A hitbizomány, szorosabb értelemben családi hitbizomány (latinul: fideicommissum familiae), olyan rendelkezés, amelynek célja meghatározott vagyon korlátozott jogokkal való örökítése öröklési szabályok megadásával.

A második világháború vége előtti magyar jogban is létező jogintézmény volt. Ennek keretében az alapító bizonyos vagyont minden jövendő vagy legalábbis több nemzedékre a család előre meghatározott személy osztatlan és elidegeníthetetlen vagyonának nyilvánított. Magát a vagyontömeget is hitbizománynak nevezték.

A hitbizomány létrehozója eleinte a főurak köréből került ki, a 19. századtól engedte meg az adott ország törvénye mások számára hitbizomány létrehozását. A hitbizományt létrehozó alapító a korlátozatlanul birtokában álló javak (jellemzően föld tulajdon, később ingó vagyon, pénz) egy részét (ritkán az egészet) – jellemzően végrendeletében – hitbizománnyá tette. A hitbizomány speciális, az alapító által meghatározott öröklési rend szerint öröklődött. A mindenkori hitbizomány tulajdonos jogait korlátozta, hogy a hitbizományból nem adhatott el, azt nem oszthatta fel, ugyanakkor köteles volt a hitbizománnyal kapcsolatos kiadások viselésére (várak, kastélyok fenntartása, meghatározott szabályok szerint a hitbizomány létrehozó leszármazottai számára jövedelem biztosítása...). Az öröklést az alapító a szabályok megadásával biztosította, ha meg is nevezte az első örökösöket, a továbbiak a megadott szabályok által kerültek kiválasztásra. Egyes hitbizományok évszázadokon át léteztek, léteznek, a hitbizományt kezelő örökös kiválasztása a szabályok szerint történik.

Hitbizományt egy család vagyonának egyben tartására volt szokás létrehozni. Az örökösödési szabály a következő három örökösödési elv egyike volt, de ezek keverése sem volt szokatlan. A nők, ha az alapító nem tett rájuk vonatkozó külön szabályt, akkor nem örököltek (a szócikk példaként bemutatott hitbizományaiban erre is talál példát).

  • elsőszülöttségi (primogenitura) Az elsőszülöttségi örökösödést az elsőszülöttségi jog határozza meg
  • izelsőségi (majoratus). Az ízörökségnél a hitbizomány azt illeti, aki az utolsó birtokosnak legközelebbi rokona s ha ilyenek többen vannak, azt, aki idősebb. Ez az un. „fokozati rend” (successio gradus vagy majoris).
  • idősebbiségi hitbizomány (senioratus).[3] Az idősebbiségi vagy korörökségnél az örökös az, aki a családban korra nézve legöregebb. Ez az un. „kor elve” (successio senioris).[1]

A hitbizományi és ősiségi intézmény között semmiféle összefüggés nincs. Igaz, hogy az ősiségnek is célja a vagyont a családban megtartani, de nem osztatlanul. Az ősiség lényegéhez tartozik az osztály az öröklésre jogosultak között. Az ősiség inkább hozzájárult a birtok fölaprózásához, míg a hitbizomány épp ezt akarta megakadályozni. Minthogy az ősi vagyonnal nem lehetett szabadon rendelkezni, hitbizományokat túlnyomó részben szerzeményből alapítottak.

Spanyolország szerkesztés

 
Leyes de Toro, 1505. Jegyzet azokról a törvényekről és új döntésekről, amelyek a jogkérdésekre vonatkoznak, amelyek folyamatosan léteznek és általában előfordulnak a királyságokban, amelyekben e királyságok orvosai és ügyvédei között nagy a véleménykülönbség.

A hitbizomány születési helye Spanyolország. Az Ibériai-félszigeten már a XIV. századtól kimutathatóan léteztek hitbizományok – spanyol nevükön mayorazgo-k[2] –, amelyeket bizonyítanak bizonyos korábbi időszakból fennmaradt dokumentumok.[3][4] Az első törvényi szintű szabályozásra utaló nyomok II Henrik 1374. évi végrendeletében fordulnak elő, és a jogtudomány is innen, az ún. „donaciones enriqueñas”-ból vagy más néven „mercedes enriqueñas”-ból vezeti le őket.[5] II. Henrik ugyanis a végrendeletében királyi kegyelemként adományozta a hozzá hűségesek számára azt a jogot, hogy elsőszülöttjeikre[6] hagyományozhassák az adományos vagyonukat, és ezzel, mintegy hitbizomány alapíthassanak rá.

A hitbizomány egy család feljogosítása meghatározott javak örökös élvezetére, abban való öröklési kötelezettséggel, az alapító okirat szerint meghatározott öröklési rendnek vagy a törvény rendelkezéseinek megfelelően.[7] A hitbizomány alapító okirata egy végtelen, előre láthatatlan öröklési sorrendet jelöl egy meghatározott, a hitbizományban részesített családon belül. A spanyol jogban az alapító arra sem volt kötelezve, hogy pontosan meghatározza azokat a személyeket, akik őutána a hitbizományban örökölnek, a lekötött jószágok körét nem kellett pontosan megjelölnie.

A hitbizomány intézményének alapjai az adományokban való öröklésben rejlenek. A „mayorazgo”-k alapításnak a célja az volt, hogy a spanyol „ricoshombres[8] családokat a monarchiához, az államhoz hasonlóan megerősítse.

II. Henrik végrendeletben kötelező jelleggel hátrahagyja a királyné és a trónörökös számára, hogy hagyják helyben az ő akaratát, ne vegyék vissza az általa tett adományokat, és megengedi, hogy az adományokban az adománybirtokos elsőszülött fia örököljön. Elsőszülött fiú leszármazó nemlétében viszont az adomány szálljon vissza a koronára.[9]

A hitbizomány intézménye azonban csak később vált általánossá, miután a torói törvények[10][11] (1505) először átfogó jelleggel rendezték a mayorazgók-kal kapcsolatos közjogi kérdéseket, és azok alapítását mindig királyi engedélyhez kötötték, hiszen az alapító oklevélben az örökhagyó eltért a törvény szerinti általános öröklési rendtől.

A hitbizományok tekintetében a torói törvények volt az első átfogó jellegű szabályozás, de korántsem teljes. Ezért az egyes spanyol uralkodók ahhoz a módszerhez folyamodtak, hogy a hitbizománnyal kapcsolatosan felmerülő aktuális problémákra a jogszabályi választ mindig kiegészítő jelleggel fogalmazták meg, ennek következtében a XVIII. század végére a gazdasági helyzet megváltozásának eredményeképpen alakult ki a minden kérdést részletesen kimerítő hitbizományi szabályozás.

A XVII. század végére, de a XVIII. századra már mindenképpen világossá vált az, hogy a hitbizományok tulajdonképpen a gazdasági haladás fékjét képezik, és egyre több olyan jogszabály keletkezett, amelyek a hitbizományi birtokok elidegenítésének körülményeit szabályozták. Végül az újabb hitbizományok alapítását az 1820. október 11-i törvény megtiltotta.

Főbb szabályok, jellegzetességek szerkesztés

A hitbizomány legfőbb sajátossága a lekötött vagyon örökös élvezete az alapító által meghatározott összes ágra nézve. A hitbizományi birtokos az alapító jogutódjának számított, átszállt rájuk az alapító összes olyan adóssága is, amelyeket még a hitbizomány visszavonhatatlan alapítása előtt halmozott fel és nem fizetett ki. Ha az elhunyt birtokosnak nem maradt a lekötöttektől különválasztott szabad vagyona, amelyből a hitelezők igényeit kielégíthették volna, a hitelezőket megfosztották az adósság behajtásának jogától. A hitbizományi birtokos számára megtiltották, hogy a gyermekeit vagy egyéb örököseit örökségükből kitagadhassa, még akkor is, ha erre törvény által meghatározott alapos oka lett volna, hiszen kötve volt az alapítólevél tartalmához.

 
V. Károly császár (1500–1558) portréja

A hitbizomány másik sajátossága az volt, hogy oszthatatlan javakból állt, hogy ne érvényesüljön az általános törvényes öröklés szabálya szerinti megoszthatóság. Ez az osztatlansági követelmény fennállt akkor is, ha a birtokosnak ikrei születtek, és az általános öröklési szabályok vagy a törvény szerint őket közösen illette meg a jog a vagyon öröklésében. Ilyenkor sorsolás útján döntötték el a birtokos személyét.[12] A fentieken túl a hitbizományi vagyon elidegeníthetetlen volt. A hitbizományi vagyont a fentieken túlmenően elbirtokolhatatlanná nyilvánították, ehhez igazodott a bírósági gyakorlat is.[13]

Hitbizományt alapítani a spanyol jog szerint lehetett végrendelet vagy szerződés útján, a legfontosabb alaki kellék a cselekvőképesség megléte és az alapításhoz adott királyi jóváhagyás volt. A hitbizományi alapítólevél a királyi jóváhagyásról szóló okirattal együtt vált érvényessé.[14] A királyi jóváhagyás örökre szólt, ezért a 43. torói törvény elrendelte, hogy sem az általuk, sem az utódaik által adott jóváhagyások nem veszítik hatályukat egy új király trónra lépése esetén, még akkor sem, ha az a személy, aki a királytól a hitbizomány alapításához engedélyt kért, később mégsem élt a király által megadott jóváhagyással. Ha a hitbizomány-alapítás hatályba lépett, onnantól kezdve már nem lehetett azt visszavonni.[15]

Öröklési rend tekintetében, ha az alapító másként nem rendelte, akkor a primogenitúra elve volt irányadó.[16]

A hitbizományok lehettek rendesek és rendkívüliek egyaránt. Rendes hitbizományoknak tekintjük azokat, amelyek a koronára meghatározott öröklési sorrend[17] szerint szálltak át[18] Minden hitbizományi birtokos tulajdonképpen az alapítót, illetve annak akaratát képviselte a hitbizományban.[19]

A rendkívüli hitbizományok körébe tartozik az összes többi hitbizomány, ahol a törvényestől eltérő öröklési rendet határozott meg az alapító. Ezeknek a formája végtelen lehet, az alapító keze nem volt megkötve semmilyen tekintetben.[20]

A hitbizományok egyesítésével kapcsolatosan I. Károly spanyol király és Johanna királynő már 1534. december 12-én kelt törvényükben kimondták, hogy tilos házasság okán olyan hitbizományokat egyesíteni, amelyeknek tőkéje meghaladja a két millió maravedíest. Ilyenkor a hitbizományokban való öröklés oszoljon meg a leszármazók között oly módon, hogy az egyikük örökli az egyik, a másikuk a másik hitbizományt. Ha csak egy leszármazó lenne, akkor sem lehet kumulálni a hitbizományokat.[21]

Alapszabály szerint a hitbizományi birtok elidegeníthetetlen volt, de a későbbiek során korlátozott mértékben feloldották ezt a tilalmat, hogy serkentsék a hitbizományokba való beruházási kedvet, hiszen a cél, a család nevének és fényének megőrzése egy gazdaságilag elhanyagolt hitbizományi jószággal aligha valósul meg.[22]

Olaszország szerkesztés

A „mayorazgo” jogintézménye a spanyolok két évszázados nápolyi uralmának (1504-1714) köszönhetően az itáliai félszigeten is megjelent. Tulajdonképpen az ide betelepülő spanyol családok hozták magukkal a saját szokásaikat[23]. A dél-itáliai területen, különösen Nápolyban és Szicíliában érezhető normann hatásnak[24] köszönhetően a vagyoni osztatlanság és az elsőszülöttségi jog nem volt ismeretlen, ezért találhatott itt táptalajra a hitbizomány. Az észak-itáliai területekre jellemző városi patrícius réteggel szemben itt a politikában a nagybirtokos arisztokrácia játszotta a vezető szerepet, aki hatalma bázisát a vagyoni osztatlanságra és az elsőszülöttségi öröklésre helyezte.[25][26][27]

A római és a kánonjogon nevelkedő jogtudósok a “mayorazgo”-ban a justinianusi jogban létező „fideicommissum familiae relictum” 44[28] intézményét látták újjáéledni, és római jogon alapuló magyarázatokkal egészítették ki a „mayorazgo”-ra vonatkozó jogi szabályozást. A justinianusi jogban meglévő intézmény annyiban hasonló, hogy ez is a hagyaték családon belüli megőrzését és ezáltal a család fennmaradását szolgálta az alapító által meghatározott öröklési rend szerint gazdasági célból, mégpedig négy generációra kiterjedően, melyek kihaltát követően a hagyaték szabad rendelkezésű vagyonná változott az utolsó birtokos kezében.

A fideicommissum elnevezést is ezért kapta a korábban mayorazgóként megismert jogintézmény. Az elnevezés a latin fidei committere szóösszetételből származik, amelynek jelentése: „hitre bízni”. Ebből ered a magyar hitbizomány, illetve hitrebízottság[29][30] szavunk is.

Itáliában a római joggal való találkozásának köszönhetően vált a majorátus és fideicommissum tulajdonképpen szinonim kifejezéssé, annak ellenére, hogy a római jogi fideicommissumnak és a spanyol jogból eredő “mayorazgo”-nak azon kívül, hogy mindkettő a vagyon osztatlanul való megőrzésére szolgáló intézmény volt, jogfolytonossági szempontból semmi köze nem volt egymáshoz.

A megjelenésüket követően nem sokkal Itáliában is szabályozták a hitbizomány-alapításokat. I. Cosimo 1569-ben Toszkánában, VIII. Kelemen pápa 1596-ban kiadott bullában a hitbizomány-alapítást bejegyzéshez és kihirdetéshez kötötte.[31] 1596-ban I. Károly Emmánuel Piemontban csak a negyedik generációig engedte meg a hitbizományi öröklési rend kikötését, a jusztiniánusi jog mintájára.[32] Savoyában és Szardiniában II. Viktor Amadé 1770-ben megtiltotta a nem nemesek számára, hogy hitbizományt alapítsanak. A hitbizomány-alapítás futótűzként terjedt az itáliai félszigeten is, a XVII. századra Toscanában a nagybirtokok ¾-e hitbizományi kötöttség alatt állt[33] Jellegét és sajátosságait tekintve az itáliai fideicommissum nem tért el a spanyol mayorazgótól. A jogi szabályozás hiányosságait pedig a jogirodalom töltötte ki.

Németország szerkesztés

Az észak-itáliai egyetemeken tanuló német és német-osztrák területekről származó ifjak magukkal vitték a hitbizomány eszméjét hazájukba, ahogy az osztrák Habsburg udvar tisztségviselői is, akik külszolgálatot teljesítettek a spanyol és az itáliai területeken, ahol megismerkedtek ezzel a jogintézménnyel. Emellett a spanyol királyi, a nápolyi királyságbeli és az osztrák területeken lévő Habsburg udvartartásban élők között számtalan házasság köttetett.[34]

A német területeken az 1495-ös Reichskammergerichtsordnungnak köszönhetően a fideicommissumnak a római jog alapján kidolgozott változata terjedt el. Köszönhető ez annak is, hogy a német területeken jogforrási jelleggel használták Philippus Knipschildt „Tractatus de fideicommissis” könyvét, aki egyrészről a hitbizományt a „stammgut”-tal azonosítja[35][36], másrészt a római jogi eredetelméletet teszi magáévá. Munkája a maga korszakában hatalmas elismerésnek és sikernek örvendett, hiszen pótolta a jogi szabályozás hiányosságait a legfontosabb jogi kérdések tisztázásával, mégis a hitbizományok eredetét tekintve inkább a tőle eltérő álláspontot képviselő és a hitbizományok őshazájának Spanyolországot tekintő Ludovicus de Molina álláspontja a helytálló.[37]

A német tartományokban is léteztek már szokásjogi alapon létrehozott, Knipschildt művének megszületését megelőzően létrejött fideicommissumok, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy spanyol-flamand-itáliai hatásra már a XVII. század közepét megelőzően alapítottak fideicommissumot egyes családok a német tartományokban is, egyéni uralkodói privilégium alapján.[38]

Osztrák örökös tartományok szerkesztés

Célját tekintve a fideicommissum az osztrák örökös tartományokban is a „fény és érdem” fenntartására szolgáló jogintézmény volt. Fideicommissum alapjául bármilyen vagyon szolgálhatott, értékes ingó, ingatlan és pénz egyaránt, ám a gyakorlatban általában ingatlanra alapították. Az öröklés rendje alapján, ami általában a primogenitura volt, az intézményt „fideikommiß und primogenitur” néven említették a végrendeletek, amely azt igazolja, hogy a két fogalmat egymásnak feleltették meg.[39] Néhány kivétel létezett, amikor nem a primogenitura, hanem a majorátus az irányadó öröklési rend, ezeket viszont nem fideicommissumnak titulálják a végrendeletek, hanem „Majoratsordnungnak”.[40] Általában a nőket és az egyházi rendbe lépő férfi leszármazókat az alapító kizárta az öröklésből, hiszen általuk nem teljesülhet a jogintézmény célja. Már egészen a korai időszakban az öröklési rend mellett a legfontosabb kikötés az alapítólevelekben az igen szigorú elidegenítési és terhelési tilalom, melynek megszegése a hitbizományi vagyon elvesztését vonja maga után.

A főhatalomnak – spanyol mintára – hitbizományként való öröklése hamarosan további területeken is elterjedt. 1584-ben Károly főherceg stájerországi uradalmait örökös hitbizománnyá tette. 1606-ban pedig I. Károly liechtensteini herceg, miután testvéreivel – Maximiliannal és Gundakerrel – apjuk halálát követően egyesítette a család vagyonát, hitbizományt alapított a hercegséghez tartozó összes területre nézve a primogenitura rendje szerint, spanyol mintára. A hitbizomány-alapítást II. Rudolf is megerősítette 1607. március 30-án.[41] 1610-ben II. Mátyás a család tekintélyéről úgy szólt, mint amelynek fényét „Magorazgó” által lehet állandóan fenntartani. 1621-ben II. Ferdinánd minden országát és tartományát hitbizománnyá nyilvánította, melyet 1621. május 20-i codicillusában[42] is megerősített.[43]

II. Ferdinánd 1627-ben a csehországi területekre kiadott tartományi rendtartást, melyben előírta, hogy aki a csehországi birtokaira hitbizományt kíván alapítani, azt csak királyi engedéllyel teheti azt meg.[44] Ezzel egyidejűleg elkobozta a csehországi felkelők vagyonát. Az uralkodó a hozzá hűséges nemeseket ugyanis birtokadományokkal kívánta maga mellé állítani a jövőre nézve is, ezért engedélyezte számukra, hogy a megszerzett uradalmaikban hitbizományokat alapíthassanak. Ezt általában azzal a kikötéssel tette, hogy a mindenkori hitbizományi birtokosok a római katolikus valláshoz mindig hűségesek maradnak.[45][46]

Ezt követően csak viszonylag későn került sor a hitbizományok jogi szabályozására, I. Lipót 1674. november 2-án életbe léptetett pátensében, amely három fontos szabályozási tárgykört taglal.

Először a már korábban létrejött és az alapító halála által úgymond „meghiteltetett”, azaz érvényesen létrejött hitbizományokról rendelkezik. Ezeknek esetében elrendeli a hitbizományok fekvés helyén történő kihirdetését és az illetékes bíróság általi jegyzékbe vételét. Előírja, hogy az aktuális hitbizományi birtokos, adja át a hitbizomány-alapítás tényét igazoló okleveleket az illetékes bíróságnak. Ugyancsak a rendelkezés első felében ad tájékoztatást arról, hogy a hitbizomány, amelyet a pátens a „majorat- und fidei-commissa” kifejezésekkel illet, egy olyan jogintézmény, amelynek célja a család rangjának és jólétének fenntartása, és egyben annak megakadályozása, hogy a hitbizományi örökösök a hitbizományi birtokkal mint saját tulajdonukkal rendelkezzenek.[47]

Másodsorban a jövőben alapítandó hitbizományok esetében kimondja, hogy mindaddig, míg kihirdetésük és földkönyvbe jegyzésük meg nem történik, ugyanazon hitelezővédelmi okokból érvényesen létre sem jönnek. A jegyzékbe vétel és a hitbizományi fekvő jószágok összeírása a fekvés szerinti illetékes bíróságnak hivatali kötelezettsége. Az alapítás tényét igazoló végrendeletet, illetve egyéb intézkedést a kancelláriának kell megküldeni.[47]

Az újonnan létrejövő hitbizományoknak érvényességi követelménye lesz a tartományúri jóváhagyás. Azokban az esetekben nem kötelező a tartományúri, illetve uralkodói jóváhagyás, ha az alapító olyan vagyonára alapított hitbizományt, amelyen teljes, szabad rendelkezési joggal bír.[47]

A pátens kihirdetését követően elkezdődött a korábban alapított hitbizományok kihirdetése és bejegyeztetése.

Magyarország szerkesztés

1687 előtt létrejött majorátusok szerkesztés

Az 1687:9. törvénycikk megjelenése előtt is voltak olyan végrendeletek, amelyek a későbbi hitbizományok jeleit viselték magukon. Evidens módon nem felelhettek meg a nem létező törvényi szabályozásnak vagy előírásnak. Három példával kerülnek bemutatásra ezek a majorátusok, röviden ismertetve a létrehívó életét, a javakat, a rendelkezést és annak sorsát.

Thurzó család szerkesztés

A család két kiemelkedő tagja – gróf Thurzó Elek (14901543. január 25.) országbíró és gróf Thurzó György (Zsolnalitva, 1567. szeptember 2.Nagybiccse, 1616. december 24.) nádor, Árva vármegye örökös főispánjaja – esetében elsősorban tiszta adományos jószágokról van szó, amelyekre a végrendelkező személyek adományt vagy új adományt nyertek. Thurzó Elek országbíró esetében, ezeket a jószágokat vagy maga Thurzó Elek, vagy az ősei még II. Ulászló és II. Lajos királysága alatt szerezték adományképpen örökre vagy zálogba pénzkölcsön biztosítékaként. Thurzó György esetében Árva vára az összes mezővárosával együtt új adománynak minősült, 1558-ban Zsolnalitva várát adományozta a grófnak I. Ferdinánd magyar király.

 
Betlenfalvi gróf Thurzó Elek (1490 – 1543. január 25.) országbíró.

Thurzó Elek végrendelete

Thurzó Elek végrendeletében meghatározott öröklési rendet. A végrendelet a majorátus szót használja az öröklési rendelkezések vonatkozásában, de valójában szeniorátusról van szó. A végrendelet érdemi részében először a Bajmóczi és a Szepesi várról rendelkezett, amelyet a testvérére, Thurzó Jánosra hagyott, azzal a feltétellel, hogy ennek halála esetén Thurzó Bernát és testvére, Thurzó Kristóf fiai öröklik. A jószágokat mindig a legidősebb bírja közülük és annak hasznaival tartozzon elszámolni. Ha Thurzó Bernát és Kristóf fiága kihalna, akkor a jószágok az idősebb és az ifjabb Thurzó Györgyöt és Thurzó Ferencet, az utóbbi testvérét illessék meg – akik közül a két György, már hozzájárult Thurzó Elek végrendeletéhez –, és ha ők is kihalnak fiágon, akkor Thurzó Elek lányainak, Annának és Erzsébetnek a leszármazói (mindkét nemű) örököljenek.[48]

Thurzó Elek hasonló öröklési sorrendet határozott meg további váraira is (Rudabánya, Wámos, Rihnó[49]), amelyek közül a Trencséni várat és az ahhoz tartozó harmincad részét, a felesége haszonélvezetébe juttatta. Sempte, Galgóc és Themetwen vára pedig a lányokat illeti hozományképpen. A lányok halálát követően időszakra vonatkozóan is meghatároz Thurzó Elek egy öröklési rendet, elsőként Thurzó Jánost, majd Thurzó Bernátot és testvérének Kristófnak a fiait illeti meg a jószág. Az ő kihalásuk esetére pedig a két Thurzó György és az ő leszármazóik jutnak a jószágok birtokába.[50]

Thurzó Elek későbbi örökösei, figyelembe nem véve a végrendeletben foglaltakat, a jószágokra az uralkodótól új adományt kértek, aki azt megadva, az adományost mintegy tényleges tulajdonosává tette az adománybirtoknak. Az adományos ezáltal szabadon dönthetett a korábban meghatározott öröklési rend figyelmen kívül hagyásáról, vagy ha nem így tett, akkor örökösei az adománylevél rendelkezései szerint megosztoztak a birtokon, sőt per útján döntötték el a vitás öröklési helyzetet.

 
Bethlenfalvi gróf Thurzó György (Zsolnalitva, 1567. szeptember 2. – Nagybiccse, 1616. december 24.) nádor, Árva vármegye örökös főispánja.

Thurzó György végrendelete

Thurzó György 1615-ben II. Mátyás előtt végrendelkezett írásban Pozsonyban.[51][52] A végrendeletet azt összes ingó és ingatlan vagyonára nézve, ősire és szerzettekre egyaránt tette, amit a végrendeletben kifejezetten ki is jelentett.[53]

Végrendeletében elsőként a feleségéről, Czobor Erzsébetről gondoskodott, neki hagyva összes birtokának haszonélvezetét mindaddig, amíg felesége az ő nevét viseli. Thurzó György felesége kezét is megkötötte azzal, hogy ha szándékában áll, akkor juttathat a halála előtt ezekből a birtokokból végrendeletében, de csak az ő (Thurzó György) fiának, Thurzó Imrének, illetve, ha Thruzó Imre gyermektelenül halna meg, akkor a lányaiknak kell ezeket kiadnia, akik majd öröklési joggal bírnak bennük.

Byche, Hrychon és Zsolnalitva várak Trencsén vármegyében, Árvát és Tokaj várát fiára, Thurzó Imrére hagyta, hogy majd az az ő fiágára szálljon, azok közül is az első szülöttre. Ugyanakkor kikötötte, hogy Árva és Tokaj vára maradjon osztatlanul, úgy, hogy annak mindenkori birtokosa a testvéreivel, ha vannak, egyenlő részben osztozzon a jövedelmeken évente.[54] Ha Thurzó Imre és fiága kihal, akkor a testvérei közül a legidősebb örököl a mondott javakban, ezek kihalása esetén pedig a lányok, de mindegyikük csak abban az esetben, ha ők maguk és lányok esetében a férjeik is az ágostai evangélikus vallásban hűségesen kitartanak, ellenkező esetben pedig elveszítik minden jogukat az említett javak felett[55].

Jellegét tekintve valóban hitbizományszerű rendelés ez, hiszen amellett, hogy öröklési rendet is megállapít, szigorúan megtiltja a birtokban lévő örökös számára, hogy a lekötött vagyont bármi módon megterhelje vagy elidegenítse. Az elsőszülött fiú halála esetén pedig a sorrendben következő másod- és harmadszülött fiú következik, majd azt követően a nőágra száll át a birtok.

Thurzó György végrendelete esetében az örökösök tudomásul vették szándékát, hogy a vagyon osztatlanul megmaradjon, és közbirtokosságot hoztak létre, amely egy alapítványhoz hasonló módon működött. De jure ez sem tekinthető hitbizománynak, viszont a célját tekintve, de facto hasonlít rá.

Pálffy család szerkesztés

 
gróf Pálffy Miklós (1552–1600) politikus, hadvezér portréja. Korabeli metszet.
 
gróf Pálffy Pál, Magyarország nádora, portré 1649-ből

A család két kiemelkedő tagjának végrendelkezése hasonlatos a későbbi hitbizományhoz. Egyikük Pálffy (II.) Miklós (Csábrág, 1552. december 7.Vöröskő vára, 1600. április 23.) hadvezér, akit kortársai, mint a keresztény hősiesség példaképét ünnepelték.[56] A másik Pálffy Pál (Pozsony, 1580-as évek vége – Pozsony, 1653. november 26.) Magyarország nádora, akit az első királyi engedéllyel felruházott, szabályszerű magyarországi hitbizomány alapítójának tekintenek.

A Pállfy család vagyona több elemből állt, amely különböző módon, jog alapján került a birtokukba. A vöröskői uradalom 7/10-t Pálffy Miklós apósától, Fugger Márktól vásárolja meg, majd több lépésben a fennmaradó rész is hozzá került, így ez ősi jószágként van a család tulajdonában.[57] A borostánykői jószág először zálogbirtokként kerül a Pálffyakhoz.[58] Tiszta királyi adomány a pozsonyi várkapitányi és vármegyei főispáni tisztséggel együtt járó pozsonyi várbirtokadomány.[59] A szentgyörgyi és bazini birtokok eredetüket tekintve zálogos természetűek.[60] A család birtokolta a detrekői[61], marcheggi, bajmóczi és pozsonyváraljai és dévényi jószágokat is.

Pálffy Miklós Vöröskőre vonatkozó végrendelete

1596. március 31-én királyi beleegyezés jogcíme alatt Pálffy Miklós is hasonló végrendeletet tett, amelyben rendelkezik a vöröskői jószágok sorsáról. A végrendeletet II. Rudolf 1600. június 6-án meg is erősítette. A végrendelet értelmében Pálffy Miklós minden vagyonán holtig vagy újabb házasságáig tartó haszonélvezetet engedélyezett feleségének, Fugger Máriának, aki egyben gyermekeik gyámja is lett. A vöröskői várat pedig minden tartozékával együtt a senioratus elve szerint (annak ellenére, hogy a majoratus szót használja) a fiág számára rendelte öröklődni, mégpedig úgy, hogy „családjából mindig a férfi leszármazók közül a legidősebb szülött bírja és legyen annak birtokában.” A jószágok birtokosa tartozik annak jövedelmét a többi leszármazó között elosztani. Ha a férfiág kihal, akkor a nőág és annak mindennemű leszármazóit illeti a tulajdon. A birtokban lévő „major natus” férfi leszármazó köteles a vöröskői várat megvédelmezni, és az összes szükséges felújítást és a hadászati felszerelések karbantartását elvégezni.[62]

Pálffy Miklós végrendeletében kifejezte azt a szándékát, hogy az általa adásvétellel megszerzett és adományként megerősített jószágot a család birtokában, egyben megőrizze. Végrendelete értelmében a „major natus”-nak kellett volna a jószág mindenkori birtokában lennie, ám a leszármazók a végrendeletben foglaltakat átértelmezték, és az ezt követően született osztályos egyezségek azt bizonyítják, hogy a jószágot egymás között természetben megosztották. Arra azonban mindig tekintettel voltak, miszerint a vár fenntartása a mindenkori „major natus” kötelezettsége.[63]

A Pálffy Pál által alapított hitbizományok

Pálffy Pál végrendeletében két primogenitúra szerinti hitbizományt alapított: egyet az idősebbik fia, másikat pedig az ifjabb szülött részére, mégpedig oly módon, hogy mindkettő az elsőszülöttség elve szerint száll át, a két testvér ágának vonatkozásában kölcsönös öröklési joggal. Amennyiben azok kihalnak, akkor a nőági leszármazók következnek, azoknak kihalása esetén pedig testvérének, Istvánnak a fiága örököl majd. Itt tulajdonképpen a primogenitura és a majoratus elvei keverednek egymással. Érdekessége az öröklési rendnek, hogy az egyenesági női leszármazók öröklés tekintetében megelőzték az oldalági férfi leszármazókat. Ez pedig általában véve különös, hiszen a nők nem szolgálják a család hírének és nevének fennmaradását általában, ezért jellemző módon vagy egyáltalán nem, vagy csak végső soron örökölnek hitbizományokban.[64]

Esterházy család szerkesztés

 
Esterházy Miklós gróf (1583-1645), Magyarország nádora

Gróf galántai Esterházy Miklós (Galánta, 1582. április 8.Nagyhöflány, 1645. szeptember 11.) nádor akkor lépett a meggazdagodás és hírnév útjára, amikor elvette Mágóchy Ferenc özvegyét, a hatalmas Dersffy vagyont birtokló Dersffy Orsolyát. Hét év múlva, Dersffy Orsolya halálát követően öt évvel, Esterházy Miklós újra nősült, ezúttal Thurzó Imre özvegyét, Nyáry Krisztinát vette el. Esterházy Miklós, hogy a Thurzó-vagyont a maga számára biztosítsa, összeházasított a Derffy Orsolyával kötött házasságából származó István nevű fiát Nyáry Krisztina első házasságából származó Thurzó Erzsébettel. II. Mátyás 1613 tavaszán bárói címet adományozott Esterházynak[65], majd királyi tanácsossá és királyi főudvarmesterré nevezte ki. II. Ferdinánd koronázásánál Szent István kardjával aranysarkantyús lovaggá ütötték.[66] 1622-ben kamarás és országbíró lett, majd 1625-ben a soproni országgyűlésen nádorrá választották. Amikor 1626-ban tevékenyen részt vállalt a pozsonyi béke megkötésében, IV. Fülöp spanyol király megküldte számára az aranygyapjút.[67]

Esterházy Miklós a birtokok közül Fraknót a tartozékaival együtt, örököseire is kiterjedő hatállyal 1626. szeptember 25-én adományba kapta,[68] úgy, hogy ő maga és mindennemű örökösei az említett fraknói grófságnak, az örökös grófi címét viselhessék.[69] Az adománylevélben meghatározott öröklési rend eltérő feltételeket állapít meg Esterházy Miklós nádor férfi és női leszármazóira. Amennyiben Esterházy Miklósnak férfi leszármazói lesznek, akkor azokat megilleti az említett jószág mint adomány, amelyet az uralkodó számukra örökös joggal és visszavonhatatlanul juttatott,[70] míg a női leszármazók esetében a jószág marad zálog jogcímén.[71] A nádor maga azonban, a férfi és női leszármazók számára is tetszése szerint szabadon rendelkezhetett a jószágokról.[72]

1626. október 20-án Esterházy Miklós 284 704 forint ellenében élete végéig zálogkölcsönbe kapja Kismarton várát, ám Kismarton város felett minden jogot és joghatóságot az uralkodó fenttartott saját magának.[73] A birtokokba való bevezetés tényéről 1626. október 29-én a Vas megyei káptalan jelentőlevelet is kiállított.[74]

Esterházy Miklós végrendelkezett a kismartoni és a fraknói jószágokról. Esterházy Miklósnak Nyáry Krisztinával kötött második házasságából három fia született: László, Pál és Ferenc. Ezek közül a végrendelet tartalma szerint Fraknót és Kismartont elsőként László és az ő fiági leszármazói kapták a majorátus elve szerint, úgy, hogy a várakat osztatlanul bírja a mindenkori legidősebb szülött.[75] László fiágának kihalása esetére a testvérek, Pál, Ferenc fiága örököl kölcsönös öröklési joggal, és a leányoknak csak illendő kiházasításhoz volt joguk az említett jószágokból. A fiúk fiágának kihalása esetére elválik az öröklés rendje Fraknóra és Kismartonra vonatkozóan.[76]

