Horrebow–Talcott-eljárás

A Horrebow–Talcott-eljárás a földrajzi szélesség meghatározására szolgáló módszer. Tulajdonképpen Hell Miksa találta fel, majd később Talcott.

Ki kell választanunk két csillagot, amelyek azonos magasságon mennek át a délkörön. Az egyik a zenittől északra (é), a másik délre (d).

A déli csillagra: szélesség = deklináció + zenittávolság (a délkörön), az északi csillagra: szélesség = deklináció – zenittávolság (a délkörön).

A déli (d) csillag valódi zenittávolságára (z_d), ha figyelembe vesszük a refrakcióból származó tagot (r_d) ezt kapjuk:

z_d = mz_d + r_d

ahol mz_d a zenittávolság mért értéke. Hasonlóan az északira (é):

z_é = mz_é + r_é

Az φ szélességre így a következőket kapjuk:

φ = d_d + (mz_d + r_d) és φ = d_é – (mz_é + r_é).

d_é és d_d az északi és déli csillag deklinációja.

Összeadva és átrendezve kaphatjuk, hogy:

2φ = d_d + mz_d + r_d + d_é – mz_é – r_é

Az azonos zenittávolság miatt feltételezhetjük, hogy a refrakciók azonosak, így:

φ = (d_d + mz_d + d_é – mz_é)/2

Külső hivatkozás

• A módszer leírása (német) Egy kis programmal, mely észlelési tervet ad a méréshez.