A holarktikus faunaterület (Holarktisz) az északi faunabirodalom (Arctogea) részeként Eurázsia északi felét és Észak-Amerikát foglalja magába. Déli határa Észak-Amerikában a mexikói felföld déli pereme, ahol az újvilági faunabirodalomtól (Neotropisz) egy keskeny átmeneti zóna választja el. Ugyancsak átmeneti zóna választja el az afrotropikus faunaterülettől (Aethiopis) a Szaharában és az Arab-félszigeten. Viszonylag éles határa az orientális faunaterülettel (Orientalis) a Hindukus és a Himalája gerincén, és csak Dél-Kínában a Jangce folyó mentén szélesedik átmeneti zónává.

A Holarktisz

Az óvilági és az amerikai részt több szerző földrajzi alapon nemcsak hogy külön faunaterületnek, de egyenesen két faunabirodalomnak tekinti (az óvilágit Palearktisz, az újvilágit Nearktisz néven), de a többség szerint Eurázsia és Észak-Amerika faunája annyira hasonló, hogy ez az elkülönítés állatföldrajzi alapon nem indokolt.

Jellegzetes taxonok szerkesztés

Gerinces rendek:

Gerinces családok:

Gerinctelen családok:

Kialakulása szerkesztés

Észak-Amerikát a korai eocénig a mai Grönlandon és Skandinávián át földhíd kötötte össze Európával. A méhlepényes emlősök (Placentalia) feltehetőleg ezen a közös kontinensen alakultak ki. A főemlősök (Primates), a rágcsálók (Rodentia), a denevérek (Chiroptera), a páros- és a páratlanujjú patások (Paraxonia, Mesaxonia) és a ragadozók (Carnivora) legősibb leletei is erről a földrészről származnak. Csaknem az összes európai állatcsalád megtalálható Észak-Amerikában is, az észak-amerikai késő paleocén fauna egy része azonban Európából nem került elő. Ez a szárazföldi a kapcsolat kb. az eocén közepéig tartott, eközben Ázsiát Euramerikától a Turgai-tenger választotta el. Ez a tenger az eocén közepe felé kiszáradt, lehetővé téve az ázsiai és az európai fauna keveredését, illetve cseréjét. Még ez előtt Észak-Amerika és Ázsia között is kialakult egy földhíd a mai Bering-szoroson át. Amikor az éghajlat viszonylag hideg volt, mint például az oligocénben, Észak-Amerika és Ázsia faunacseréje drasztikusan lecsökkent, amikor pedig melegebbre fordult, mint a korai miocénben, akkor felerősödött. A miocén közepétől a földhídon már csak az olyan hidegtűrő fajok jutottak át, mint a pézsmatulok (Ovibos moschatus), a bölény (Bison) és az ember (Homo sapiens). Szibéria és Alaszka összeköttetése mintegy 13 000—14 000 éve szakadt meg.

Vikarizmus szerkesztés

Az észak-amerikai és észak-eurázsiai fauna szoros rokonságát mutatja a sok helyettesítő (vikariáns) faj. Ezek ősei valószínűleg közösek voltak, különbségeik pedig a földrajzilag elkülönült (allopatrikus) fejlődés eredményei.

Vikariáns faj-, illetve alfajpárok:

  • európai bölény (Bison bonasus)amerikai bölény (Bison bison),
  • európai hód (Castor fiber)kanadai hód (Castor canadensis),
  • menyét: európai menyét (Mustella nivalis nivalis), illetve amerikai menyét (Mustella nivalis rixosa),
  • róka: európai vörös róka (Vulpes vulpes vulpes), illetve amerikai vörös róka (Vulpes vulpes fulvus),
  • rénszarvas: tarándszarvas (Rangifer tarandus tarandus), illetve karibu (Rangifer tarandus caribou) stb.

Felosztása szerkesztés

A Holarktiszt hagyományosan három faunatartományra osztják:

Források szerkesztés