Fraknóra az egyenesági férfi leszármazók kihalását követően az oldalág, jelesül Esterházy Miklós testvérének, Dánielnek a fiága nyer öröklési jogot, mégpedig a legidősebb szülött, ugyanazokkal a feltételekkel, mint azt László esetében is előírta az örökhagyó. Az ő kihalásuk esetére a másik testvér, Pál férfi leszármazói örökölnek. Ha a fiág oldalágon is kihal, akkor a nők és leszármazóik örökölnek a jószágokban, mégpedig egyenlő részben, de úgy, hogy tilos a jószágok egységét természetbeni osztállyal megszüntetni.[77]

Kismarton esetében, melyet az uralkodó bármikor visszaválthat, László fiágának kihalása esetére a testvéreinek fiági leszármazói fognak örökölni, ám ha ők is kihalnak, akkor – a Fraknóban meghatározott öröklési rendtől eltérően – az idősebbik lány jut a jószágok birtokába. Ha az uralkodó úgy dönt, hogy visszaváltja Kismartont, akkor az érte kapott összegből adott összeg egy része a hozományon felül László leányainak jut, a maradék pedig Julianna és Mária, illetve leszármazóik osztódik meg egyenlő arányban.[78]

1687:9. törvénycikk szerkesztés

A törvény: „Az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítása, s a fekvő jószágok szokás szerint megkísérlett önkényes elidegenítésének s elpazarlásának megfékezése végett, méltán elhatározták: hogy mától ezentúlra, ha valaki e mágnások vagy előkelők közül az ő szolgálataival, vagy saját vitézségével, vagy az ősi javak jövedelmeiből szerzett birtokaira nézve a megyékben előzetesen közzé teendő végrendeleti intézkedéssel Ő császári és királyi szent felségétől megerősített hitbizományt és elsőszülöttségi öröklési rendet[79] alapított s állított föl: örököseinek és utódainak semmi joguk ne legyen az efféle, atyai, végrendeleti intézkedés alá vetett javakat, annak tartalma ellenére, azok szerzési tőkeösszegére nézve, elzálogosítani és elidegeníteni. Hanem azokból a javakból csak a haszonvételt és jövedelmet húzhassák, az elsőszülöttségi birtoklás elvesztésének büntetése alatt. Ez a törvénycikkely azonban a köznemesekre semmiképpen ki nem terjed.[80]

 
Esterházy Pál (1635–1713) nádor, költő, zeneszerző portréja. Elias Widemann rézmetszete (1652)
 
I. Lipót fia, I. József általi trónöröklésének allegóriája, 1687. I. Lipót (helytelenül II. Lipótként) diadalmas szekéren áll, és átadja Magyarország királyi koronáját I. Józsefnek. A szekeret törökök vontatják. A tetején egy medalion látható II. Károly spanyol portréjával, mindkét oldalán a törökök felett aratott győzelmek képeivel. Alul a pozsonyi koronázási körmenet ábrázolása.

A törvénycikk létrejötte leginkább Esterházy Pálnak köszönhető. Az első ezzel kapcsolatos gondolatai és érvei már az első, 1664. január 8-i végrendeletében megjelennek. A végrendeletéhez írt kiegészítő jegyzetben a majorátusokat mint a családok fényének fenntartását szolgáló intézményt írja le, és arról kívánja meggyőzni gyermekeit, hogy vegyenek példát a külföldi családokról, és ne osztozzanak meg a vagyonon.[81] 1678. január 1-jén tett végrendeletében további érveket sorakoztat a majorátus intézménye mellett.[82]

Az 1687/88. évi pozsonyi országgyűlésen Esterházy elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy a hitbizományok törvényi szabályozását kezdeményezze. Amikor Buda visszafoglalását követően az uralkodó összehívja az országgyűlést Pozsonyba, amelytől dinasztiájának a magyar trónon való örökössé tételét[83], a primogenitura rendje szerinti öröklés elismerését[84] és akkor még kiskorú fiának, Józsefnek megkoronázását reméli megvalósulni[85], a nádor is elérkezettnek látja a pillanatot, hogy vagyonának jogi sorsát illető személyes terveit keresztülvigye.[86]

Az országgyűlésen a rendek sérelmei között szerepel a hitbizomány-alapítás, az előterjesztett kilencvenkilenc pontból csak a kilencvennegyedikként: „Az ország karai és rendei úgy tapasztalják, hogy a mágnás vagy előkelő családoknak romlását nem csekély mértékékben előidézi, hogy azoknak örökösei és leszármazói, az atyai és anyai, valamint az atyáról és anyáról származó ősi jószágokat, anélkül, hogy őket arra különösebb szükség késztetné elidegenítik, akik, hogy megfékezzék az ilyen tékozlást jogosan elhatározták, hogy ha valamely Mágnás vagy Előkelő mától fogva a javaira, melyeket akár szolgálattal vagy saját vitézségével vagy az ősi jószágainak gyümölcseiből szerzett, végrendelet útján, amelyet előzőleg a vármegyékben kihirdetnek fideicommissumot és majorátust[79] csinál és örökösöket nevez, azoknak [mármint az örökösöknek] az [ily módon lekötött] javaknak tőkéjét az előbb említett rendelkezés tartalma és ereje ellenére semmilyen módon záloggal megterhelni és elidegeníteni ne legyen hatalmuk, mert ők igazából haszonélvezők; Ha mégis valamely említett Mágnás az ilyen hitre bízott jószágból valamelyest pénzösszegért átenged, azt (per útján a vármegye bírái előtt a másik testvér által, mint az ilyen majorátusban azonnali örökös által megperelve) ezen oknál fogva örökre elveszíti. Jelen sérelem nemcsak az említett Mágnásokat vagy Előkelőket (akiknek kétségtelenül annyiban ily rendelkezési lehetősége teljesnek láttatik) érinti, hanem a nem igazi nemesek örököseire is kiterjedten létezik.”[87]

Esterházy szerepe tükröződik Patachich Boldizsár[88] naplójából is, aki leírta, hogy az 1687/88.évi országgyűlésen: „elrendeltetik továbbá és a jelenlévő nádor úron keresztül, a tervezetként előterjesztett sérelmek között az is, hogy szabadjon a jószágok szerzőinek a gyermekeik között hitbizományt vagy majorátusi haszonélvezetet ily módon alapítani, a családok fennmaradása végett, amely bőség az ország lakosai számára, a szabad rendelkezést biztosító törvények miatt elérhetővé vált.”[89]

Az udvar 1688. január 13-i királyi hátiratban (indorsatio) reagál, mely szerint: „A leszármazók ágára alapított és az ő szent császári felsége által jóváhagyott hitbizományok az örökösök által a jogban gyökerező ok megismerése nélkül ne terheltessenek meg.”[90]

A nádor személyes törekvéseinek bizonyítékaként fogható fel az is, hogy a törvény megalkotását nem kísérte semmilyen nagy hitbizomány-alapítási hullám,[91] hiszen ezt követően 1723-ig, amikor is a hitbizomány-alapítást a köznemesek számára is lehetővé teszi a törvény, mindössze négy szabályosan alapított hitbizományt találunk: Esterházy Pálét, Szirmay Istvánét, Erdődy Györgyét és Zichy Istvánét.

A Zichy család szerkesztés

 
Zichy István portréja

Gróf Zichy István (Veszprém, 1616. szeptember 8.Oroszvár, 1693. március 15.) karrierje 1637-ben kezdődött, amikor az uralkodó a győri lovasság parancsnokává nevezte ki,[92] 1641-ben megkapta Győr várának és városának parancsnoki címét,[92] 1646 és 1655 között a győri magyar főkapitány helyettes (győri vicegenerális) volt.[93][94] 1655-ben az uralkodó az Udvari Kamara elnökévé nevezi ki,[92] ugyanekkor kap bárói címet. 1661-től koronaőr[92], 1676-ban I. Lipót örököseire is kiterjedő hatállyal grófi címet adományoz részére.[92]

Vagyona is szépen gyarapodott. 1647. január 15-én átruházással megszerezte Moson vármegyei Leben, Zentmiklos, és Mechér birtokokat[95], majd 1649-ben a Veszprém vármegyei vázsonykői várat és a hozzátartozó uradalmat szerezte meg. 1650. április 20-án III. Ferdinánd magyar király neki adományozta Várpalotát és várbirtokait, majd 1652-ben az ekkor már romos Zádor-várat. 1650-ben kinevezték Veszprém várának parancsnokává.[92] További birtokokat adományoz neki I. Lipót magyar király 1659. július 30-án Komárom és Pest vármegyében.[96] 1681-től Moson vármegye főispánja, majd főajtónálló, 1690-től tárnokmester. 1693. március 15-én halt meg.

Ő volt a családi vagyon nagy részének megalapozója: megszerezte adományként az oroszvári uradalmat, tehermentesítette a libén-szentmiklósi uradalmat, majd megszerezte a vázsonyi, (vár)palotai, csicsói és gróf Balassa Imre hűtlenségi jogcímén a divényi uradalmat, mely utóbbira 1686-ban kapott királyi adományt.[92][97] 1686. július 16-án Lipót a zálogot átváltoztatta adománnyá olymódon, hogy további 18.000 forint lefizetése ellenében Divényt a hozzá tartozó jószágokkal együtt Zichy Istvánnak, feleségének, Várkonyi Amádé Magdolnának és fiaiknak (Pálnak, Istvánnak és Ádámnak) visszaváltás joga nélkül adományba adta, azzal a feltétellel, hogy amennyiben a fiág kihal, a nőág esetében az adomány visszaváltozik zálogos természetűvé.[98]

A törvény megalkotását követően elsőként alapított divényi hitbizományra Zichy István 1687. január 7-i végrendeletében egy, a primogenitura és a seniorátus rendje szerinti vegyes öröklési rendet állapított meg.[99]. A végrendelet értelmében mindaddig, míg Zichy Ádám fiága él, addig a majorátus szabályai szerint a legidősebb szülött bírja a divényi jószágot, megterhelve az özvegyi haszonélvezetével, ám annak kihaltával a hitbizományi öröklési rend átváltozik seniorátussá. A végrendeletben Zichy István a felesége haszonélvezetének vonatkozásában kikötötte, hogy ha gyermekei feleségét életében háborgatnák, akkor veszítsék el a birtoklási jogukat.[100]

A Zichy-seniorátusban 1747-ig Zichy Ádám ága örökölt. Zichy Ádám fia fiú utód nélkül halt meg, ezért a divényi uradalom Zichy István első házasságából származó Pál fiának leszármazottjáé, Zichy Imréé lett, mint a család senior tagjáé. Az ő halálát követően – nem volt fiú örököse – a családban „kételyek merülvén fel” Zichy István végrendeletének értelmezése körül. A magvaszakadt Zichy Imréhez legközelebb álló Zichy János gróf (Imre unokaöccse) a végrendeletben foglaltakkal ellentétesen, a majorátus elveinek megfelelően, a hitbizomány birtokát magának követelte. Ezért beperelte a család legidősebb tagját – gróf Zichy Ferenc győri püspököt – a királyi tábla előtt 1747. augusztus 23-án. A királyi tábla ítéletében az alperesek javára döntött, és kimondta, hogy a divényi uradalom „a végrendelet értelméhez képest mint korörökség (seniorátus) a családnak legidősbikét illeti.” Zichy János nem nyugodott bele az ítéletbe: 1750. január 19-én megújította a pert a királyi táblán, ám az megint elmarasztalta őt, majd a Hétszemélyes Tábla is helyben hagyta az ítéletet annak kimondásával, hogy Zichy István végrendelete értelmében „első szülöttségi hitbizomány itt fenn nem foroghat”.[101] Ezt követően a Zichy-hitbizomány seniorátusként fennállt egészen a XX. századig, és csak a hitbizományok eltörléséről szóló 1949:7. törvény következtében szűnt meg.

Az Esterházy család szerkesztés

 
Galántai Esterházy Pál, az Esterházy mágnáscsalád első hercege.

Esterházy Miklós halálát követően fia, László lett a fraknói és a kismartoni majorátus örököse, ám nem sokkal atyja halálát követően elesett a vezekényi csatában, a vagyon örököse az akkor tizenhét esztendős Pál lett, akit III. Ferdinánd nagykorúsított. Esterházy Pál 1652-ben soproni örökös főispán, 1667-ben tábornagy lett, 1681-ben pedig nádorrá választották, 1687-ben II. Károly spanyol király az aranygyapjas rend lovagjává ütötte, 1687-ben birodalmi hercegi címet kapott. 1712-ben III. Károly koronázása alkalmával a hercegi címet a családja fiágára is kiterjesztette.[102][103] Esterházy Pálnak meghatározó szerepe volt a hitbizományokról szóló 1687:9. tc. megalkotásánál.

Esterházy Pál számos végrendeletet és codicillust[42] hagyott maga után. Akaratának összefoglalása: ha a végrendeletét megtámadja három fia (Mihály, Gábor és József), akkor mindent Mihály örököl.[104] Ha a végrendelet, és a végrendelet által létrehívott három hitbizomány életre kel, akkor minden fiú egy-egy hitbizományt örököl.[105] Ezek a hitbizományok fiú ágon tovább öröklődnek a majorátus, illetve primogenitura elve alapján. A fiú ág kihalása esetén a legidősebb létező fiúág örököl. Ha nem lenne ilyen, akkor Pál testvérei és azok leszármazottai örökölnek. Ha az összes fiúág kihalna, akkor részben az uralkodó, részben a nőágak (ismét Páltól, mint kezdettől nézve) örökölnek. Ha az összes Esterházy kihalna, akkor az uralkodó az általános örökös. Gábor halála után a nádor 1713. február 24-én újabb codicillust[42] ír a végrendeletéhez. Eszerint minden olyan hitbizományi jószágot, mely korábban Gábort illetett, Józsefre hagy oly módon, hogy az ő ágának kihalása esetére Mihály ága örököljön.

Szigorúan megtiltja, hogy a hitbizományi birtokosok a hitbizománynak alárendelt jószágokat bármilyen módon megosszák avagy elidegenítsék, elzálogosítsák. Amennyiben ezt megteszik, elveszítik jogukat a hitbizományban.[106] A hitbizományi birtokos jogának elvesztése nem érinti a leszármazóinak jogát. A hitbizományi örökösök nem tényleges örökösei a hitbizományi vagyonnak, a hitbizomány haszonélvezői, de nem rendelkezhetnek róla.

A korábbi évszázadok során Fraknóban őrzött kincseket 1919-ben Budapestre szállították. 1920-ban a család akkori feje, Miklós herceg és Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum igazgatója letéti szerződést kötött, amelyet 1923-ban a családi hitbizomány új birtokosa, Pál herceg megújított. A múzeum 1924-ben nyitotta meg ebből az első szakszerű kiállítást. Amikor 1944-ben a szovjet hadsereg Magyarország felé közeledett, Pál herceg, a kincstár megóvásának szándékával a gyűjteményt elszállította az Iparművészeti Múzeumból, és a Tárnok u. 7-13. szám[107] alatti budai palotája pincéjében rejtette el. Néhány hónappal később végzetes bombatalálat döntötte romba a hercegi palotát, amely romjai alá temette az újkori Magyarország legnagyobb kincsgyűjteményének javát. Ezt követően az 1950-es évektől indult meg az Iparművészeti Múzeumban a megmaradt kincsek helyreállítása.[108]

A képtár akkor került eladásra a hitbizományból, amikor a család anyagi helyzete a XIX. század második felében megrendült. III. Miklós 1867. június 15-i levelében a hitbizományi képtár megvételét felajánlotta az Akadémia elnökének, báró Eötvös Józsefnek. 1870-ben a képtár felét el is adta a magyar államnak.[109]

A hitbizomány utolsó kezelője Esterházy Pál volt, aki utód nélkül halt meg 1989. május 25-én. Halála előtt megszüntette a hitbizományt, amely miatt családjával pereskedett. A hitbizományok helyett alapítványokat hozott létre, ezek kapcsán szintén számos per indult, az egyikben az Esterházy Privatstiftung (Esterházy Magánalapítvány) a magyar államot perelte. A pereskedések tárgya a Fortune által 2003-ban másfél milliárd euróra becsült vagyon kisebb-nagyobb része.[110][111]

A Szirmay család szerkesztés

 
A Szirmay család ismeretlen tagjának címere. Felirat nélküli sírfelirat, a pozsonyi mathai Szent János-templom presbitériuma. A címer motívumról egy Szirmay leszármazó mondta: „A muhi csatában a király zászlóaljából már harminckilenc vitéz magyar elesett, köztük négy Szirmay. Az ötödik Szirmay, aki zászlótartó volt, folyvást a király mellett tartózkodott, és próbálta a csapásokat felfogni. Lassú visszavonulással, hátrafelé menve, mint a rák hártált. Így mentette meg a király életét, és kapta IV. Bélától a rák címert.”

