Hermann Oberth

erdélyi szász származású német fizikus, az űrkutatás egyik úttörője

Hermann Oberth (Nagyszeben, 1894. június 25.Nürnberg, 1989. december 28.) erdélyi szász származású német fizikus, az űrkutatás egyik úttörője.

Hermann Oberth
Hermann Oberth 1961-ben
Hermann Oberth 1961-ben
Életrajzi adatok
Született1894. június 25.
Nagyszeben
Elhunyt1989. december 28. (95 évesen)
Nürnberg
SírhelyNürnberg
Ismeretes mint
Nemzetiségerdélyi szász
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem
Pályafutása
Kutatási területfizika, űrkutatás
Szakmai kitüntetések
  • Bajor Érdemrend
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Rudolf Diesel-érem (1954)
  • Wilhelm Exner Medal (1969)
  • a Berlini Műszaki Egyetem díszdoktora
  • Prix d'Astronautique (1927)
  • Honorary doctor of the Technical University of Graz
  • International Space Hall of Fame (1976)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Oberth témájú médiaállományokat.

Élete és pályafutása szerkesztés

Szülei Julius Oberth sebészorvos és Valerie, Friedrich Krasser lánya voltak. Kétéves kora körül a család Segesvárra költözött, itt járt az ifjú Hermann gimnáziumba. 11 éves kora körül Oberthet annyira lenyűgözte Jules Verne Utazás a Holdba című regénye, hogy szinte kívülről megtanulta. 14 éves diákként Verne hatására megépítette az első rakétamodelljét. Fiatalkori kísérletei során önállóan jutott el a többlépcsős rakéta elvéhez, de ebben az időben hiányoztak az eszközei az ötlet kidolgozásához, így csak elméletben foglalkozott vele.

1912-től Oberth orvosi tanulmányokat folytatott a müncheni egyetem orvosi karán, majd az első világháborúban katonaorvosként vett részt. Később azt mondta, hogy a legfontosabb dolog, amit megértett ebből a tapasztalatból az volt, hogy nem akar orvos lenni. A háború után Németországban maradt – szülővárosa ekkor már Romániához tartozott – és folytatta egyetemi tanulmányait, de ezúttal már a fizika területén. 1917-ben kidolgozta egy 25 méter magas, etil-alkohollal hajtott ballisztikus rakéta tervét, amelyet soha nem építettek meg és a terv sem maradt fenn. 1919 tavaszától matematikát, fizikát és kémiát tanult, előbb a kolozsvári, majd a müncheni, göttingeni és Heidelbergi Egyetemen.

1922-ben a rakétatudományról szóló doktori értekezését „utópisztikus” tartalma miatt visszautasították. A 92 oldalas művet saját kiadásában jelentette meg Die Rakete zu den Planetenräumen (Rakéta a világűrbe) címmel. 1929-ben ezt tovább bővítette 429 oldalnyira Wege zur Raumschiffahrt (Utak az űrhajózáshoz) címen. Oberth később úgy nyilatkozott, hogy akarattal nem választott másik doktori disszertációt: „…magamban azt mondtam: be fogom bizonyítani, hogy doktori cím nélkül is nagyobb tudós leszek, mint néhányan közületek”.[1] Oberth így kritizálta a német oktatási rendszert: „Az oktatási rendszerünk olyan, mint egy autó, amelynek erős hátsó lámpája van, fényesen bevilágítva a múltat.[1] Végül is néhány év múlva ugyanazzal a dolgozattal szerzett doktori címet a kolozsvári egyetemen.

Az Űrhajózási Társaság (VfR) nevű civil egyesülés első elnökeként tevékenykedett.[2]

Oberth művei egy egész generációt befolyásoltak, többek között Wernher von Braunt, akivel 1929-től együtt dolgozott, és Thea von Harbout, akinek az Asszony a Holdon című könyvét később Fritz Lang filmesítette meg. A filmnek Oberth volt a tudományos tanácsadója; a filmezés során egy kísérletnél elvesztette a bal szeme látását.

 
A volt Minorita utca Kolozsváron, amely ma Hermann Oberth nevét viseli. A Deák Ferenc utcát köti össze a Farkas utcával, átszelve a Király utcát.

1929 őszén Oberth elindította az első folyékony üzemanyagú rakétáját. A kísérletben tanítványai, a berlini műszaki egyetem hallgatói segítették, köztük Wernher von Braun is.

1938-ban az Oberth család elhagyta Nagyszebent. Oberth maga a bécsi műszaki főiskolához került, majd a drezdai műszaki főiskolára. 1941 és 1943 között a peenemündei bázison dolgozott, ahol részt vett a V–2 rakéta kifejlesztésében. A V–2 projektet elhagyva Wittenberg mellett dolgozott egy légelhárító rakéta projektjén. A háború végén az Oberth család a Nürnberg melletti Feuchtba költözött. 1948-ban Oberth Svájcban telepedett le, ahol független szakértőként dolgozott.

1950-ben továbbment Olaszországba, ahol az olasz hadsereg számára ugyanazt a légelhárítórakéta-tervet folytatta. 1953-ban visszatért Feuchtba és kiadta Menschen im Weltraum (Emberek a világűrben) című könyvét, amelyben leírta az elgondolásait az űrben elhelyezett tükrös távcsővel, űrállomással, elektromos űrhajóval és űröltözetekkel kapcsolatban.

1954-től az Egyesült Államokban tevékenykedett, volt tanítványa, von Braun oldalán. 1962-ben vonult vissza, 68 éves korában.

Oberth 35 éves korában nősült meg (felesége Tilli Hummel volt). Négy gyermekük közül az egyik fiuk a második világháborúban a fronton halt meg, az egyik leányuk pedig egy munkahelyi robbanás során 1944 augusztusában.

Nevéhez fűződik az általa kidolgozott Oberth-effektus, amelynek lényege, hogy a rakéták és űrhajók nagy sebességnél nagyobb hatásfokkal működnek. Ezért a kilövésnél az ember által még elviselhető gyorsulást alkalmazzák üzemanyagtakarékosság céljából.

Művei szerkesztés

  • Die Rakete zu den Planetenräumen, München, 1923
  • Wege zur Raumschiffahrt, München, 1929
  • Über die beste Teilung von Stufenaggregaten, Peenemünde, 1941
  • Menschen im Weltraum, Düsseldorf, 1954
  • Die Kakokratie, Nürnberg, 1976
  • Wählerfibel für ein Weltparlament, Feucht, 1984

Emlékezete szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Christiaan Stange: Hermann Oberth. Father of the Space Travel (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 12.)
  2. István Gordon: A Harmadik Birodalom hagyatéka (Beszélő)

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Oberth témájú médiaállományokat.