Hanzéros Géza

Hanzéros Géza (Alvinc, 1875. február 16. – Nagyhalmágy, 1935. március 1.) erdélyi magyar költő.

Hanzéros Géza
Élete
Született	1875. február 16. Alvinc
Elhunyt	1935. március 1. (60 évesen) Nagyhalmágy
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers

Életpályája

Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Majláth Főgimnáziumban végezte, 1897-ben a budapesti egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet. Honctőn, majd Nagyhalmágyon gyógyszerész, szinte egész életét az Erdélyi-szigethegységben töltötte, s e tájegység alhavasi flórájának tudományos körökben is nagyrabecsült szaktekintélye volt. A Hírnök munkatársa, e lap hasábjain adta közre verseit és Eminescu-fordításait.

Halk szavú, formatökélyre törekvő költő, verseit fegyelmezettség jellemzi. Gondolati ihletésű lírájának – miként Áprily esetében – a férfikor lehiggadt életbölcsességén átszűrt természetélmény sajátos színt, egyéni varázst kölcsönöz. Gainobihariász című, ma már könyvritkaságszámba menő vígeposza (Kolozsvár 1923) erőteljes epikusi vénáról tanúskodott, azonban a tehetségéhez fűzött reményeket nem tudta valóra váltani; súlyos betegsége miatt korán elhallgatott.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0