Szirmay István az 1630-as évek végén, az 1640-es évek elején született, 1667-ben feleségül vette Eödönffy-Vinnay Zsuzsannát. 1685-ben a bécsi udvar és Thököly között közvetített. Amikor Thökölyt a váradi pasa elfogatta, Szirmay Istvánt is börtönbe vetették, és csak 1687-ben szabadult. Börtönévei alatt tért át a katolikus hitre.[112] I. Lipót király 1695-ben magyar bárói rangra emelte Szirmay István udvari tanácsos és ítélőmestert, melyet Szirmay örökbefogadott fiára (Dessewffy Tamás) is kiterjesztett.[113] 1701-ben II. Rákóczi Ferenccel együtt fogták le. Tisztázta magát a vádak alól, 1704-ben szabadult. Három évvel később az uralkodó a grófi rangra emelte.[113][114] A gróf 1711-ben írta meg végrendeletét és még abban az évben meg is halt.[115]

Kilenc mezővárosra, 56 falura és egyéb jószágokra[116] alapított Szirmay István 1711. április 14-i végrendeletében hitbizományt.

A Szirmay-család esetében az öröklési rend majorátust jelöl, Szirmay István két majorátust is létesített.

Szirmay István két majorátus elvű hitbizományt hozott létre. Az egyiket saját testvére – Miklós – Tamás nevű fiának és az ő Tamás vagy Jób nevű örököseinek hagyta, érték tekintetében ez volt a kisebb hitbizomány.[117] Ez a hitbizomány rövid életű, mert Miklós ága két nemzedék múlva kihal fiágon, Szirmay Tamásnak (1688-1743) csak egy leánygyermeke született Anna, akivel az ő ága ki is halt.[118] Az alapító rendelkezése értelmében a másik hitbizományba olvad be ez a hitbizomány.

A másik hitbizományt az örökbefogadott fia, Szirmay-Dessewffy Tamás és annak utódai javára alapította. A nők semmilyen módon nem részesülnek a javakból. Három érdekes feltételt szabott: csak akkor bírhatják Szirmay-Dessewffy Tamás utódai a jószágot, ha:

  • tartózkodnak az alkoholfogyasztástól,
  • megmaradnak a római katolikus vallásban
  • Tamás vagy a Jób nevet kapják a keresztségben.[119] Ezzel a rendelkezéssel Szirmay István jelentős mértékben megnehezítette a kutatók dolgát, hiszen a családban előforduló nagyszámú Tamás leszármazó miatt, igencsak nehéz eldönteni, hogy vajon melyik oklevélben melyik Tamást említik.

A Szirmay István által 1711-ben alapított hitbizománnyal kapcsolatban felmerült, amelyek kétségessé tették, hogy egyáltalán hitbizománynak kell-e tekinteni a végrendeletben elrendelteket, avagy csak hitbizományszerű intézkedésekről van szó.[120] A kétségek perek sorában jelentek meg.[121][122][123][124][125] A Szirmay család grófi ága férfiágon Szirmay Ottóval 1939-ben, majd leányágon Ottó leányával, Júliával 1983-ban kihalt.[126]

Az Erdődy család szerkesztés

 
A Galgóczi vár, az Erdődy hitbizomány központja.

II. Ulászló 1511. november 25-én grófi címet adományozott a családnak[127], melyet 1565-ben az uralkodó megerősített és ezzel egyidejűleg német birodalmi grófi címet is kaptak.[128] Erdődy György Lipót (1680-1759) számos tisztsége közül kiemelkedik, hogy 1720–1748 között kamarai elnökként, valamint 1730–1748 között koronaőrként szolgálta az uralkodót. 1748 május 13-án az országbírónak tette meg a király, amelyet haláláig, 1759. július 18-ig töltött be. Felesége Esterházy Terézia, Esterházy Pál nádor leánya volt.[129]

Erdődy György kétszáznegyvenezer rajnai forintért szerezte meg Galgóczot, a család későbbi hitbizományi birtokát.[130] A hitbizományt nem Erdődy György alapította, hanem az uralkodó az 1720. november 22-én kelt adománylevélben meghatározta a hitbizományra vonatkozó öröklési rendet.[131][132][133] Erdődy György lett a fideicommissum és majorátus első birtokosa. Az ő örökösei kövessék őt a birtokban a majorátus elve szerint, „mindenkor oly módon és rendben, ágak és fokok szerint illeti a vagyon, ahogy az a majorátus- és hitbizományokban szokásos”.[134] Ha fiágon kihal Erdődy György ága, akkor a női leszármazók esetében zálogjog keletkezik annak a kétszáznegyvenezer forintnak az erejéig, amelyért cserébe az uralkodó Galgóczot Erdődy Györgynek juttatta. Erdődy György ágának kihalását követően atyafiainak, Erdődy Imrének, Erdődy Józsefnek és Erdődy Sándornak az ágai örökölnek ebben a sorrendben, és ha az Erdődy-család fiágon teljesen kihalt, akkor a nőágra vonatkozóan Galgócz adomány újra zálogos természetűvé válik, amit a kincstár a kétszáznegyvenezer forint, meg az időközben eszközölt kiadások megfizetése ellenében visszaválthat.[135]

Az Erdődyek esetében az öröklési rend egészen 1824-ig Erdődy György leszármazói között dől el a majorátus rendje szerint[136], majd amikor ők kihalnak, akkor az Erdődy-család vépi ága [137] kerül a galgóczi hitbizomány birtokába. Az Erdődy-hitbizomány 1924-ig létezett. A Szlovákiához került területeken a hitbizományokat törvényileg felszámolták (1924:179. tv.), és Galgóczot is államosították.[138]

Az 1723. évi 50. tc. szerkesztés

Az 1687:9. tc. nagy hibája a szűkszavúsága volt, amely számtalan, még szabályozásra váró kérdést nyitva hagyott. A hitbizományok „atyjának” tekinthető Esterházy Pál örökösei között több mint három esztendőn keresztül zajló örökösödési jogvita kerekedett.

A hangsúlyt az országgyűlésen a hitelezők és a családi vagyon védelmére helyezik inkább, mintsem arra, hogy a köznemesek is megkapják a hitbizomány-alapítás jogát.[139] Az elfogadott törvény nyomatékosít, hiszen ezt követően kerülnek kihirdetésre a korábban alapított hitbizományok is, tehát ezek a jogszabályok tulajdonképpen bizonyos módon kiterjesztő értelemben, de az 1687:9. tc.-et töltik fel tartalommal, mint ahogyan ez az 1723. évi 50. tc. címében is tükröződik. Az 1723:50 tc. egy hosszú folyamat végére tett pontot azzal, hogy részletesen szabályozta nemcsak a hitbizományokat, hanem az ősi jószágok elprédálóinak helyzetét is. Egy olyan folyamatot zárt le, amely nem 1687-ben, hanem jóval korábban kezdődött, és az adományokban és az egyéb szerzett jószágokban való öröklésben gyökerezett.[140]

1723. évi L. törvénycikk az elsőszülöttségről és az 1687. évi 9. tc. magyarázatáról[141]

Mivelhogy tapasztalták, hogy az 1687-ik évi 9-ik törvénycikkelyből, mely az ország mágnásai részéről alkotott vagy alkotandó elsőszülöttségről szól, némely nehézségek merültek fel: azért ennek világosabb értelmezése végett, Ő legszentségesebb felsége jóságos beleegyezésével, rendelik:

  1. § Hogy ilyennek felállitása necsak végrendeleti intézkedés, hanem hiteles bevallások és a szerzők részéről nyert királyi adományok utján is (épen hagyván azonban az elsőszülöttség felállitása s kihirdetése előtt szerzett jogot és levonván a tett adósságot) jövőre is, de mindig előzetes királyi megerősités után, szabad legyen.
  2. § Hogy azonban az elsőszülöttségek felállitásával a hitelezőket vagy bárki mást meg ne csaljanak: az ilyen vagy más felállitott vagy felállitandó elsőszülöttségeket azoknak a megyéknek közgyülésein, melyekben az elsőszülöttségi birtokok feküsznek, ki kell hirdetni s jegyzőkönyvbe kell vezetni.
  3. § Ezzel azonban a nemesi állás, s a szabad rendelkezésről szóló alaptörvények semmi sérelmet se szenvedjenek.
  4. § Sőt inkább mindenki részére épen tartandó annak joga, hogy a saját szerzeményeiről szabadon rendelkezhessék, ha pedig valaki e nemesek közül elsőszülöttséget akar felállitani, eziránt Ő legszentségesb felségéhez folyamodhassék.

Az első világháborúig szerkesztés

Az 1852. évi november 29-iki Ősiségi pátens 13. paragrafusa az addigi magyar törvényeknek megfelelő hitbizományokat érintetlenül hagyta, újak felállítására nézve azonban az ausztriai polgári törvénykönyvben foglalt szabályokat léptette életbe, további könnyítő határozatoknak kilátásba helyezése mellett. Későbben az 1862. évi október 9-i legfelsőbb királyi leirat új szabályokat léptetett életbe, amelyek lényegében az osztrák Polgári Törvénykönyv határozmányaival megegyeznek.

1895 előtt alapított magyar családi hitbizományok[142]
Alapítás éve Alapító méret (kat. hold) méret (hektár)
1653 Gróf Pálffy Pál (senioratus)[143] 12 533 7 213
1653 Gróf Pálffy Pál[143] 83 233 47 901
1681 Gróf Königsegg Lipót. 5 486 3 157
1693 Gróf Zichy István (senioratus)[143] 39 785 22 896
1695 Herceg Esterházy Pál[143] 402 820 231 823
1697 Gróf Harrach Károly és Ferdinánd 6 294 3 622
1720 Gróf Erdödy György[143] 16 611 9 560
1723 Gróf Koháry István és András 60 764 34 970
1725 Gróf Forgách Pál 6 111 3 517
1728 Gróf Schönborn Ferenc 240 857 138 613
1746 Herceg Batthyány Lajos 22 450 12 920
1747 Gróf Königsegg Károly 11 370 6 543
1765 Gróf Festetich Kristóf 29 001 16 690
1765 Gróf Festetich Kristóf 131 346 75 590
1782 Gróf Migazzy Kristóf 4 669 2 687
1800 Ifj. gróf Esterházy Ferenc 5 687 3 273
1801 Gróf Esterházy János. 4 325 2 489
1814 Gróf Szapáry János pénzbeli pénzbeli
1814 Gróf Széchényi Ferenc 7 955 4 578
1814 Gróf Széchényi Ferenc 12 356 7 111
1814 Gróf Széchényi Ferenc 7 824 4 503
1819 Báró Sennyei János 3 458 1 990
1821 Gróf Almásy Ignácz 29 595 17 032
1821 Gróf Almásy Ignácz 3 533 2 033
1826 Károly Lajos főherceg 145 476 83 721
1831 Szász-koburg-góthai Nándor herceg 147 295 84 768
1835 Örgróf Pallavicini Ede 63 397 36 485
1852 Báró Haynau Gyula 3 873 2 229
1853 Gróf Nádasdy Ferenc 11 815 6 800
1854 Semsey Lajos 15 027 8 648
1856 Gróf Batthyány István 5 221 3 005
1859 Gróf Barkóczy János 46 415 26 712
1867 Gróf Andrássy György 45 780 26 346
1867 Gróf Dessewffy Kálmán 22 858 13 155
1869 Id. gróf Pálffy József 27 875 16 042
1869 Báró Prónay Gábor... 6 955 4 003
1869 Somssich Miklós 4 110 2 365
1870 Gróf Festetich Dénes 5 886 3 387
1871 Kund Vincze 5 342 3 074
1872 Rakovszky Mór 1 894 1 090
1872 Gróf Esterházy Pál 37 425 21 538
1872 Gróf Zichy Henrikné 2 701 1 554
1873 Gróf Erdödy Sándor 4 071 2 343
1873 Gróf Erdödy Ferencz 2 673 1 538
1873 Gróf Cziráky János 9 672 5 566
1874 Herczeg Odescalchi Ágostonné 1 457 839
1874 Gróf Andrássy Károlyné 8 645 4 975
1874 Gróf Andrássy Károlyné 8 936 5 143
1874 Gróf Andrássy Károlyné 24 870 14 313
1874 Gróf Zichy Nep. János 10 585 6 092
1874 Gróf Károlyi György 38 658 22 248
1874 Gróf Károlyi György (secundogenitura) 11 910 6 854
1874 Gróf Esterházy Móricz 41 990 24 165
1875 Gróf Esterházy Miklós Ferencz. 21 638 12 453
1876 Gróf Somssich József 3 183 1 832
1876 Gróf Festetich Ágoston 5 191 2 987
1877 Báró Wenckheim Béla 3 712 2 136
1877 Jankovich József 12 100 6 964
1877 Gróf Károlyi István és Ede 36 395 20 945
1877 Gróf Károlyi István 14 421 8 299
1877 Gróf Festetich Dénes 4 405 2 535
1878 Gróf Zichy Henrik 746 429
1882 Gróf Majláth György 5 739 3 303
1883 Herczeg Odescalchi Ágostonné 2 206 1 270
1884 Huszár Béla 7 014 4 037
1885 Gróf Zichy Rezső 3 511 2 021
1885 Báró Bánffy Albert 6 713 3 863
1885 Báró Bánffy Albert 8 698 5 006
1885 Vécsey Sándor 6 742 3 880
1885 Vécsey Mihály 910 524
1886 Gróf Draskovich Károlyné 12 730 7 326
1886 Szegedy Antal 2 483 1 429
1886 Gróf Wenckheim Ferencz 22 550 12 978
1886 Gróf Majláth György 6 649 3 826
1886 Gróf Bissingen-Nippenburg 2 570 1 479
1886 Id. Gróf Almásy Kálmán 9 102 5 238
1886 Gróf Zichy Domonkos 4 385 2 524
1886 Gróf Zichy Domonkos. 8 790 5 059
1886 Gróf Bissingen A. 3 313 1 907
1887 Báró Jósika Lajos 10 953 6 303
1887 Gróf Draskovich Károlyné 8 767 5 045
1887 Herceg Arenberg Károlyné 4 385 2 524
1887 Báró Révay Gyula 5 476 3 151
1887 Báró Stummer Sándor/ 4 091 2 354
1888 Gróf Károlyi Alajos 74 388 42 810
1890 Báró Wodianer Móricz.. 8 688 5 000
1892 Id. Gróf Andrássy Gyula. 25 570 14 716
1892 Id. Gróf Andrássy Gyula 6 774 3 898
1892 Gróf Andrássy Aladár.. 8 534 4 911
1892 Gróf Andrássy Aladár.. 8 918 5 132
1893 Gróf Karátsonyi Guido 16 644 9 579
1894 Gróf Andrássy Manó 27 064 15 575
1895 Tarányi Ferenc 2 274 1 309

Az öt legnagyobb, százezer kat. hold feletti hitbizomány az összes hitbizományi terület 46 százalékát jelentette. Az átlagos hitbizomány méret 25 247 kat. hold volt, de még jellemzőbb, hogy a medián érték: 8 693 kat. hold. Az ötvenezer kat. hold feletti hitbizományok közül egyedül a Schönborn[144] (1728) hitbizomány (240 857 kat. hold) terült el a Tisza jobb partján, a többi a Dunántúlon volt. Bár a Dunántúl területe az ország területének 15,4 százaléka, ott volt található a hitbizományi területek közel fele. Egyes vármegyék (Sopron, Moson) a területének negyede, sőt ennél is több hitbizomány alá tartozott. A hitbizományok területi eloszlás (1984): a Duna bal partjára 11,6 százalék, a Duna jobb partjára 44,9 százalék, a Duna-Tisza köz 8,7 százalék, a Tisza bal part 7,3 százalék, a Tisza jobb part 24,5 százalék, Tisza-Maros köz 1,2 százalék és Erdély 1,8 százalék.

Művelési ágak szerint a hitbizományi terület megoszlása (1894)
Művelési ág Méret (kat. hold) méret (hektár) Részesedés
erdő 993 924 572 003 43,0%
szántóföld 662 468 381 250 28,6%
legelő 289 792 166 775 12,5%
rét 187 626 107 979 8,1%
földadó alá nem eső terület 158 491 91 212 6,9%
nádas 12 604 7 254 0,5%
kert 6 651 3 828 0,3%
szőlő 1 939 1 116 0,1%

1925-ben a hitbizományok területének 40,8 százaléka volt szántó. 1935-re úgy módosult a helyzet hogy a szántó ez 37,86 százalékra csökkent.

Hitbizományi és korlátolt forgalmú területek nagysága, 1893–1941[145][146]
Év Méret (kat. hold) méret (hektár) Részesedés Magyarország (km2)[147]
1893 2 329 000 1 340 340 4,1% 325 411
1913 2 290 000 1 317 895 4,0% 325 411
1920 1 105 000 635 928 6,8% 93 073
1925 984 058 566 325 6,1% 93 073
1935 821 747 472 915 5,1% 93 073
1941 811 588 467 069 4,0% 117 146

Az első világháború után szerkesztés

1917-1918 folyamán a Wekerle-kormány elkészített egy tíz szakaszból álló törvénytervezetet a hitbizományok megszüntetéséről, ez azonban nem került a parlament elé. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács az 5200/1919. sz. Minisztertanácsi rendelet 9. §-a[148] az újabb hitbizományok alapítását, a meglévők növelését, ingó hitbizományi javaknak mezőgazdasági ingatlanok szerzésére való fordítását megtiltotta, s ezt a tilalmat az 1929:36. tc. végrehajtása tárgyában kibocsátott 60000/1921. sz. Földművelésügyi Miniszteri rendelet 250. §-a is fenntartotta. 1921-ben újabb törvényi szabályozás (1921: XLIII. tc.) következett.[149]

A hitbizományok – ahogy külföldön is – egyre inkább a gazdasági fejlődés kerékkötői lettek. A hitbizomány fejlesztéséhez pénzre lett volna szükség, ám a hitbizomány nem volt terhelhető, így nem ritkán a fenntartásához szükséges jövedelmet sem biztosította a megváltozó gazdasági körülmények között. Bonthatlanságuk miatt a földhöz jutást is gátolták. Az első világháború és az azt követő infláció, illetve a gazdaság egyéb szféráiban tapasztalható átrendeződés – vállalkozások sora ment tönkre – azt mutatta, hogy a földbirtok ugyan nem rendelkezik különösebben nagy jövedelemtermelő képességgel, de őrzi az értékét. Ez a megállapítás azonban nem érvényes a hitbizományok részét képező kastélyokra. Utóbbiakat ugyanis a szakértők többnyire magasra becsülték, miközben ténylegesen meglehetősen alacsony paci értékkel, illetve hasznosíthatósággal bírtak. Jó példa erre Tiszadob, ahol az idősebb Andrássy Gyula által építtetett kastély üresen és kihasználatlanul állt, eladni nem lehetett, az állagmegőrzés kötelezettsége ellenben a haszonélvezőt terhelte.

