Wikipédia

Habsburg–Lotaringiai Henrik főherceg

osztrák főherceg, altábornagy

Habsburg–Lotaringiai Henrik (németül Heinrich Anton Maria Rainer Karl Gregor von Österreich) (Milánó, 1828. május 9. – Bécs, 1891. november 30.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, altábornagy.

Habsburg–Lotaringiai Henrik főherceg
Született1828. május 9.[1]
Milánó
Elhunyt1891. november 30. (63 évesen)[2][3]
Rainier Palace
Állampolgárságaosztrák
HázastársaLeopoldine Hofmann, Baroness of Waideck (1868. február 4. – )[4]
GyermekeiMaria Raineria von Waideck
SzüleiSavoyai Mária Erzsébet carignanói hercegnő
Habsburg–Lotaringiai Rainer József lombard–velencei alkirály
Foglalkozása
  • katonatiszt
  • politikus
Tisztsége
  • az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – 1868. február 16.)
  • az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1872 – 1891. november 30.)
KitüntetéseiAranygyapjas rend
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeBolzano
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Henrik főherceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Származása, testvérei szerkesztés

 

Henrik főherceg Milánóban, a Lombard–Velencei Királyság fővárosában született, 1828-ban. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-ház főágából származó Rainer József főherceg (1783–1853) volt, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya, I. Ferenc osztrák császár öccse, Lipót toszkánai nagyhercegnek, a későbbi II. Lipót német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1747-1792) és a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőnek (1745–1792) fia.

Édesanyja Savoyai Mária Erzsébet Franciska carignanói hercegnő (Maria Elisabetta Francesca di Savoia-Carignano, 1800–1856) volt, Károly Albert király húga, Károly Emánuel Ferdinánd carignanói herceg (1770–1800) és Mária Krisztina szász–kurlandi hercegnő (1779–1851) leánya. Nyolc testvér közül Henrik főherceg született hetedikként:

Több éven át a Károly főherceg nevét viselő 3. gyalogezred ezredese, majd a 14. gyalogezred parancsnoka volt. 1859-ben vezérőrnagyi rangban dandárparancsnok lett, 1863-ban altábornaggyá léptették elő. 1848-ban a 20 éves ifjú azzal vonta magára az uralkodó haragját, hogy levelet írt barátjának, melyben a rendszert bírálta. A levél nyilvánosságra került a herceg teljes aláírásával, Henriket a felelősségre vonástól csak Zsófia főhercegné közbenjárása mentette meg.

 
Henrik főherceg feleségével és leányával

Kalandos házassága szerkesztés

1864-ben Grazban átvette egy hadosztály parancsnokságát. Ekkor ismerkedett meg Leopoldine Hofmannal (1842–1891), a városi színház egyik polgári származású színésznőjével. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háború kitörésekor kapcsolatuk megszakadt, mivel Henriket hadosztályparancsnokként a IX. hadtesthez osztották be, de a főherceg biztosította szerelmét komoly szándékairól. A háborút végigharcolta, többek között részt vett a custozzai csatában, amiért megkapta a katonai érdemkeresztet a hadi ékítménnyel. A háború után visszatért Grazba. Leopoldine Hoffmannhoz fűzódő viszonya nyílt titokká vált, ezért áthelyezték Brünnbe, ahol a 4. hadosztály parancsnokságával bízták meg. A főherceg ekkor Hütteldorfban (ma Bécs XIV. kerülete) lakó testvéréhez küldte kedvesét. Az esküvőre 2 évig kellett várniuk. 1868-ban a főherceg Bozenbe hívatta Leopoldine-t, ahol február 4-én, saját házi kápolnájában feleségül vette.

A rangon aluli (morganatikus) házasságot az udvar nem nézte jó szemmel. A főherceget lemondatták tiszti rangjáról, megvonták tőle a marosvásárhelyi 62. gyalogezred tulajdonosi címét. Megszüntették évi 40 000 forintos apanázsának folyósítását. Őt magát és feleségét is kitiltották a Monarchia területéről. A főherceg feleségével kis parasztbirtokot vásárolt a dél-tiroli Etsch folyó mentén, annak műveléséből éltek, meglehetősen szűkösen. Erről az időről Leopoldine egy 1871-ben barátnőjének címzett levelében így írt „ha visszaemlékezem a múltra, gyöngyéletnek tetszik előttem az az idő, mikor még 100 forintnyi havi díjért énekeltem, s hogy néha nagy lelki küzdelembe került elszánnom magam, vajon vegyek-e magamnak az elkopott cipő helyett újat?”

Száműzetésük 1874-ben ért véget, mikor Ferenc József magához hívatta Henriket és megbocsátott neki. Hamarosan visszakapta katonai rangját, majd 1875-ben az 51. gyalogezred tulajdonosává nevezték ki (a marosvásárhelyi 62. gyalogezred időközben más tulajdonost kapott). Főhercegi jövedelmét ismét folyósították számára. Családjával Bozenben telepedett le, a közélettől visszavonultan élt.

Feleségének, Leopoldinának először nemesi rangot adományoztak, majd 1878. január 5-én megkapta a Waideck bárónő címet, amelyet házasságukból született egyetlen leányuk, Maria Raineria (1872–1936) is örökölt.

Halála szerkesztés

1891. november 21-én Henrik főherceg és családja részt vett IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg leányának, Lujza főhercegnőnek (1870–1947) és Frigyes Ágost szász trónörökösnek, a későbbi III. Frigyes Ágost királynak (1865–1932) Bécsben megtartott esküvőjén. Másnap, november 22-én előbb Leopoldina főhercegnét, majd 24-én Henrik főherceget is ágynak döntötte az influenza, melyből később mindkettejüknél tüdőgyulladás fejlődött ki. Leopoldina főhercegné november 29-én (49. születésnapján) halt bele a betegségbe, férje másnap, november 30-án követte őt.

A főhercegi párt a bozeni családi kriptába helyezték örök nyugalomra, Henrik főherceg édesapja, id. Rainer (József) főherceg mellé. Henrik egyik bátyja, Zsigmond főherceg a temetésen megfázott, és 1891 decemberében ő is belehalt a betegségbe.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://roglo.eu/roglo?lang=es;p=heinrich;n=von+habsburg+lothringen;oc=1;
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ p11211.htm#i112107, 2020. augusztus 7.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Habsburg–Lotaringiai_Henrik_főherceg&oldid=26900016”