbhéjas elválás akkor következik be, amikor nagy mélységben keletkezett kőzetek a felszínre kerülnek. A terhelés megszűntével a korábbi nyomóerők csökkennek, ezért a kőzet kitágul, és a felszínnel párhuzamosan megrepedezik. A repedések azonban gyakran nem párhuzamosak a földfelszínnel, s ez másféle eredetre utalhat.
Hőingadozás szerkesztés
A gömbhéjas elválás másik okának tartják az erős napi hőingadozást is, amely különösen a sivatagokra jellemző. Nappal az átforrósodó kőzetek kitágulnak, éjjel gyorsan lehűlve összehúzódnak. Korábban feltételezték, hogy a felszíni nagy kőtömbökről ilyen módon is leválhatnak vékony hasábok.
Agyagásványosodás szerkesztés
A hőingadozás az elképzelésnek ellentmondanak az elektromos fűtő-hűtő berendezések segítségével végzett kísérletek, amikor is a sivatagokban mérhetőnél lényegesen magasabb, illetve alacsonyabb hőmérsékletek több ezerszeres ismétlődése sem hozott létre töréseket (még mikroszkopikus méretűeket sem) a kőzetmintákban. A mállott kőzetről levált vékony héjak vizsgálata kimutatta, hogy az exfoliáció egyik gyakori oka a lassú agyagásványosodás, minthogy az agyagásványok képződése térfogat-növekedéssel jár. A felszínre került kőzet benedvesedő felülete gyorsan kiszárad, de az apró repedésekbe behatolt nedvesség hosszabb ideig megmarad. Megindul a kőzet átalakulása, mállása, a fellépő duzzadás miatt pedig a kőzetfelszínnel nagyjából párhuzamosan pikkelyek válnak le.
Előfordulása szerkesztés
Ilyen jelenség Magyarországon a Velencei-hegység, illetve a Pákozdi bánya gránit ingókövein figyelhető meg.