Dessewffy hitbizomány

A gróf Dessewffy Kálmán által 1867-ben alapított két hitbizomány utóbb egy kézbe került, 25 567 holdat tett ki. A birtokot jelentős terhek sújtották: az örökösödési illeték, kegyúri kötelezettségek, a haszonélvezetben nem részesülő utódok bizonyos fokú eltartása, valamint a rossz gazdálkodás következményei. Rövid távú megoldást a hitelfelvétel jelentett, amelynek komoly eladósodás lett a következménye, anélkül azonban, hogy a jövedelmezőség érdemben javult volna. A terület valamelyest csökkent közcélú kisajátítások – vasútépítés, folyószabályozás – eredményeképpen. Az 1918/19-es forradalmi időszak újabb pusztulást hozott. Ezt fokozta a haszonélvezőnek, gróf Dessewffy Aladárnak a gazdasággal szembeni teljes nemtörődömsége. Dessewffy nem akarta teljesíteni a birtokban maradás jogszabályi előírásait,[150] előbb lemondott a haszonélvezetről, majd visszavonta azt, ami újabb pereskedésekhez vezetett. A teljesen kilátástalanná váló helyzetből csak a feloldás maradt kiútként, amit az államfő 1929-ben meg is tett. 11 475 holdtól lehetett volna így eladás révén megszabadulni. A világgazdasági válság azonban lehetetlenné tette a szanálási terv gyors kivitelezését, ráadásul a gazdálkodás is teljesen deficitessé vált. Végül újabb birtoktesteket kellett szabaddá tenni és eladni 1930-as évek második felében. Végeredményben a hitbizomány 1939-ben 5 702 holdat tett ki, az eredetinek nagyjából 22 százalékára zsugorodott.[146][151]

Andrássy tiszadobi hitbizomány

 
Andrássy-kastély (Tiszadob)

Ifjabb gróf Andrássy Gyula az 1920-as években jelentős összegekkel terhelte meg a tiszadobi hitbizományt, majd elindította a feloldási eljárást, hogy a földeket elhunyt fivérének a lányai kapják meg. A hitbizományi örökös, gróf Andrássy Sándor perre ment. A bíróság döntően Sándornak adott igazat. Ez a procedúra, a gazdasági válság a hitelekkel megterhelt uradalmat csődbe juttatta, a megoldás itt is felszabadításokra került sor. A birtok területe 1925 és 1939 között, 6 716-ról 3 367 holdra csökkent.[146][152]

Batthyány-Strattmann hitbizomány

A herceg Batthyány-Strattmann hitbizomány a kifejezettel jól gazdálkodók közzé tartozott.A tőkehiány azonban számukra is gondot jelentett. Esetükben szintén kimutatható bizonyos területcsökkenés, az 1870-ben még 29 475 holdnyi birtok, 1935-re 18 249 holdra esett vissza, amelynek hátterében azonban döntően a földbirtok-politikai környezet módosulása húzódott meg: a trianoni határváltozások, valamint a már említett vagyonváltság és a földreform. Ez a hitbizomány azért is érdekes, mert az elveszett horvátországi földekért kapott kárpótlást Batthyány-Strattmann László herceg nem földbe, hanem értékpapírokba fektette be, amelyek a gazdasági válság alatt elértéktelenedtek. Ez pereskedéshez vezetett az oldalági örökösökkel.[146][153]

A hitbizományokkal kapcsolatban a Bethlen-kormány elszabotálta a törvényhozást, a Gömbös-kormány viszont 1936:11. tc-ben[154] újra szabályozta. A törvény hármas célt tűzött ki:

  • a túl nagy hitbizományok korlátok közé szorítását[155]
  • új hitbizományok: alapításának lehetővé tételét[156]
  • a hitbizományi kisbirtok jogintézményének megalkotása[157]

A célok nem valósultak meg.

Magyarországon a hitbizományokat a Magyar Közlöny, 1945. 10. számában megjelent Ideiglenes nemzeti kormány 600/1945. M. E. számú rendelete szüntette meg, elkobozva a földbirtokok szinte teljes egészét.[158]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Mezey Barna, szerzői munkaközösség. Magyar jogtörténet, 4., átdolgozott Kiadás, Budapest: Osiris Kiadó, 59-174. o. (2007). ISBN 978-963-389-901-4 
  2. Gibert, Rafael. Esplendor y ruina del mayorazgo español. (spanyol nyelven) „A szó kettős jelentéstartalmat hordoz. Egyrészről jelenti a hitbizományi birtokost magát, aki a hitbizományi vagyonban csak birtokosi minőségben van jelen, nincs rendelkezési joga a hitbizomány felett, mindössze a haszonélvezet illeti meg. Másrészről jelenti azt a sajátos öröklési jogi intézményt is, amelyben az alapító egy kötött öröklési rendnek veti alá a hagyatékát.” 
  3. Porro, Nelly R. (1962). „Concesiones regias en la institución de mayorazgo” (spanyol nyelven). Revista de archivos, bibliotecas y museo, LXX, 79-99. o.  
  4. Peres Zsuzsanna (2005). „A hitbizományokra vonatkozó jogi szabályozás Spanyolországban”. PhD tanulmányok, Pécs (3), 273-301. o.  
  5. Pietschmann, Horst. Der Dynastische Fürstenstaat : zur Bedeutung von Sukzessionsordnungen für die Entstehung des frühmodernen Staates – Reichseinheit und Erbfolge in den Spanischen Königreichen (német nyelven). Berlin: Duncker & Humblot, 199-246. o. (1982). ISBN 3428051068 „Az adományok okát azzal magyarázta Sempere y Guarinos, hogy amikor II. Henrik megörökölte a trónt, és hosszas franciaországi száműzetés után visszatért az Ibériai-félszigetre, okulván testvére, D. Pedro hibájából, úgy kívánta megalapozni a hatalmát, hogy adományaival maga mellé állította a politikai befolyással bíró spanyol főnemességet. A krónikák szerint állítólag a testvérének hatalmi politikáját kritizáló Pedrót a nájerai ütközetben kisegítő angol csapatok kapitánya az ország elhagyása előtt megjósolta az uralkodónak, hogy ha továbbra is ezt a politikát folytatja, D. Pedro el fogja veszíteni a királyságát. „...estades en gran peligro de perder el vuestro regno...”. Sempere y Guarinos, 1847” 
  6. II. Henrik végrendeletét később 1486. február 16-án a katolikus uralkodók ( Ferdinánd és Izabella) is megerősítették, illetve V. Fülöp is az 1720. október 23-án Madridban kiadott pátensében, és annak rendelkezéseit szigorúan csak a primogenitura szabályai szerint rendelte alkalmazni
  7. RamónMorato 130. oldal
  8. A „ricoshombres” magyarul gazdag embereket jelent, státusz tekintetében a főnemeseknek feleltethetők meg. Ők voltak azok, akiknél az uradalom, azaz a „baronia”, vagy más nevén „señorio” az ahhoz kapcsolódó méltósággal együtt apáról fiúra szállt.
  9. CAdE  10. könyv, 17. cím, 10. törvény Por razon de los muchos y grandes y señalados servicios que nos hicieron en nuestros menesteres los Perlados, y Condes y Duques, y Ricos-homes é Infanzones, y los Caballeros y Escuderos, y Ciudadanos, así de los naturales de nuestros reynos como de fuera dellos, y algunas ciudades, villas y lugares de los nuestros reynos, y otras personas singulares de qualquier estado ó condicion que sean; por lo qual Nos les hubimos de hacer algunas gracias y mercedes, porque nos lo habian bién servido, y son tales que lo merecerán, y servirán de aqui adelante: por ende mandamos á la Reyna é Infante mi hijo, que les guarden y cumplan y mantengan las dichas gracias y mercedes que les Nos hicimos, y que las no quebranten ni mengüen por ninguna razon: y Nos ge las confirmamos y tenemos por bien que las hayan, segun que se las Nos dimos, y confirmamos y mandamos guardar en las Córtes que hicimos en Toro: pero todavía que las hayan por mayorazgo, y finquen al hijo legitimo mayor de cada uno dellos, y si muriere sin hijo legitimo, que tornen sus bienes del que así muriere á la Corona de los nuestros reynos.
  10. J. Moneva Y Puyol. Introduccion Al Derecho Hispanico (spanyol nyelven). Barcelona: Labor (1925. március 14.) „1502-ben a torói cortez jelezte azokat a területeket, amelyekre nézve a korabeli hatályos, kasztíliai jogforrások nem adtak szabályozást, ennek eredményeképpen bocsátotta ki 1505-ben azzal egy időben Johanna, hogy a spanyol rendek rá, mint királynőre felesküdtek, eme 83 törvényből álló, többnyire családjogi és büntetőjogi tartalmú törvénygyűjteményt, amely először rendezte átfogó jelleggel a hitbizományokra vonatkozó szabályozást.” 
  11. A torói törvények egészen 1889-ig, a polgári törvénykönyv hatályba lépéséig fennálltak, de az újabb hitbizományok alapítását már az 1820. október 11-i törvény megtiltotta.
  12. RamónMorato 138. oldal
  13. Leyes de Toro 45. torói törvény kimondta, hogy minden, a hitbizományhoz tartozó vagyon a birtokos halálát követően automatikusan száll át az öröklési sorrend szerint következő birtokosra, akkor is, ha az előző hitbizományi birtokos azt életében másnak engedte át. “Mandamos que las cosas que son de mayorazgo, agora sean villas, ó fortalezas, ó de otra qualquier calidad que sean, muerto del tenedor del mayorazgo, luego sin otro acto de reprehension de posesion se traspase la posesion civil, y natural en el siguiente en grado que segun la disposicion del mayorazgo debiere succeder en el, aunque haya otro tomado la posesion de ellas en vida del tenedor del mayorazgo, ó el muerto, ó el dicho tenedor le haya dado posesion dellas.
  14. Leyes de Toro 42. törvény „Ordenamos y mandamos que la licencia del Rey para hacer mayorazgo, proceda al hacer del mayorazgo, de manera, que aunque el Rey dé licencia para hacer mayorazgo por virtud de tal licencia no se confirme el mayorazgo que antes estuviere fecho, salvo si en tal licencia expresamente se dixese, que aprovava el mayorazgo que estava fecho.”
  15. Leyes de Toro 44. törvény „El que hiciere segundo mayorazgo aunque sea con autoridad nuestra, ú de los Reyes que de nos venieren, ora por via de contrato, ora en qualquier ultima voluntad despues de hecho pueda lo revocar á su voluntad, salvo si el que hiciere por contrato entre vivos oviere entregado la posesion de las cosas ó cosa contenidas en el dicho mayorazgo á la persona en quien lo hiciere, ó á quien su poder oviere, ó le oviere entregado la escriptura dello ante Escribano, o si el contrato de mayorazgo se oviere hecho por causa onerosa con otro tercero, así como por via de casamiento, ó por otra causa semejante: que en estos casos mandamos que no se pueda revocar, salvo si en el poder de la licencia que el Rey le dió estuviese clausula, para que despues de echo lo pudiese revocar, ó que al tiempo que lo hizo el que lo instituyó reservase en la misma escriptura que hizo del dicho mayorazgo el poder para lo revocar, que en estos casos mandamos que despues de hecho lo pueda revocar.”
  16. Leyes de Toro 40. törvény „En la succesion del mayorazgo, aunque el hijo mayor muera en vida del tenedor del mayorazgo, ó de aquel á quien pertenesce, si el tal hijo dexare fijo, o nieto, ó descendente legitimo, estos tales descendientes del hijo mayor por su orden prefieran al hijo segundo del dicho tenedor, ó del aquel á quien el dicho mayorazgo pertenescia. Lo qual no solamente mandemos que se guarde, y platique en la succesion de los mayorazgos á los tranversales, de manera que siempre el hijo y sus descendientes legitimos por su orden representan la persona de sus padres, aunque sus padres no ayan succedido en los dichos mayorazgos, salvo si otra cosa estuviere dispuesta por el que primeramente constituyó, y ordenó el mayorazgo, que en tal caso, mandamos que se guarde la voluntad del que lo instituyó.”
  17. Catalina de Barrio, Diaz de la Carrera. 5. könyv, Recopilacion de las leyes destos reynos hecha por mandado de las Magestad Catolica del Rey don Felipe Segundo nuestro señor; que se ha mandado imprimir, con las leyes que despues de la ultima impression se han publicado, por la Magestad Catolica del Rey don Felipe Quarto el Grandenuestro señor – A mi királyságainkban való fiági öröklés formájáról (spanyol nyelven). Brentano, 6-8. o. (1640) 
  18. CAdE 10. könyv, 17. cím, 9. törvény Ezen a sorrenden változtatott III. Fülöp, aki a számtalan hitbizományban való örökléssel kapcsolatos perekből okulva az 1615. április 5-e után alapított hitbizományokban a képviseleti jog szabályaiból eredően a fok szerinti öröklési sorrendnél változtatásokat eszközölt. Eszerint a közelebbi nőági leszármazó sorrendben megelőzték a távolabbi férfiági leszármazókat, kivéve, ha az alapító kifejezetten kizárta őket az öröklésből.
  19. RamónMorato 132. oldal
  20. A rendkívüli hitbizományok köréből néhány példa: a) szigorúan atyai fiági; b) színlelt atyai fiági; c) csak férfi leszármazók; d) csak női leszármazók; e) választottak; f) ugrással, kihagyással; g) másodszülötti; h) összeférhetetlenek (kifejezett vagy hallgatólagos, abszolút-relatív, tényleges-egyenesági-személyi, stb.)
  21. CAdE  10. könyv, 17. cím, 7. törvény “...mandamos, que en los matrimonios que hasta agora no estan contraidos, cada y cuando por via de casamiento se vinieren a juntar dos casas de mayorazgo, que sea la una de ellas de valor de dos cuentos de renta ó dende arriba, el hijo mayor que en las dichas dos casas así juntas por casamiento podia succeder, suceda solamente en uno de los tales mayorazgos, y en el mejor y mas principal qual él quisiere escoger, y el hijo o hija segundo suceda en el otro mayorazgo; y si no hubiere mas de un hijo ó de una hija, se dividan y aparten los dos mayorazgos segun habemos dicho, de manera que dos mayorazgos siendo como diximos el uno dellos de dos cuentos de renta ó dende arriba, no concurran en una persona, ni los pueda uno tener y poseer...”
  22. Pérez, António Xavier, López, António Xavier. XIX, Teatro de la legislación universal de España y Indias (spanyol nyelven), 433-453. o. (1797) „Az 1534. évi szabályozás okát ... kifogásolta, hogy a hitbizomány-alapítások teljes egészében a király jóváhagyásától függtek. Az alapítók célja eredetileg a család nevének és fényének megőrzése volt, de a gyakorlatban épp az ellenkezőjét érték el vele, hiszen a hitbizományok következtében a vagyon egy-egy személy kezében összpontosult, és ameddig megengedett volt a hitbizományok összevonása, addig a hitbizományok “házasodtak össze” egymással. Ráadásul a birtokosok képtelenek voltak arra, hogy befektessenek a hatalmasra duzzadt hitbizományokba, hiszen nem volt elegendő szabad tőkéjük, így viszont a hitbizományok sem voltak profitképesek. Emiatt Menéndez Valdés 1791-ben, a cáceresi bírósági épület megnyitásakor a hitbizomány megszüntetése mellett érvelt, úgy jellemezve azt, mint „káros lekötelezettséget, egy olyan intézményt, amely méltó volt azokhoz az évszázadokhoz, amelyeket a horror és a vér jellemzett.”” 
  23. Pietro Giannone. Istoria Civile Del Regno Di Napoli – Volume Settimo, Nicolò Bettoni (olasz nyelven), 291. o. (1822. március 14.). Hozzáférés ideje: 2022. május 29. „Furono parimente introdotte nel Regno nuove famiglie spagnuole, i Sanchez di Luna; i Cordova; i Cardoni; gli Alarconi; i Mendozza; i Leva; i Padigli; gli Erriquez e tante altre, decorate non men di Titoli, che di Stati e Signorie. S'introdussero per ciò nuovi costumi ed usanze, delle quali nel decorso di quest'Istoria, secondo l'opportunità, ci sarà data occasione di parlare. Hasonlóképpen új spanyol családok kerültek be a királyságba, a Sanchez di Luna; a Cordova; a Cardoni; az Alarconi; i Mendozza; i Kar; a pavilonok; az Erriquez és még sokan mások, nem kevésbé címekkel, mint államokkal és uradalmakkal. Emiatt új szokások és szokások kerültek bevezetésre, amelyekről a jelen Történelem során adott esetben szót fogunk adni.” 
  24. Ciccaglione, Federico. Le istituzioni politiche e sociali dei ducati Napolitani (olasz nyelven). Napoli: Marghieri (1892) 
  25. Trifone, Romualdo. Il fedecommesso. Storia dell’Istituto in Italia – (dal diritto romano agli inizi del sec. XVI) (olasz nyelven) (1914) „Alla fortuna, alla dignità all’onore della famiglia bisognava dar la precedenza; chi non aveva famiglia doveva procurarsela, chi ne vedeva prossima la fine doveva rafforzarla, a costo di associarla a qualtre altra; e quai a chi del nome o dello stemma non si fosse fatto un simbolo di decoro e di norma per la vita. A szerencsét, a méltóságot és a családi becsületet elsőbbségben kellett részesíteni; akinek nem volt családja, annak be kellett szereznie, aki közeledni látta a végét, annak meg kellett erősítenie, annak az árán, hogy valaki mással társítsa; és akik nevet vagy a címert nem tették az illem és általában az élet jelképévé.” 
  26. Brentano, Lujo. Familienfideikommisse und ihre Wirkungen (német nyelven), 7. o. (1911) „Er konnte nur mehr vorwärts kommen, wenn es ihm gelang, die Aufmerksamkeit der Fürsten auf sich zu ziehen und seine Gunst zu erlangen. Je größer der Glanz, den das Haupt einer Familie bei Hof entfaltete, um so größer sein Ansehen und Einfluß. Csak akkor haladhatott tovább, ha sikerül magára vonnia a fejedelmek figyelmét és elnyernie a tetszését. Minél nagyobb a pompája egy családfőnek az udvarban, annál nagyobb presztízse és befolyása.” 
  27. Kaufman, Johannes II. Die Erhaltung des Schaffgotschen Stammgutes durch Fideikommiss. (német nyelven), 15. o. (1925) „In den ältesten Zeiten waren, wie gesagt, die Familienfideikommisse ein ausschließliches Vorrecht des hohen Adels. Dieser sorgte als Dynastenadel mit Besitz und Titel für die Erhaltung seiner Hausgüter kraft seiner gesetzgeberischen Befugnisse durch Hausgesetze und nach fideikommissarischen Grundsätzen. A legrégibb időkben, mint mondtuk, a családdal járó ügyek a főnemesség kizárólagos előjoga volt. A dinasztia tulajdonával és címmel rendelkező nemességeként törvényhozói jogköréből fakadóan háztörvényekkel és a vele járó elvek szerint biztosította háztartási javainak megőrzését.” 
  28. Torrent, Armando. Fideicommissum familiae relictum. Oviedo: Universidad, Servicio de publicaciones, 19. o. (1973). ISBN 84-600-6556-1 
  29. Czövek István. Magyar hazai polgári magános törvényről írtt tanítások mellyeket néhai Kelemen Imre, császári és apostoli királyi felség’ tanátsosának és közönségesen negyvennégy esztendőkig törvényt tanító professornak minden ditséreteket felül haladó halhatatlan munkája szerint, a magyar hazafijak és a törvény tanuló nemes ifjúság számára magyar nyelven készített és kiadott Czövek István. Pest: Czövek István, 399. o. (1822) „Czövek hitrebízottság-nak fordítja a fideicommissum terminológiát.” 
  30. Ezt a kifejezést használja Deák Ferenc, amikor az 1834. július 12-én Pozsonyban a kerületi ülésen felszólal a hitbizományok eltörlése mellett
  31. Pertile, Antonio. Storia del Diritto Italiano dalla caduta dell’imperio romano alla codificazione – Vol. IV. Storia del Diritto Privato (olasz nyelven), 159. o. (1893) „...in tutte le cancellarie delle città, castelle e altri luogi nostri, si da terra como da mar, sia tenuto un libro de bergamina alphabettado, ove tutti li nodari, de qualcunque sorte, che de cetero farano testamenti, nelli quali vi sia facta mentione de stabili, possession, over altro fondo condicionato sive fideicommisso quomodocunque, siano obligati i termine de mise uno da poi publicato il testamento, andar a quella cancellaria sotto la quale serano li beni conditionati a darli in nota, legendo il testamento il’cancellier de qualle cancelleria, tutto quello che fusse quovismodo conditionato, con la expressa dichiarazione di essa conditione particular e distincta nel testamento, alla qual nota ut supra debbasi sottoscriver il nostro rector...” 
  32. Besta, Enrico. Le successioni nella storia del diritto italiano (olasz nyelven). Milánó: Giuffrè, 175. o. (1961). OCLC 984941188 
  33. Pfaf–Hoffmann 25. oldal
  34. Pfaf–Hoffmann 26. oldal
  35. Philippi Knipschildt J. U. D.. Tractatus de fideicommissis familiarum nobilium – Von Stamm-Güteren sive de bonis quae pro familiarum nobilium conservatione constituuntur. Sebastiani Ketteler, 7-8. o. (1715) „Germanis dicuntur Stammgüter, so zu Erhaltung eines Fürstlichen, Gräffischen, Freyherrlichen, Adelichen Stammens und Namens verordnet sennd. ...Fideicommissa haec familiarum, si constituantur, vel consistantin aedibus, dicuntur Stamm – häuser et differunt ab aedibus seu arcibus istis, ex quibus nobilis aliqua familia originem et nomen ducit, eo quod hae regulariter alienari possint, illae vero alienationem non admittant. 
  36. Fraydenegg Tulajdonképpen a fideicommissum és a stammgut ugyanazt a célt szolgálta, ám a fideicommissum a kisebb nemesség körében terjedt el, a főnemesek a stammgut adta lehetőségekkel éltek. A kettő közötti legszignifikánsabb eltérés abban mutatkozott meg, hogy míg fideicommissum alatt abszolút elidegenítési és terhelési tilalom alá tartozó vagyon értendő, addig a stammgutot a várományosok beleegyezésével el lehet idegeníteni.
  37. Peres 59. lábjegyzet Knipschildt 1626-ban a strasbourgi egyetemen nyújtotta be a fideicommissumokat tárgyaló dissertációját. Huszonnyolc esztendővel később a disszertációt könyvvé bővítette, amelyet először 1654-ben Ulmban nyomtattak ki. A könyv ezt követően számtalan kiadást ért meg. Kiadták 1654-ben, 1657-ben, 1661-ben, 1687-ben Ulmban újra, 1693- ban és 1696-ban Kölnben, 1710-ben, 1735-ben és 1750-ben Augsburgban. Jelentőségét tekintve ez a mű „korszakalkotónak” mondható, hiszen a praxisban gyakran úgy hivatkoztak rá, mint egy törvénykönyvre, mert azidáig hiányzott egy olyan munka, amely a német területen élő hazai szokások alapján magyarázta a hitbizomány jogintézményét.
  38. Peres 59. lábjegyzet Eberhard von Königstein gróf 1527. július 3-i végrendelete is egy királyi engedéllyel megerősített hitbizománynak tekinthető, csakúgy, mint a Saurma családé, akik 1569. június 9-én a családi vagyont úgy említik, mint „substitution und Fideikommiß” alá rendelt javakat, és azt követően évszázadokon keresztül úgy is kezelik őket. Ebben az oklevélben a három, magát „Sauermann von der Jeltsch” testvéreknek nevező fiú, az atyjuktól, Konrad Sauermanntól örökölt javakra használják a fideicommissum elnevezést. 1569. augusztus 25-i végrendeletében Ulrich von Rechberg is hitbizományt alapított a vagyonán fia, Wolf Christoph von Rechberg és fiú leszármazói részére. A Fugger család 1575-ben alapított hitbizományt a családi jószágokra, 1576-ban Wilhelm von Adelmann végrendelete is tartalmaz hasonló rendelkezéseket. 1582. május 27-i végrendeletében Hans Ernst von Welden zu Erzholzheim alapított a családja nevének és hírének fennmaradása végett hitbizományt. Ezen felül még számtalan példát lehetne hozni német területeken alapított fideicommissumokra.
  39. Peres 63. lábjegyzet Ez a kifejezés fordul elő néhány kivételtől eltekintve az összes hitbizományi alapítólevélben. Néhány példa ezek közül: Ily módon alapított hitbizományt Seyfried Christoph Breiner, Stübing, Fladnitz és Rabenstain grófja, 1630. december 8-án kelt végrendeletében, aki az örököseire nézve a primogenitúra szerinti hitbizományt alapít uralkodói engedéllyel. A végrendelet szerint Stäz és Aspern általános örökösévé elsőszülött fiát, Seyfried Leonhard Breinert és az ő elsőszülött fiú leszármazóit teszi meg. Amint az ő ága kihal, a hitbizományi vagyon átszáll az alapító testvérének, Maximilian Breinernek a fiágára, ugyancsak az elsőszülöttség rendje szerint, azok kihalásával pedig az utolsó hitbizományi birtokos szabadon rendelkezhet majd a hitbizományi birtokkal. III. Ferdinánd 1631. április 12-én megerősítette a végrendeletet, és elrendelte annak betartását.
