Hanussen

1988-ban bemutatott magyar–német–osztrák játékfilm

A Hanussen (címváltozata: A próféta) 1988-ban bemutatott magyar–német–osztrák játékfilm. Rendezője Szabó István, aki a forgatókönyvet Dobai Péterrel közösen írta.

Hanussen
1988-as német–magyar–osztrák film
RendezőSzabó István
ProducerArthur Brauner
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróDobai Péter
Szabó István
FőszerepbenKlaus Maria Brandauer
ZeneTamássy Zdenko, Vukán György
OperatőrKoltai Lajos
VágóCsákány Zsuzsa
HangmérnökFék György
JelmeztervezőVágó Nelly
GyártásvezetőÓvári Lajos
Gyártás
GyártóObjektív Filmstúdió Vállalat, Central Cinema Company Filmkunst (CCC) – Berlin, Zweites Deutsches Fernsehen (ZDF) – Mainz, Hungarofilm, MOKÉP
Ország Magyarország
 Ausztria
 NSZK
Nyelvmagyar
német
Játékidő108 perc
Forgalmazás
Bemutatómagyar 1988. október 6.
francia 1988. május 20. (Cannes-i Film Fesztivál)
Korhatár12 III. kategória (NFT/25447/2019)
Kronológia
ElőzőRedl ezredes
További információk
SablonWikidataSegítség

Az alkotók úgynevezett „német trilógia”-jának harmadik, befejező darabja (Mephisto (1981); Redl ezredes (1985); Hanussen).

Történet szerkesztés

Az első világháború végén Klaus Schneider szakaszvezető (Klaus Maria Brandauer) fejsérülést szenved. A frontkórházban Bettelheim doktor (Erland Josephson) felfigyel páciense különleges hipnotizáló képességére és szeretné azt a gyógyításban felhasználni. Nowotny kapitány (Eperjes Károly) azonban a varieték csillogó világát kínálja. Előbb Bécsben tűnnek fel, ahol a volt szakaszvezető Hanussen néven lép fel, majd Berlinbe megy. Itt már nem csak hipnotizőri fellépéseivel arat sikereket, hanem látnokként is viselkedik, (nem tudni pontosan, hogy ebből mennyi a szerencse vagy a szélhámosság). A nemzetiszocialista párt nyilvánvaló erősödésekor „megjósolja” Hitler hatalomra jutását. Az új hatalom is fölfigyel rá, körüludvarolják, fogadásokra hívják. Egy ideig mintha sikerülne kézben tartania sorsát, kibúvókat találnia, de közben állandó bizonytalanságban él, mert érzi a veszélyt. A náci propagandafőnök kihasználja Hanussent: „megjósoltatja” vele a Reichstag leégését. Utána nincs tovább: Hanussen veszélyessé válhat, el kell tűnnie. Elviszik és az őszi erdőben egyszerűen agyonlövik.

Szereplők szerkesztés

Jiří Adamira, Rátonyi Róbert, Andorai Péter, Eszenyi Enikő, Kerekes Éva, Sáfár Anikó, Ács János, Fodor Tamás, Lénárt István, Mácsai Pál, Müller Péter, Simó Sándor, Xantus János.

Fogadtatása szerkesztés

A hatalom és az egyén különféle viszonyait, az egyén bukását bemutató történeti „trilógia” befejező részéről a korabeli hazai kritikának nem volt túl jó véleménye. Gazdag képi világát, látványos jeleneteinek kiállítását általában elismerték, de hiányolták az igazi drámát. Hanussen „nem tud igazán tragikus alakká magasztosulni, inkább olyan marionettfigura marad mindvégig, akinek egyszer csak elvágják a madzagjait.”[1] „Szabót most mintha elsősorban nem Hanussen sorsa érdekelné, hanem a közeg, az aura: a széteső, hanyatló apokaliptikus Közép-Európa, melynek vigiliájából szörnyű új rend hajnala világlik elő. Hanussen csak médium, báb ebben a világban.”[2]

Ezt a filmjét maga a rendező is önkritikával említette: „Ez volt az a film, amellyel mindent elmondhattam volna, de a lehetőséget elszalasztottam. Egyszerűen mellébeszéltem.”[3]

Díjak, jelölések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vértessy Péter (1988). Idézi: Marx József. Szabó István (Filmek és sorsok). Budapest: Vince Kiadó, 310. o. (2002). ISBN 963-9192-46-2 
  2. Báron György (1988). A harmadik. Filmvilág (10. szám), 20–22. o. (Hozzáférés: 2011. június 4.)  
  3. Szabó István (1992). Idézi: Marx József, i. m. 308. oldal.

Források szerkesztés