Halmágyi Mária
Halmágyi Mária, G. Halmágyi, családi nevén Hirschhorn (Halmágy, 1898. december 27. – Brassó, 1972. október 22.) erdélyi magyar költő, újságíró.
| Halmágyi Mária | |
| Élete | |
| Született | 1898. december 27. Halmágy |
| Elhunyt | 1972. október 22. (73 évesen) Brassó |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Életpályája szerkesztés
Fogarason végezte a polgári leányiskolát (1913), versei már 1914 óta megjelentek a Pesti Naplóban, majd Kolozsvárt az Erdélyi Magyar Lányok hasábjain, később a Brassói Lapokban és a Családi Körben. 1923-as verseskötetében az élet és halál, a lét kérdéseit boncolgatja. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Férjével, Génádt Dáviddal a hatósági üldözés elől Franciaországba menekült (1933), ahol a második világháború kitörése után a maquis tagjaiként részt vettek az antifasiszta ellenállásban. 1945-ben hazatérve, férjével együtt pártaktivista, a Vörös Zászló riportere (1951–52).
Kötetei: Fehér virágok (versek, az Erdélyi Magyar Lányok kiadása, Kv. 1923); Versek (Gyergyószentmiklós 1928).
Források szerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
.svg){kind=small}