  40. Pfaf–Hoffmann 26-27. oldal
  41. Hofmeister, Herbert. Der Ganzen Welt ein Lob und Spiegel : das Fürstenhaus Liechtenstein in der frühen Neuzeit – Pro conservanda familiae et agnationis dignitate. Das lichtensteinische Familien-Fideikommiß als Rechtgrundlage der Familien- und Vermögenseinheit. (német nyelven). Wien: Verlag für Geschichte und Politik, 57-58. o. (1990). ISBN 3-7028-0300-9 
  42. a b c A római jog szerint oly végrendelkezés, mely örökös megnevezést (haeredis institutio) nem tartalmaz, hanem végrendeleti vagy törvényes örökös feltételezése mellett halál esetére vonatkozó más intézkedéseket tartalmaz.
  43. Pfaf–Hoffmann 27. oldal „1621-ben II. Ferdinánd kijelenti, hogy az összes öröklési jogon bírt országai és tartományai: királyságok, főherczegségek, herczegségek, grófságok és így tovább idősb fiszülöttség elve szerint, a mint azt a jus primogeniturae és majoratus megszabják, szálljanak át utódaira. Fiókvégrendeletében még hozzá teszi, hogy minden országa, birtoka, jószága eme felállított Majorazgónak alája rendeltessék. A trónöröklésnek ilyetén hitbizomány elvei szerint való berendezése az intézmény elterjedésének rendkívüli módon kedvezett.” – Katona Mór fordítása a Budapesten 1894-ben megjelent A magyar családi hitbizomány művében.
  44. Fraydenegg 785. oldal Wann aber jemands eine Primogenitur unter seinen Kindern hinführo aufrichten wollte; Derselbe soll darüber von Uns, oder Unseren Erben Nachfolgenden Königen, zuforderst eine Confirmation erhalten.
  45. Fraydenegg 785-786. oldal
  46. Pfaf–Hoffmann 31. oldal
  47. a b c HHStA Wien, Staatskanzlei, Patente, Kt. nr. 14. (Alt.11)
  48. Erdélyi 164. oldal ... ut si quid illi humanitus contigerit, bona praedicta mox et defacto devolvantur ad Bernardum Thwrzo et liberos fratris sui Christopheri Thwrzo, sed ita, ut qui inter eos senior fuerit, bona ipsa gubernet et possideat, cum reliquis autem quoad redditus et utilitates concordare debeant. Ex quo autem omnibus meis donationibus inserti sunt Georgius Thwrzo senior et alter Georgius Thwrzo iunior et huius iunioris frater Franciscus Thwrzo, quorum duo Georgii iam de facto consenserunt testamentariae dispositioni meae, si quam essem de bonis et haereditatibus meis facturus, volo et decerno, ut si contingat (quod Deus avertat) familiam Bernardi et Christopheri in linea masculina deficere, ex tunc praescripta bona mea in haeredes superstites praedictorum utriusque Georgii, senioris et junioris devolvantur, quamdiu istorum familia durabit, quod si vero istos quoque deficere contingat, volo, ut bona praescripta con descendant ad charissimas filias meas Annam et Elisabeth ipsarumque posteritates universas utriusque sexus.
  49. Peres 284. lábjegyzet 1563-ban Rhyno várát Ferdinánd új adományba adta Thurzó Ferencnek, hogy azt a várat és kastélyt minden tartozékával együtt nemcsak Thurzo Ferenc és két másik személy, vagy az örökösei ha lesznek az életük során egymás után birtokolják a király hozzájárulásával, továbbá ha Thurzó Ferenc hátrahagyása nélkül halna meg, a fent meghatározott összegért, tizenhétezer forintért akárkinek vagy akinek akarja, örökbe adhatja. A fiatalabb Thurzó Ferenc még gyermekkorában meghalt, és az egyetlen fiú örökös Thurzó György, a későbbi nádor maradt.
  50. Erdélyi 165. oldal ...quod Andreas Bathory et si quis etiam alter futurus esset alterius filiae meae maritus, in dominium castrorum nulla modo intromittatur, nisi prius promittat et litteras obligatorias det, ...vel nubentem sine haeredibus ex hac luce decedere, ex tunc absque omni lite ét processu iuris castra, seu bona illa coniugi suae cedenda, filiae meae alteri superstiti, vel si illa quoque similiter decedere contingeret, fratribus meis de facto reddet et restituet, nam in hoc casu volo et decerno, ut filiabus meis succedat Joannes Thwrzo, et deinde Bernardus cum liberis fratris sui Christopheri, et post decessum horum bona praedicta, ad duos Georgios Thwrzones ipsorumque haeredes devolvantur.
  51. Erdélyi 176-186. oldal
  52. Peres 572. lábjegyzet Eredetije három iv papiroson, a végén töredékes csonka vörös viaszpecséttel, Országos Levéltár, N. R. A. fasc. 828. No. 18. Ugyanez másolatban ugyanott. N. R. A. fasc. 365. No. 17. fasc. t. 94. No. 33. jelzett alatt.
  53. Erdélyi 176. oldal ...de omnibus castris, iuribus item possessionariis, bonisque et rebus mobilibus universis, non solum aviticis et paternis, sed etiam acquisititis suis a domino Deo bonorum omnium largitore ex sua immensa bonitate et gratia sibi collatis, ad casum mortis suae legationem, hancque postremam voluntatis suae testamentariam dispositionem fecisset atque ordinasset
  54. Erdélyi 179-180. oldal talis masculinus haeres reliquis fratribus iunioribus ex pertinentiis et proventibus dictorum Arwa et Tokay castrorum et possessionum acquisitorum singulis eorum ...aequam et iustam divisionem proventum facere..t
  55. Erdélyi 184. oldal talis masculinus haeres reliquis fratribus iunioribus ex pertinentiis et proventibus dictorum Arwa et Tokay castrorum et possessionum acquisitorum singulis eorum ...aequam et iustam divisionem proventum facere.
  56. Dr. Ifj. Reiszig Ede. A Pálffyak, 9. o. (1926) „Férfikora delén, 48 éves korában szállott sírba, akkor, mikor a nemzetnek tán legnagyobb szüksége volt reá, mind a török támadásai, mind a bécsi udvar túlkapásai ellenében. Korának egyik legnagyobb hadvezére volt, a kiben személyes vitézség, bölcs mérséklet, hadvezéri éleslátás párosult. Hadi pályája alatt 26 ízben vívott meg győzedelmesen a törökökkel; Székesfehérvár, Fülek, Nógrád, Esztergom, Drégely, Palánk, hősiességének mind megannyi tanúi.” 
  57. Peres 51. oldal Eredetét tekintve ez adományon kívül szerzett és a király által utólag adományosként megerősített jószág volt, amelyet Pálffy Miklós, Pálffy Pál atyja vásárolt meg a Fugger családtól és kapott rá királyi beleegyezést II. Rudolftól.
  58. Peres 52. oldal Megszerzése Pálffy Pál atyjának, Pálffy Miklósnak a nevéhez köthető, aki Vöröskő vára mellett Borostyánkőt (Peilenstein) a hozzá tartozó Stompfa oppidummal és egyéb tartozékokkal együtt először zálogba, majd azt követően “tulajdonba” kapta.
  59. Peres 46. oldal Rudolf magyar király adományozta – örököseire is kiterjedő hatállyal – annak a vármegyének és várnak az örökletes főispáni és főkapitányi tisztségét, illetve már korábban királyi beleegyezéssel megerősítette Vöröskő vára és Borostyánkő (Peilenstein) jószágokban, valamint 1592. április 3-án kelt levelében szabad rendelkezést adott számára az összes szerzett ingó és ingatlan jószágai tekintetében, köztük az adományozással szerzettekre nézve is.
  60. Peres 51. oldal Miksa magyar király adja nekik zálogkölcsön biztosítékaként. Többször, generációkon át újabb és újabb kölcsönök és visszafizetési idő kitolása fejében marad a családnál.
  61. Peres 55. oldal II. Ferdinánd magyar király 1634-ben ahelyett, hogy kiváltotta volna az említett jószágokat a zálogból, adományba adta neki Detrekő várát minden hozzá tartozó birtokkal. Mindezt adta Pálffy Pálnak az abban lévő királyi jogával együtt, örökre és visszavonhatatlanul úgy, hogy Pálffy Pál arról mindennemű örökösei részére szabadon rendelkezhet, azok nem létében pedig bármilyen nemű személyeknek hagyományozhatja.
  62. Peres 78. oldal
  63. Peres 90. oldal
  64. Peres 79. oldal
  65. Szilágyi Esterházy tagja lesz annak a meglehetősen szűk körnek, amely az országos politikát irányítja a királyi Magyarországon. S amelynek a tagjai, arra alkalmas, exponált figurái olykor a nemzetközi politika színterein is megjelennek.
  66. Fraknói Vilmos. A magyar királyválasztások története, 236-237. o. (1921) 
  67. Sajtó alá rendezte és a Mars Hungaricus latin szövegét magyarra fordította, a visszaemlékezés, valamint a levelek jegyzeteit és az Esterházy Pál című kísérőtanulmányt írta Iványi Emma. Esterházy, Pál, herceg, Hausner Gábor. Mars Hungaricus. [Budapest]: Zrínyi Katonai Kiadó, 430. o. (1989). ISBN 963-327-026-X 
  68. ad haeredes et posteros quoque suos, perennaturo prosequeremur.” MOL Esterházy Repos. 8. Fasc. A. Nr. 5.
  69. „Quocirca supradictum Dominium nrum Frackno aliter Forchtenstein dicto (quod anno superiori in novissima Regni Diaeta Soproniensi a praefato Archiducatu nro Inferioris Austriae avulsum, Regno nro. Hungariae reincorporatum extitit) et Germaniae Graffschafft, nuncupatum (quo quidem titulo uti utque ipse Nicolaus Eszterhassy, suique haeredes et posteri universi, futuris et perpetuis semper temporibus, Comites de Frakno apellari debeant, altero nro. Diplomate superinde emanato, clementer iam indulsimus et decrevimus)...” MOL Esterházy Repos. 8. Fasc. A. Nr. 5.
  70. „memorato Comiti Palatino et ejusdem haeredibus masculini sexus universis, Iure perpetuo et irrevocabiliter, dedimus, donavimus et contulimos;... tali videlicet cum conditione, ut idem Palatinus et haeredes ipsius Masculini sexus, praedictum Dominium Frackno, cum omnibus eiusdem bonis, iure haereditario, seu perennali possidere valeant” MOL Esterházy Repos. 8. Fasc. A. Nr. 5.
  71. „posteritatibus vero foeminei sexus, et Legatariis ejusdem in summa et valore Ducentorum octoginta quatuor millium septingentorum et quatuor florenorum Rhenensium octo cruciferorum unius et dimidii denariorum (quorum nempe ducenta et quinquaginta millia florenorum Rhenens, antehac quoque super illo Dominio Frackno inscripta habebantur) reliqua vero pari summa triginta quatuor millium septingentorum et quatuor florenorum octo cruciferorum et unius cum dimidio denar. constituens, quae ex eiusdem Palatini Restantiis penes officinam nram solutoriam Bellica Aulicam liquidatis resultat, et per nos superaddi curata est, inscripsimus et impignoveravimus, prout damus, donamus, conferimus, inscribimus et impignoramus,... Deficiente vero masculino sexu, apud foemineum sexum et Legatarius ipsius Palatini Iure duntaxat Impignoraticio, et eo usque donec de inserta summa plenarie contentati fuerint, omnimode permaneat.” MOL Esterházy Repos.8. Fasc. A. Nr. 5.
  72. „Nihilominus tamen idem saepefatus Palatinus eo quoque in casu tam inter masculinum, quam etiam foemineum sexum, prout voluerit liberam disponendi facultatem habebit.” MOL Esterházy Repos. 8. Fasc. A. Nr. 5.
  73. „6ta Inventarium szerint valamit attak kezhez ugy viszais kyvaniak tempore redemptionis. 7ma. Az minék megh jobbithattiak az jüvedelmet absque disolatione et damno subditorum azt megh engedik. 8va. hogy ha necessitate sic requirente felieb kellene el zalogositani eo Naganak maradekjanak es legatariusoknak pcaeteris odaadgiak. 9na. ha mit epiteni fognak az cum scitu Camerae legien es az expensakat cum evidenti documento tempore redemptionis producalvan cum capitali summa simul tenent refundere. 10ma. bonor. redemptione fel esztendönel előb intimalni fogiak. 11ma. Eö Naga.reversalist adott magarol hogy mindeneket igasagokban megh tarttia es masokal is megh tarttattia. Ezenkivüll az joszagban semit el nem pustit kivaltkepen az erdeoket eppen es kar nekul megh tarttia. 12ma. Casu quo ha kyvantatik nemet guardiak tartozanak be venni melliet eo Felsége miheken nem kyvantatik is megh ki vihetti es Eö Felsége ellenseginek semmi pactomat ne chinalianak hanem mindenekben eö Felségétol fügienek es varjanak. 13ia Az urasagnak jüvedelmet hasznat minden szamadas nekül vehessek elhessek az jobbagysagnak rendkivüli bantasa nekül.” MOL Esterházy Repos.8. Fasc. A. Nr. 3.
  74. MOL Esterházy Repos. 8. Fasc. A. Nr. 6.
  75. „semi uton se az várakat se az joszágokat meg ne osszák: hanem birja az öregbik ha habilis leszen ad gubernandum, hol nem vegye az utana valo feöl a gonviselést ha ideje meg lészen.[...]hol penigh az minth irtam fiu maradéki lenének Laczkkonak, s teöben lennének egynél, az mint mondám az öregb avagy az utána valo ha az habiliorb lenne, gubernallja s vegye hasznát mind Fraknonak, s mind Kismartonnak de ugy hogy a töbnek proportionak az menien lesznek harmada jüvedelmét ossa közékben, s két részet pro conservatione status sui et nomen familiae maga vegye, s kölcse azt Istenessen s el élhet belőle applicálván az Czornai joszagot is ezen Frakno várához kit most is oda birnak az posoni házat.”MOL Esterházy Repos. 4. Fasc. E. Nr. 37.
  76. Peres 83. oldal
  77. Peres 84. oldal
  78. Peres 84. oldal
  79. a b A „fidei-commissum et majoratum....fecerit” kifejezések „hitbizományt és elsőszülöttségi öröklésrendet alapított...”-ként való szó szerinti fordítás félrevezető. A „majoratus” megjelölést ebben az esetben a „fideicommissum” szinonimájaként kell említeni és nem úgy, mint elsőszülöttségi öröklési rendet.
  80. „Ad avertendam magnatum et procerum regni ruinam, refraenandamque licentiosam attentari solitam bonorum abalienationem, et prodigalitatem; justo statutum est: quod, si quispiam amodo imposterum eorundem magnatum, seu procerum de bonis suis sive per servitia, aut proprio Marte, sive ex fructibus aviticorum bonorum acquisitis, per dispositionem testamentariam, praevie in comitatibus publicandam, fidei-commissum, et majoratum, a sacra caesarea regiaque majestate confirmatum, fecerit, constitueritque; haeredes, et successores ejusdem, de ejusmodi bonis testamentariae dispositioni paternae subjectis, contra tenorem ejusdem, nullam habeant quoad capitalem acquisitionis illorum summam, impignorandi et abalienandi facultatem;Verum duntaxat de iisdem bonis, usum et fructum capere possint, sub poena amissionis majoratus;Hoc tamen articulo, ad nobiles se nullo modo extendente.” – a törvény szövege a Corpus Juris Hungarici milleniumi emlékkiadásában.
  81. Merényi Lajos. Történelmi Tár – Gróf Esterházy Pál 1664. évi végrendelete, 151-157. o. (1911) „égre hogy meg is tovább exageráljam a maioritást, s persvadeáljam gyermekimnek, hogy a familiák conservatiojára méltó dolog az: vegyenek példát a spanyoroktól, francziáktól, németektől, s más mindenféle nemzetektől, a kik nagy okossan meglátván miben álljon a familiák conservátiója, találták föl a majoritást; mert az emberi okosság is magával hozza, hogy a jószágoknak egyaránt való eloszlása nem egyéb, hanem a familiák ruinája, légyen ebben példa Magyarország, kiben majd alig találtatik három régi familia, a mely mostan is ugy vigealna hatalommal, mint annak előtte. Bizonyára nem egyéb az oka, hanem csak a jószágoknak sok felé való distractiója. Mert tiz fia lévén egy akárminevő nagy jószággal bíró embernek, halála után ha tíz felé oszlik a jószág, kiki elgondolhatja mi jut egy személyre benne, s hogy ha a tizedik fiunak megint tiz fia talál lenni, nem hogy méltoságos ur, de köznemes ember is alig lehet végtére belőle.” 
  82. Merényi Lajos. Történelmi Tár – Gróf Esterházy Pál 1678. évi végrendelete, 599-619. o. (1911) „Arra vonatkozóan is hoz példákat, hogy voltak elődök, elsősorban egyházi személyek, akik ennek az intézménynek az áldásos voltát már felismerték, mint „Forgács cardinál, Erdődi cardinál, Draskovics cardinál, Szécsi kardinál, Oláh érsek, s más nagy rendű egyházi személyek ...” 
  83. Turba, Gustav. Die Pragmatische Sanction. Kaiserlichen und Königlichen (német nyelven). Bécs: Schulbücher Verlage, 9-10. o. (1913) 
  84. Turba (1911) 355-356. oldalak
  85. Turba (1911) 9. oldal „Nachdeme die göttliche Allmacht mir die Zeitt hero so glückhlichen sucess verlihen hatt und erachte, daß vill daran gelegen, selbiger Sieg utiliter zu bedienen, als ist mir bey gefallen, ob nitt Zeitt seye, darauf zu gedenckhen, daß mein Sohn Joseph zue einem König in Hungern solle gekrönt werden.” – írja I. Lipót Ferdinand Dietrichstein hercegnek.
  86. Turba (1911) 13., 16–19 és 13. oldalak Esterházy Pál ugyanis az ország nádoraként tevékenyen részt vállalt a rendek és a király közötti közvetítésben, és az örökös monarchia eszméjének elfogadása is nagymértékben az ő személyes közbenjárásának volt köszönhető.
  87. HHStA Wien Ungarn 402 Comitialia Fasc. 402. Konv. C. 1687/88
  88. Baranyai Béla. Hogyan történt az 1687/88. évi 1-4 törvénycikk szerinti törvényszöveg becikkelyezése, 16-17. o. (1942) „Patachich Boldizsár, a Napló írója Horvát-Szlavónia követe volt az országgyűlésen, akiről a következőképpen írt Baranyai Béla: „bár ekkor még újonc e téren, meglepő érzékkel bírt az események jelentőségének felismeréséhez, s jól, igen jól felhasználta azokat a lehetőségeket, amelyeket ez ország(ok) követeinek adott az a körülmény, hogy mindig az elnöki asztalnál ültek, s így közvetlen szem- és fültanúi lehettek mindannak, amit a királyi táblának az országgyűlésen, ennek alsó tábláján, cselekvő szerepet betöltő tagjai ... határoztak." 
  89. „Leguntur tum residua et per Dominum Palatinum praesentim per modum projecti porrecta gravamina inter quo id etiam ut liceat aequisitoribus bonorum inter filios fideicommissum seu majorescum usu fructuarium nempe solum modo bonorum instituere pro conservatione familiae quod Regnicolis superfluum visum (est), cum sufficientes Leges liberum dispositionem admitterent”
  90. „Fideicommissa in linea descendenti constituta et a Sacrae Caesareae Majestate confirmata a successoribus sine cognitione causa in jure fundata non graventur.” HHStA Wien Ungarn 402 Comitialia Fasc. 402. Konv. C. 1687/88
  91. Bérenger, Jean, Kecskeméti Károly. Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon, 1608-1918. Budapest: Napvilág Kiadó, 20. o. (Séd Nyomda). ISBN 9789639350915. Hozzáférés ideje: 2022. május 31. „Az arisztokrácia kis létszámú (1650 körül nagyjából ötven család), ám mind politikai, mind gazdasági téren igen nagy hatalmú társadalmi réteget alkotott.” 
  92. a b c d e f g Nagy Iván. Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal, XI, 382-383. o. (1865) 
  93. Pálffy Géza (1997). „Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században”. Történelmi Szemle XXXIX, 278. o. (Hozzáférés: 2022. május 31.)  
  94. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 10. kötet - 48 - 49. oldal
  95. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 9. kötet - 850 - 852. oldal
  96. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 12. kötet - 293 - 298. oldal
  97. Zichy István gr.. Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1942/1943. évi Szekfű Gyula Emlékkönyvéből – Adatok egy XVII. századi katolikus főúri család történetéhez : Öregebbik Zichy István gróf (1616–1693), 23. o.. Hozzáférés ideje: 2022. június 1. „"Öregebik Zichy István 1686-ban kapott donátiót a gr. Balassa Imrétől elkobzott divényi uradalomra. Ezért eredetileg 53.000 forint kamarai illetéket kellett volna fizetnie, de ebből a király (tekintettel az 1683-iki hadjáratban szenvedett tetemes káraira) harmincötezer forintot elengedett. Mikor 1687-ben végrendelkezett, a 18.000 forint tartozás még nem volt teljesen lefizetve."” 
  98. „haeredes masculini sexus irredemptibiliter; eodem vero sexu masculino deficiente, sexus foemineus Jure redemptibili, eo usque tenere, possidereque possint ac valeant...” MOL, Zichy, Arma 135. Fasc. 175. pp. 46-47
