Hollósy Jusztinián

csillagász, bencés apát

Hollósy Jusztinián (Nagyszombat, 1819. december 26.Kiscell, 1900. január 24.) csillagász, bencés apát, az MTA levelező tagja (1863).

Hollósy Jusztinián
Schrecker Ignác felvétele (1865)
Schrecker Ignác felvétele (1865)
Született1819. december 26.
Nagyszombat
Elhunyt1900. január 24. (80 évesen)
Kiscell
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásacsillagász,
apát
Tisztségeapát
A Wikimédia Commons tartalmaz Hollósy Jusztinián témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Középiskolai tanulmányainak befejezése után, 1835. szeptember 16-án a bencések közé lépett. A teológiát Pannonhalmán hallgatta. 1843. október 8-án szentelték pappá. Matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, a rend több középiskolájában tanított: 1866-ig tanár volt Győrött, Sopronban és Pannonhalmán. 1863. június 13-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1866-69 között szubprior és titkár, 1873-tól 1874-ig esztergomi gimnáziumi igazgató volt. 1877-ben lett dömölki (Kiscell) apát. A csillagászatra vonatkozó művei nagy tekintélyt biztosítottak számára.

Aranymiséjének évében, 1893-ban Kiscell díszpolgárává választották. Ugyanebben az évben Ferenc József király kitüntette őt a III. osztályú Vaskorona-renddel.

Művei szerkesztés

  • Könnyen érthető elemei a természettannak alreál és gimnáziumok számára (Schabus I. után, Sopron 1855)
  • Népszerü csillagászat (a Magyar Tudományos Akadémia által koszorúzott pályamű, Pest 1864)
  • A távcsők történelmének vázlata (székfoglaló értekezés, Magyar Akad. Ért. 1864-65)
  • A földfejlődés jégkorszakának fő okairól (gimnáziumi progr. értekezlet, Esztergom, 1872-73)
  • A naprendszer égi testeinek legősiebb fejlődéséről (Uj Magyar Sion 1874)
  • Adatok Győrmegye földtani viszonyaihoz (Győrmegye és város egyetemes leirása, Budapest 1874)

Főbb művei szerkesztés

  • Népszerű csillagászat (Pest, 1863)
  • A naprendszer égitesteinek legősibb fejlődéséről (Új Magyar Sion, 1874)

Emlékezete szerkesztés

Fehér Ipoly emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek Bp., 1903).

A celldömölki katolikus temetői kápolna kriptájában nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés