Heinrich Karl von Haymerle

osztrák politikus

Báró Heinrich Karl von Haymerle (Bécs, Osztrák Császárság, 1828. december 7. – Bécs, Ausztria–Magyarország, 1881. október 10.), osztrák államférfi, diplomata, nagykövet, k. u. k. miniszter, az Osztrák–Magyar Monarchia harmadik közös külügyminisztere 1879 és 1881 között.

Heinrich Karl von Haymerle
Osztrák–Magyar Monarchia
3. közös külügyminisztere
Hivatali idő
1879. október 2. – 1881. október 10.
UralkodóI. Ferenc József
ElődId. Andrássy Gyula
UtódSzlávy József

Született1828. december 8.
Bécs
Elhunyt1881. október 10. (52 évesen)
Bécs

A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Karl von Haymerle témájú médiaállományokat.

Életútja szerkesztés

A bécsi keleti akadémián folytatott tanulmányai után részt vett az egyetemi hallgatók sorában a harmadik bécsi forradalomban és csakis Alexander Hübner báró közbenjárásának köszönhette, hogy Windischgrätz tábornok a felkelés leveretése után a fogságba esett Haymerlét nem lövette főbe. 1850-ben a konstantinápolyi osztrák követséghez került mint tolmács, 1857-ben mint követségi titkárt Athénbe, 1861-ben Drezdába és egy évvel később Majna-Frankfurtba helyezték át. A porosz–osztrák–dán háború után ő ment osztrák követnek Koppenhágába, ahol a megszakított diplomáciai összeköttetést tapintatosan megint helyreállította. 1866-ban része volt a prágai béke létesítésében. 1867-ben Berlinben szolgált a követségnél, 1868-ban Beust visszahívta Bécsbe és miután újból Konstantinápolyban, Athénben és végül Hágában működött, Id. Andrássy Gyula másodízben hívta őt vissza a külügyminisztériumba. 1877-ben Rómába nevezték ki nagykövetnek. 1877-ben részt vett Andrássy oldalán a berlini kongresszuson, a bosnyák okkupáció végrehajtása, illetőleg Andrássy lemondása után pedig Haymerle lett 1879. október 8-án annak utóda a külügyminiszteri széken. Egészben véve az Andrássy által kijelölt irányban haladt és különösen a Németországgal való szövetség megszilárdítása és a keleti válság elodázása körül fejtett ki buzgóságot. Nyíltszívű és szeretetreméltó jellemével népszerűségre emelkedett, a delegációk is megkedvelték és korai halálát széles körben gyászolták.

Források szerkesztés