Wikipédia

Halász Béla (orvos)

(1927–2019) magyar orvos, anatómus, neuroendokrinológus, egyetemi tanár
Ez a szócikk az orvosról és kutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Halász Béla (egyértelműsítő lap).

Halász Béla (Kalaznó, 1927. július 4.[7] – Budapest, 2019. március 7.) Bolyai Nagydíjas és Széchenyi-díjas magyar orvos, anatómus, neuroendokrinológus, egyetemi tanár, professor emeritus,[2] a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A belső elválasztású mirigyek szabályozásának neves kutatója, elsősorban az idegrendszer szerepét illetően. 1973 és 1979 a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese. 1990 és 1996 között az MTA egyik alelnöke.

Halász Béla
Született1927. július 4.
Kalaznó
Elhunyt2019. március 7. (91 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • anatómus
  • neuroendokrinológus
  • egyetemi oktató
  • endokrinológus
Tisztsége
  • rektorhelyettes (1973–1979, Semmelweis Egyetem)
  • alelnök (1990. május 21. – 1996. május 9., Magyar Tudományos Akadémia)
IskoláiPécsi Orvostudományi Egyetem (1948–1954)
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterület
Kutatási területbelső elválasztású mirigyek szabályozása
Tudományos fokozat
Szakintézeti tagság
  • Magyar Tudományos Akadémia (1985 – 2019. március 7.)
  • American Academy of Arts and Sciences (1988–)[3]
  • Európai Akadémia (1991–)[4][5]
  • American Physiological Society (2011. augusztus 26. – 2019. március 7.)
    • Tudományos publikációk száma136 (2019. március 19.)[6]
    Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1985)
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Életpályája szerkesztés

    1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Itt szerzett orvosdiplomát 1954-ben.[7] Ennek megszerzése után az egyetem Anatómiai Intézete munkatársa lett.[7] 1963-tól adjunktusként, 1968-tól egyetemi docensként dolgozott. 1964-ben egy évig a Ford-ösztöndíjjal a Kaliforniai Egyetem agykutató intézetében tanult.[7] Itt Szentágothai János egyik legközelebbi munkatársa volt. 1971-ben vette át egyetemi tanári kinevezését, immár a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében. Ezzel együtt az intézet mellett működő tanszék vezetését is átvette. Eközben 1973 és 1979 között az egyetem oktatási rektorhelyettese volt. 1982-ben (tanszékvezetői állása mellett) az MTA és a SOTE Egyesített Kutatószervezetének elnöke lett. A tanszéket és a kutatószervezetet 1995-ig irányította. 1997-ben nyugdíjba vonult, majd kutatóprofesszori megbízást, illetve professor emeritusi címet kapott. 2005-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott.

    1966-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1972-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottságának lett tagja. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. 1985-ben átvette az Orvosi Tudományok Osztálya elnöki tisztségét, ebből kifolyólag az akadémia elnökségében is részt vett. 1990-ben az MTA egyik alelnökévé választották, amely tisztségét 1996-ig töltötte be. Emellett több éven át az Akadémiai Kutatóhelyek Hálózati Tanácsa, az Arany János Közalapítvány, illetve a Bolyai János Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. 1988-ban az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, illetve a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea), 1997-ben a Belga Királyi Orvosi Akadémia is felvette tagjai sorába. Számos jelentős tisztséget töltött be tudományos egyesületeknél, többek között 1975–1980-ban a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság alelnöke, 1987–1993-ban az Európai Endokrin Társaságok Szövetsége végrehajtó bizottságának alelnöke, 1982 és 1990 között a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság elnöke volt. 1992–2000-ben a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagjaként is tevékenykedett.

    Munkássága szerkesztés

    Fő kutatási területe a belső elválasztású mirigyek szabályozása, kiemelten ebből az idegrendszer szerepe.

    Nevéhez fűződik az agyfüggelékmirigy mellsőlebeny-hormonok közvetlen visszahatási lehetőségének felvetése. Az ebben a kérdéskörben végzett első kísérletei szolgáltattak adatokat a mellékvesekéreg és a köztiagy közötti idegi kapcsolatokról. Új, sztereotaktikus eljárást dolgozott ki agyi, ezen belül hipotalamikus szerkezetek idegi kapcsolatainak megszakítására. Neuroendokrinológiával foglalkozó kutatócsoportjában megfigyeléseket tett a hipotalamusz és a csatlakozó régiók szerkezeti szerveződéseiről, illetve különböző agyterületek szerepéről az agyfüggelékmirigy mellső lebenyének működése szabályozásában, valamint ennek mechanizmusáról. Ehhez kapcsolódik legismertebb eredménye, az általa kifejlesztett, illetve róla elnevezett Halász-féle kés, amellyel sikerült az agyalapon a szabályozó és a szabályozott terület idegi kapcsolatait megszüntetnie. Ennek segítségével sikerült a szabályozás mechanizmusát felderítenie. Munkáit elsősorban magyar, angol és kezdetben német nyelven adta közre.

    Díjai, elismerései szerkesztés

    Főbb publikációi szerkesztés

    • Histologischer Beweis einer nervösen Signalübermittelung von der Nebenrinde zum Hypothalamus (Szentágothai Jánossal, 1959)
    • Hypophysiotrophic Area in the Hypothalamus (társszerző, 1962)
    • Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary, Monograph (társszerző, 1962, 1965, 1968)
    • Hormone Secretion of the Anterior Pititary Gland After Physical Interruption of All Nervous Pathways to the Hypophysiotrophic Area (társszerző, 1965)
    • The Endocrine Effects of Isolation of the Hypothalamus from the Rest of the Brain (könyvfejezet, 1969)
    • Serotoninergic Endings on VIP-neurons in the Suprachiasmatic Nucleus and on ACTH-neurons in the Arcuate Nucleus of the Rat Hypothalamus (társszerző, 1984)
    • Circadian Corticosterone Rhythm did not Develop in Rats Seven Weeks After Destruction with 5,7-DHT of the Serotoninergic Nerve Terminals in the Suprachiasmatic Nucleus at the Age of 16 days (1986)
    • Hypophysis mellső lebeny hormonok és elválasztásuk idegi szabályozása : akadémiai székfoglaló : 1986. április 22. (1988)
    • Analysis of Pituitary Prolactin and Adrenocortical Response ot Ether, Formalin or Restraint of Lactating Rats (társszerző, 1994)
    • Neuronal Labeling in the Rat Brain and Spinal Cord from the Ovary using Viral Transneuronal Tacing Technique (társszerző, 1998)

    Jegyzetek szerkesztés

    1. ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
    2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Halász Béla adatlapja az MTA oldalán. Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2019. március 28.)
    3. ↑ https://www.amacad.org/multimedia/pdfs/publications/bookofmembers/ChapterH.pdf, 2018. december 24.
    4. ↑ https://www.ae-info.org/ae/Member/Hal%C3%A1sz_B%C3%A9la, 2018. december 24.
    5. ↑ https://www.ae-info.org/ae/User/Halász_Béla
    6. ↑ Halász Béla publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2019. március 28.)
    7. ↑ a b c d e f g h i j Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 284. o. ISBN 978-963-06-7919-0
    8. ↑ Semmelweis Hírek, 2017. július 6.

    Források szerkesztés

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Halász_Béla_(orvos)&oldid=23418012”