  99. „Feleségemnek üdvözült Annyátúl maradgyon azon divényi jószág feleségemnél Ádám fiával oly okkal a még Fia lesz bírja az eöregbik Majoratus név alatt, ha pedig fia nem maradna Ádámnak, aki öregebb lesz Familiánkba Fi ág, arra szálljon és így consequenter a reciproca successio fent maradgyon, a több eörökös jószágokban is, a leányág elégedgyen megh szokott törvényes dossával, deficiálván pedig a Fiú ág in tali casu succedáljon a leány ág azt tartván donatiónk is.” MOL Zichy, Arma 135. Fasc. 175. pp. 162-164.
  100. “Ha valamellyik gyermekeim vagy unokáim közül az én rendelésemmel megh nem elégednék, kedves Feleségemet megh nem böcsülné és néki hagyott jókba háborgatná, az ollyatén gyermekem vagy unokám admoneáltassék egy or(szágos) Bíró által azoktúl kik ezen utolsó rendelésemet kívánják megh tartani, ha megh nem jobbétya magát akaratom ellen rugodózó maradékom, az maga legátumát az én acquisitumimra nézve el veszesse mivel a több engedelmes Gyermekim osztozzanak az üdvözült Atyámtúl maradtt jóbul adgyák ki részét proportionalite rmely igen szép kevésre megyen a mint Testamentumon elein világossan declaráltam...” MOL Zichy, Arma 135. Fasc. 175. pp. 162-164.
  101. MOL Zichy Arma 135, Fasc. 175. pp. 121-124; Arma 137, Fasc. 177, pp. 1-82
  102. Nagy Iván III. kötet, 85. oldal
  103. Tobler, Felix (2005). „Az Esterházy-család birodalmi hercegi méltósága.”. Arisztokrácia, Művészetek, Mecenatúra – Kastélykonferenciák 3., Keszthely, 38-53. o. „„A nádor hercegi méltóságra emelése által keletkezett költségek összesen 30.000 aranyforint körül voltak; roppant nagy összeget tettek ki, ha összevetjük azzal, hogy a fraknói grófság évi pénzbevétele 1690 körül 30-50.000 aranyforint volt, a kismartoni uradalomé ugyanebben az időben mintegy 20.- 30.000 aranyforint. Becslések szerint a hercegi méltóságra emelésért 22.163 aranyforintot kellett fizetnie, amelyből a birodalmi főkancellár és a mainzi választófejedelem 12.000 aranyforintot elengedett. A Grosser Palatinat, a Nagy Palotagróf cím adományozása, amelyet a hercegi oklevél is tartalmaz, külön 4750 aranyforint volt; az engedélyért, hogy a majorátust mindenkor a primogenitúra alapján lehet örökölni, 5750, a pénzverési jogért 2363 aranyforintot kellett fizetnie.” 
  104. 462„Primo lego totam substantiam meam per me acquisitam quocunque nominis vocabulo vocitatis filio meo Michaeli, veluti inter saeculares natu maximo sub conditionibus infra declarandis et non secus: ita ut ipse omnia illa veluti fidei commissa possideat ad mortem, quo mortuo rursus filius ejus natu maior sit possessor bonorum, quo etiam e vivis sublato, nepos maior natu sit haeres et consequenter semper proximioris lineae maiores natu sint universales haeredes, quibus deficientibus, sequatur secunda linea eodem omnino ordine, quo prima, qua etiam deficiente tertia, et sic consequenter reliqua linea.” Erdélyi, 1912, p. 209
  105. A tervezett három hitbizomány:
    • Elsőszülött fiára, Mihályra hagyja a fraknói, kismartoni, lánséri, lakompachi, kőszegi, kapuvári, feketevári, köpcsényi, hartensteini és szarukői várakat és birtokokat a bécsi, pozsonyi és soproni házakkal és kertekkel, a gálosházai kúriával és azoknak minden tartozékaival. Miután ő mint idősebb szülött megkapja ezeket a jószágokat, tartozik az elsőszülöttség elve szerint fideicommissumként kezelni, azokból semmit el nem idegeníthet, és köteles az összes adósságot egyedül kifizetni.
    • A másodszülött Gábor kapta az alsólendvai, nemthi, csobánczi, hegyesdi, tamási, simonthornai, ozorai, koppányi, kaposvári, keszthelyi, tadikai, rezi, dombói, sásdi, döbröközi várakat és birtokokat, a pondensi, pesti és fejéregyházi házakat, az esztergomi hegyen és a muraközben lévő kúriákkal és szőlőkkel és azoknak minden tartozékaival és haszonvételeivel együtt.
    • A harmadszülött József pedig az árvai, lietavai, éleskői, lévai, véglesi, szádvári és sztrecsényi várat és birtokokat kapja azoknak minden tartozékaival.
  106. 467„...volo et obligo universos successores meos, ne sub ullo praetextu, aut colore possint bona a me sibi legata divendere et alienare, aut etiam oppignorare,...nisi cum consensu omnium interessatorum sub poena amissionis majoratus pro sua duntaxat persona, non autem prolibus intelligenda.” Erdélyi, 1912, p. 210
  107. Esterházy-kincsek 48. oldal
  108. Esterházy-kincsek 6. oldal
  109. Az ebből a gyűjteményből létrejött képtár az Országos Képtár nevet kapta, majd amikor 1906-ban a Szépművészeti Múzeum megnyitotta kapuit, a festmények átkerültek oda.
  110. Hanthy Kinga: „Mindent El Fognak Kótyavetyélni” – Esterházy-Örökség – Viszály A Családi Vagyon Kezelése Körül. Magyar Idők, 2019. február 2. (Hozzáférés: 2022. június 10.) „A teljes családi vagyon egyébként még 1936-ben került V. Pálhoz, amikor megszűnt a hitbizomány, és a vagyon a családfő, V. Esterházy Pál magánvagyonává vált. Ebből a háború után a Magyarországon kívül fekvő jelentős ingatlanok, földek és vállalkozások maradtak meg. A hatvanas évektől a visszakapott jelentős értékű és mértékű burgenlandi birtokokat Esterházy Pál igazgatta: ez 22 ezer hektár erdőt, közel hatezer hektár mezőgazdaságilag hasznosított területet, 16,5 hektárt a Fertő tó természetvédelmi területén, több kastélyt és nagy mennyiségű műkincset foglal magában. A bécsi Format magazin 2003-ban a visszavonulni készülő Esterházy Melindával készített interjújából kiderül, hogy a szolid életvitelt folytató idős hölgy akkor Európa egyik leggazdagabb asszonya volt – a Fortune a felsorolásában 1,5 milliárd euróra tette a vagyonát. Hogy a mai értéket is lássuk: az Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung, Ausztria) 2017-ben 53 millió eurós, 16,6 milliárd forintos forgalmat bonyolított le.”
  111. Nizalowski Attila: Sógorok és ellendrukker magyarok: Esterházy csatája Eszterháza ellen. mandiner.hu, 2021. augusztus 11. (Hozzáférés: 2022. június 10.) „... a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyva az elsőfokú bíróság ítéletét, elutasította az Esterházy Privatstiftung (Esterházy Magánalapítvány) keresetét, mely a magyar állam tulajdonában lévő „Esterházy-műkincsek” megszerzését célozta. A több mint 250 tételből álló gyűjtemény főképp ötvösmunkákat, ruhákat, érméket tartalmaz. A történet még nem ért véget, és nem csak néhány jogi eljárásról szól.”
  112. Kalmár János. Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században – Mád "falukönyve" [1598-1717]. Tápé: Községi Tanács (1968). ISBN 2399996764248 „„Szirmay a fogságban csaknem megőrült a szenvedésekben. Börtönében meglátogatta őt egy Vogell nevű jezsuita, aki Szirmayt a katolikus hitre térítette. Rávette Szirmayt, hogy ígérjen 1000 forintot a kiszabadulásáért. A jezsuita Páter közbenjárt, és Szirmay István 1687-ben szabadult a börtönéből.” 
  113. a b MOL Szirmay 1.csomó 1. tétel Fol. 1-5
  114. Szirmay Antonius. Hungaria in parabolis, sive commentarii in adagia, et dicteria hungarorum per (latin nyelven). Buda: Editio Altera (1807) „„Szirmay István első rabsága után báróvá tétetett, a második után gróffá; s ha megtörténik, hogy mégegyszer börtönbe vetik, herceg lenne belőle.”” 
  115. „Historiat irhatnék ez az házasságomtul fogvást való fáradcságos életemnek rágalmazások, irigységek és gyülölségek uldözéssek és raboskottatások között el töltött keserves s ritka példajja follyasárúl de mint hogy azoknak valóságos elő számlálásával mivel veritas odium parere solitet talám ollyat is megbántanék hogy ez Testamentoria Dispositiomnak Istenemre kérvén Szent fiaért vegye ki inkáb Annyok méhét minden leendő annyafiait hogy sem azon persecutiokra jutassa mint én voltam nevezet szerint menytse megh német rabásgtól örök emlékezetül ezt irván midön utólsó Bécsi rabságombúl (az holott jószágomat sem birván magam költségén nem tsak élnem kellett de hallatlan például mint az tömlöcztül azaz Rabháztúl úgy stássának is fizetnem kellett minden nap egy forintott minden héten kétszer változott az strása három három tallért) mégh szabadultam volna Fő Minister Méltósághoz Caunitz uram által eö Felséghe pro consolatione azt ante Agnovit sua Majestas ipsius innocentiam ideo dimisit etc. s reménségem és érdemem felett Haza dolgaiban ...adhibealni méltoztatott.”
  116. ”Totum item et omne Jus nostrum Regium si quo din supra specificatis Bonis ipsorum, haereditariis Portionibus integris videlicet et Portionibus Possessionariis in praementionatis Borsodiensi, Abaujvariensi, Zempliniensi et Ungvariensi Cottibus existentibus habitis, prout et vineis ipsorum supradeclaratis, etiam aliter qualitercunque haberemus, aut Easdem, eadem et idem nostram et quibuscunque causis, viis, modis et rationibus concenrnerent Mattem simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet, terris videlicet arabilibus, cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, campis, foenetis, foenilibus, sylvis, nemoribus, montibus, collibus, vallibus, vineis, vinearumque promontoriiy, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis, pisciumve clausuris, et aquarum decursibus, molendinis et eorum locis, macellis item et educillis generaliter vero quarumlibet utilitatum, et pertinentiarum suarum integritatibus, quovis nominis vocabulo vocitatis sub suis veris metis et antiquis limitibus existentium habitis, ad praenarrata Bona, Portionesque possessionarias, in praerecensitis Cottibus existentes habitas spectantibus, et pertinere debentibus, praemissisque sicut praefertur stantibus, aeque habentibus praenominatis Fratribus Szirmayanis, haeredibusque et posteritatibus ipsorum legitime descensuris, primum quidem masculini, eo vero deficiente vel non existente adoptivo etiam Filio praeattacti Magistri Stephani Szirmay Thomae Dessőffy de Szirma ejusdemque masculini sexus haeredibus, quo pariter defficiente, vel praedeclaratae dispositioni se se non accomodante, consequenter utriusque tam generationalis, quam adoptionalis sexus universis (salva semper libera dispositione per praedictum Stephani Szirmay de Bonis suis acquisitis et acquirendis facultate permanente)dedimus, donavimus, et contulimus, imo damus, donamus et conferimus Jure perpetuo et irrevocabiliter utendo, tenendo, possidendo, pariter et habendo. Salvo jure alieno potissimum vero Eclesiorum Dei." MOL Szirmay1.csomó 1. tétel Fol. 31-33
  117. Héthárs városának és malmának fele jövedelma, valamint Szuhó, Novaszedlicza, Rokitócz, a Lasztoméri malom, a Pazdicsi szőlő, illetve a pazdicsi kastély és a pozsonyi jószágok.
  118. Nagy Iván X. kötet, 746. oldal
  119. Nagy Iván X. kötet, 745. oldal. Állítólag azért, mert szenvedéseit Jóbként tűrte, sorsának jobbra fordulásában pedig Tamásként kételkedett.
  120. Erdélyi Szirmay István végrendeletét, és az abban foglaltakat egyértelműen az 1687-et követően alapított hitbizományok közé sorolja.
  121. MOL Szirmay1. csomó 3. tétel p. 4
  122. MOL Szirmay 1 csomó. 4. tétel. 12-13. oldal
  123. MOL Szirmay 1. csomó 1. tétel fol. 35
  124. MOL Szirmay 1. csomó 1. tétel fol. 36
  125. MOL Szirmay 1.csomó 4. tétel Fol. 30-36
  126. Szirmay család története. (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  127. A Pallas nagy lexikona – E, É Erdődy. Hozzáférés ideje: 2022. június 11. „Magyarország legrégibb grófi családja a jelenlegiek közt, az egyedüli, mely a mohácsi vész előtt nyerte grófi rangját II. Ulászlótól 1511 novemb. 25.” 
  128. Benda Borbála 111. oldal
  129. Benda Borbála 114. oldal
  130. Erdélyi „tum vero etiam erga depositionem ducentorum quadraginta millium florenorum rhenensium, arcem et dominium, seu bona Galgócz, quae Simonis Forgách praefuissent, sed per notam eiusdem infidelitatis et detestabile perduellionis, laesaeque majestatis regiae crimen ad sacram praefati regni nostri Hungariae coronam et consequenter collationem nostram regiam iuxta leges et antiquam praedicti regni nostri Hungariae approbatam consuetudinem devoluta et condescensa fuissent, dein vero ad manus Joannis Venceslai, condam comitis a Wratislau de Mitrovicz et per eundem ad alterius comitis Francisci Caroli itidem a Wratislau in certa summa gratiali devenissent, ipso vero deficiente, rursus ad fiscum nostrum regium rederivata extitissent.....memorato Comiti Erdődy pro eiusdem Familiae Erdődyanae majoratu seu fideicommisso...dedimus, donavimus et contulimos, idemque praeaasertum jus nostrum regium in familiam Erdődianam pro eiusdem familiae majoratu et fideicommisso eorumque haeredes et successores modo praevio enumeratos pleno, uti praemissum est, jure er cum effectu transtulimus et transderivamus.”
  131. Erdélyi 229-233. oldalak
  132. Országos Levéltár, Liber Regius 33. kötet, 622. lap.
  133. Peres 184-186. oldalak Ad intimationem camerae aulicae donatio arcis et bonorum Galgócz pro comite Georgio Erdődy.
  134. Erdélyi 231. oldal „comiti Georgio Erdődy pro eiusdem Familiae Erdődyanae majoratu seu fidei commisso, ita ut primus possessor sit modofatus comes Georgio Erdődy, ejusque haeres masculus natu major et hujus masculi haeredes secundum modum, ordinem, lineas et gradus in possessione majoratuum et fidei-commissorum observari solitos...”
  135. Erdélyi 232. oldal
  136. Sorrendben:
    • Erdődy György fia, Antal (1714-1769)
    • Erdődy György fia, Nepomuk János (1724-1789)
    • Erdődy György unokája Nepomuk Jánostól, József (1751-1824)
  137. Erdődy György dédapjáig, Kristófig kell visszalépni a családfán. Kristóf fia György ága a véői ág. Az első örökös az ágon Ferenc (1773-1845)
  138. Simon Mihály Pál. A középeurópai hitbizományok reformja, 157. o. (1933) 
  139. „Továbbá a családok megőrzése végett megakadályozván az önkényes, általában szokásos jószágherdálást, a majorátus intézményét a mágnás urak részére az 1687. évi 9. törvénycikk kötelező törvénnyé emelte, ugyanez a nemesekre, akik a saját szerzeményeikre is alapítani akarván, terjesztessék ki; akiknek mindkét részre [ti. nemesek és mágnások részére] megadott intézmény nemcsak végrendelet által, hanem ugyanúgy bevallások és a szerzők által más jogának sérelme nélkül nyert királyi vagy nádori adományok [útján is létrejöhessen]; a majorátus alapítás és kihirdetés előtt szerződni szabad legyen és sem a hitelezők vagy bárki más áldozatul ne essenek, hanem a majorátusra pénzt kölcsönadók és kölcsönvevők, büntetés nélkül maradjanak, [ezért] elővigyázatosságból szükséges számba venni, hogy a netán ily módon alapított vagy alapítandó majorátust azoknak a vármegyéknek a közgyűlésein, ahol a majorátus [alá rendelt] jószág fekszik beiktassák és kihirdessék; kivéve mégis azokat a saját szerzeményekről [szóló] majorátus alapításokat amelyekre a törvények értelmében megengedett rendelkezési jog fennmaradt.” HHStA Wien, Hungarica Allgemeine Akten, 1717-1722, Fasc. 200, Konv. C.
  140. Peres 137-138. oldal
  141. 1723. évi L. törvénycikk az elsőszülöttségről és az 1687. évi 9. tc. magyarázatáról. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2022. június 11.)
  142. Márkus Dezső:. Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. – IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 149. o. (1903). Hozzáférés ideje: 2022. június 12. „Linkhez Arcanum előfizetés kell!” 
  143. a b c d e A szócikkben feljebb részletes ismertetést talál.
  144. Schönborn család. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  145. A táblázat elkészítésénél használt források: Kenéz Béla: Nép és föld. A gazdasági élet statisz- tikája. Budapest 1917. 286. Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár). Összeállította és kiadta a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 1925. 12., 51–53.; Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Szerkeszti és kiadja a Magyar Királyi Központi Statiszti- kai Hivatal. Budapest 1936. I. k. 36–96.; A Magyar Királyi Kormány 1941. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv, 1941. III. Közgazdasági élet. A. Őstermelés. Budapest 1943. 82.; Más felosztásban és tagolásban közölt adatokat: Czettler Jenő: A hitbizományokról. Magyar Statisztikai Szemle 13. (1935) 321.
  146. a b c d Püski Levente. „Vélemények és adatok: Hitbizományok a két világháború közötti Magyarországon”. Speculum Historiae Debreceniense, Debrecen (29), 295-308. o, Kiadó: Debreceni Egyetem Történelmi Intézete. ISSN 978-963-490-208-9. (Hozzáférés: 2022. június 13.)  
  147. Forrás: Az Ezeréves Magyarország Számokban. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  148. Korlátolt forgalmú ingatlanok 9. paragrafus. (Hozzáférés: 2022. június 13.) „779. oldal :: A törvényhozás további intézkedéséig új hitbizományi alapítani, már meglevő hitbizományt növelni, továbbá hitbizomány ingó vagyonát mezőgazdasági mívelés alatt álló ingatlan szerzésére fordítani nem szabad.”
  149. Kovács Kálmán (1970). „Feudális vonások a magyar földtulajdonjogban a polgári korszak idején”. Jogtudományi közlöny 25 (1), 32-41. o, Kiadó: Lapkiadó Vállalat. ISSN issn. (Hozzáférés: 2022. június 13.)  
  150. Dessewffy Aladárnak Magyarországon kellett volna élni, ő azonban nem kívánt Svájcból hazaköltözni.
  151. Gottfried Barna, Nagy Ferenc (1994). „Egy hitbizomány széthullásának anatómiája: A Dessewffy-hitbizomány”. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv, Nyíregyháza (10), 87-92. o, Kiadó: Grafík Nyomda. ISSN 7240 10 1 963 7240 10 1. (Hozzáférés: 2022. június 13.)  
  152. Püski Levente (2013. március 14.). „Az Andrássy család tiszadobi hitbizományának kálváriája, in: A Magyar Arisztokrácia Társadalmi Sokszínűsége, Változó Értékek És Életviszonyok”. Speculum Historiae Debreceniense (A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai), Debrecen (12), 299–312. o, Kiadó: Debreceni Egyetem Történelmi Intézete. ISSN 2060-9213. (Hozzáférés: 2022. június 13.)  
  153. Kaposi Zoltán (2012). „A herceg Batthyány-Strattmann hitbizomány gazdasági változásai a 20. század első felében”. Közép-Európai Közlemények 5 (3–4), 191–208. o. (Hozzáférés: 2022. június 13.)  
  154. 1936. évi XI. törvénycikk a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról. Wolters Kluwert. (Hozzáférés: 2022. június 14.)
  155. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A korlátozás a jelenlegi hitbizomány tulajdonos halálát követő tizedik évben lépett volna életbe – a történelem erre nem biztosított időt.
  156. j hitbizomány alapítását ezután az államfő csak kivételes méltánylást érdemlő okból, a közérdek szempontjából is indokolt esetben engedhetett meg oly feddhetetlen jellemű önjogú magyar állampolgárnak, akit a nemzeti élet, a tudomány, a művészet terén, vagy a hazáért egyébként teljesített szolgálataival erre érdemesnek nevezett és a vagyonáról szabadon rendelkezhetett. (66. §)
  157. Egyetlen ilyen hitbizományt sem hoztak létre.
  158. Az ideiglenes nemzeti kormány 600/1945. M. E. számú rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról. (Hozzáférés: 2022. június 14.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • A hitbizományi stb. birtokok megoszlásának kimutatása (kiadja a földmívelési miniszter, Budapest, 1894);
  • Földes, Adalékok a magyar hitbizomány kérdéséhez (Akadémiai Értesítő, 1894. július)
  • Katona: A magyar családi hitbizomány (Budapest, 1894)
  • Das Familienfideikommiss in Ungarn (Jahrbücher f. H. u. Stal., Jena, 1894)