Hársád
Hársád (1899-ig Litmanova, szlovákul Litmanová, németül Littmannsau) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
| Hársád (Litmanová) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1412 |
| Polgármester | Ján Kormaník |
| Irányítószám | 065 31 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 633 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 36 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 656 m |
| Terület | 17,92 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 20″ | |
| Hársád weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hársád témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Ólublótól 9 km-re északnyugatra, a lengyel határ mellett fekszik.
Története szerkesztés
A falu a 15. században keletkezett. 1412-ben „Litmanova” néven említik először, ekkor a lublói uradalom része volt. 1412-től 1772-ig az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott. 1570-ben a zálogbirtok lengyel tartományfőnöke az elnéptelenedett települést Peter Wiszlowskynak adja, aki 9 ruszin családot telepített ide és 12 évi adómentességet adott nekik. A falu lakossága fokozatosan nőtt, nemsokára már 60 jobbágytelek volt a községben. 1772-ben visszakerült a Habsburg Birodalomhoz.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LITLANOVA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Lublónak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű.”[2]
1822-ben lakói fellázadtak a robot ellen. 1828-ban 162 ház volt a faluban 1185 lakossal.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Littmanova, orosz falu, Szepes vmegyében, a magurai járásban, hegyek közt egy völgyben, Lőcséhez 9 óra. Van 1150 görög, 50 római kath. lakosa, görög kath. anyatemploma, 5 urbéri telke. Az uraságnak az erdőn kivül majorsági birtoka nincs. Agyagos földe terem árpát, zabot, burgonyát, káposztát, répát. Birja a Neskó család.”[3]
Lakói főként drótozással, üvegezéssel foglalkoztak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1869-ben 956 lakosa volt.
1910-ben 869, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2011-ben 640 lakosából 527 szlovák és 84 ruszin.
Nevezetességei szerkesztés
- A falu festői környezetben, fehér mészkősziklák között fekszik.
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1778-ban épült barokk-klasszicista stílusban.
- Az Eliásovka déli lejtőjén álló fakápolna búcsújáróhely, itt jelent meg a Szűzanya két falubeli kislánynak.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
