Haraszti Emil

(1885–1958) publicista, tanár, zenei író, zenekritikus, zenetörténész

Haraszti Emil (Nagyvárad, 1885. november 1.Párizs, 1958. december 27.) zenetörténész, tanár, publicista. Haraszti Gyula egyetemi tanár fia, Récsi Emil unokája.

Haraszti Emil
Született1885. november 1.[1]
Nagyvárad[2]
Elhunyt1958. december 27. (73 évesen)[1]
Párizs[2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiHaraszti Gyula
Foglalkozása
  • zenekritikus
  • zenetörténész
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Haraszti Gyula és Récsi Jolán fia. Mesterei Farkas Ödön és Geiger Albert voltak. 1907-től 1929-ig a Budapesti Hírlap zenekritikusaként dolgozott. 1908 és 1918 között a budapesti IV. kerületi (belvárosi) főreáliskola francia–német szakos tanára, 1917-től a Budapesti Tudományegyetem zenetörténet magántanára volt. 1918-tól 1927-ig a Nemzeti Zenede igazgatója, s közben rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum zenei osztályának vezetője volt. Kern Auréllal közösen szervezte újjá az intézményt. 1927-ben Párizsba költözött. 1941-ben megkapta az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet.[3]

Fontosabb művei szerkesztés

  • Hubay Jenő élete és művei Hubay Jenő élete és munkái. archive.org. Singer és Wolfner Kiadó Budapest,1913 (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.)
  • Wagner Richard és Magyarország (Budapest, 1916)
  • Hangutánzás és jelentésváltozás az egyetemes és a magyar hangszertörténetben (1926)
  • Bartók Béla (Budapest, 1930)
  • A zenei formák története (Budapest, 1931)
  • Barokk zene és kuruc nóta (Századok, 1933)
  • La musique hongroise (Paris, 1933)
  • A tánc története (Budapest, 1937)
  • Béla Bartók (His life and works. Paris, 1938)
  • Berlioz et la Marche hongroise (Paris, 1946)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
  3. Hivatalos Közlöny, 1941. november 1. (49. évfolyam, 21. szám)

Források szerkesztés