A Horvát Légierő (horvátul Hrvatsko ratno zrakoplovstvo) Horvátország haderejének része.

Horvát Légierő
Hrvatsko ratno zrakoplovstvo
A Horvát Légierő emblémája
A Horvát Légierő emblémája

Dátum1991. óta
Ország Horvátország
Személyzethivatásos- és szerződéses katonák, köztisztviselők, közalkalmazottak
Típuslégierő
FeladatHorvátország szuverenitásának légterének és területi épségének védelme.
Hozzájárulás a NATO kollektív védelméhez.
Méret2000 fő
91 db repülő eszköz
DiszlokációParancsnokság: Pleso Katonai Repülőtér, Zágráb
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnokMiroslav Kovač dandártábornok (Beiktatva: 2016)
Kultúra és történelem
MottóHrvatskim nebom bdiju i plove (Horvát égboltért repülnek és őrködnek)
Háborús részvételhorvátországi háború
boszniai háború
KFOR
Évfordulókdecember 12.
Horvát Légierő
Hrvatsko ratno zrakoplovstvo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvát Légierő
Hrvatsko ratno zrakoplovstvo
témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A horvát repülés története szerkesztés

Első lépések Jugoszlávia felbomlása után szerkesztés

Az egykori Jugoszlávia széthullása után 1992-ben kezdett el formálódni, szerveződni az önálló Horvát Légierő. A horvátok nehéz helyzetben voltak, mivel a harci repülőgépek a szerb hadsereg ellenőrzése alatt maradtak. Gond volt a katonai légi bázisokkal is, hiszen – bár azokat elhagyták – a szerbek minden felszerelést elvittek, vagy megsemmisítettek. Kezdetben harci gépek hiányában a horvátok An–2-es és egyéb könnyű légcsavaros géppel hajtottak végre sikeres bombatámadásokat a szerb állások ellen. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a pulai, spliti és plesói repülőterek rendbe hozása (1991 novemberétől horvát tulajdonúak), majd megkezdték egy átfogó rádiólokációs, légvédelmi rendszer kiépítését is. Ezt követően a horvátok megkeresték a Jugoszláv Néphadseregben szolgálatot teljesítő horvát repülőhajózókat, akiket a hazatérésre kértek fel. 1991 októberében az egyik pilóta MiG-21R gépével Ausztriába, 3 társa pedig MiG–21MF gépeikkel Splitbe és Plesóba szökött. Ebből a 4 gépből alakult meg a Horvát Légierő (egyes források szerint csak három gép dezertált Jugoszláviából). Ennek a kezdeti „légierőnek” 50%-át a szerbek még a földön megsemmisítették. 1993-tól a légierejüket, nagymértékben fejleszteni kezdték és később, 1994-ben újabb 25 db MiG–21-est és Mi–24-es harci helikoptereket is beszereztek Ukrajnától. Ezek a használt nagyjavított gépek Lengyelországon keresztül Magyarországon át kerültek az országba és később be is vetették őket a szerbek ellen a „Vihar” hadműveletben.

A grúz Szu–25-ösök rendelése majd eltűnése szerkesztés

Horvátország 1993-ban megkezdte egy századnyi Szu–25-ös csatarepülőgép beszerzését Grúziától, amelyek ha megérkeznek döntően befolyásolhatták volna az akkori szerbek elleni harcokat. A gépeket Grúziában, Tbilisziben gyártották le. Különféle források szólnak róla, hogy mi lett a megrendelt gépekkel. Az egyik forrás szerint a gépek nem érkeztek meg Horvátországba a Grúziában dúló polgárháborús viszonyok miatt, és a gépek azóta is ott állnak, konténerekbe csomagolva. Más források szerint a gépek megérkeztek Horvátországba, ám a grúz események miatt az összeszerelést végző grúz szakemberek, berepülő pilóták már nem tudtak kiutazni, így a Horvát Légierő nem tudta a konténerben álló új gépeit érdemben használni.

Az első típusváltások szerkesztés

A horvát tervek között szerepelt 1996-ban két harci repülő ezred felállítása, mely korszerű többfeladatú repülőgépekkel rendelkezne, valamint egy szállítórepülő ezredet is létre kívántak hozni. Az elsődleges lehetséges típus itt is az amerikai F–16-os volt, de ennek beszerzését embargó sújtotta. Más megoldás nem lévén szóba jött a orosz MiG–29-es is.

A jövő szerkesztés

A Horvát Légierő a 2000-es évek második felében meghívásos pályázatot írt ki egy egyszázadnyi többcélú vadászrepülőgép beszerzésére a MiG–21-esek kiváltására. A pályázati kiírást megvette minden, a piacon meghatározónak számító repülőgépgyártó, így pályázott az európai típusok egy része (JAS 39 Gripen, MiG–35), az amerikai F–16 Fighting Falcon és F/A–18 Hornet típusok is. Célként a 2011-es szolgálatba állást jelölték meg.

Szervezete szerkesztés

A Horvát Légierő létszáma körülbelül 2000 fő

Fegyverzete szerkesztés

 
A Horvát Légierő felépítése (szervezeti ábra angol nyelven)
 
A modernizált 118-as horvát MiG–21bis D

A hadrendből kivont, illetve alkatrészként felhasznált gépek többsége Velika Goricában.

Repülőgépek, helikopterek:

  • Vadászrepülő-századok:
  • 2 század (amely 2000-től egy századra csökkent):
    • MiG–21bisz (oldalszámok: 102,[1] 105, 107, 108, 110, 113, 115, 116, 117, 120, 121, 122, 124, 125,[2] …)
    • MiG-21UM (oldalszámok: 160, 161, 162, 163, 164, 165, 166, 167)
      A 24 db MiG–21-eséből csak 12 db-ot modernizáltak a román Aerostar segítségével.[3]
      • 8 db MiG–21biszD (oldalszámok: 108, 110, 115, 116, 117, 120, 121, 122)
      • 4 db MiG-21UMD (oldalszámok: 164, 165 „Kockica” piros-fehér kockás gép,[4] 166, 167)
    • Soko G–2 Galeb: hadrendből kivonva (oldalszámok: 661, …)
  • Szállítórepülő-századok:
  • Merevszárnyúak:
    • An–2: valószínűleg szolgálatból kivonva
    • 2 db An–32 (oldalszámok: 707 és 727; előbbi korábban 9A–BAB, utóbbi 021-es lajstromú volt)
    • Canadair CL–215
    • Canadair CL–415: tűzoltás (oldalszámok: 833, 844, 855, 866, 877, …)
    • Air Tractor AT–802F: tűzoltási megfigyelés és futárszolgálat (oldalszámok: 890, 891, …)
  • Helikopterek:
    • 19 db Mi–8 közepes szállítóhelikopter
      • Mi–8T (oldalszámok: 101 (alkatrész), 105, 275, 276, …)
      • Mi–8PS: fehér színű, szögletes ablakú utasszállítók (oldalszámok: 106 és 9A-HRH (elnöki különgép), …)
      • Mi–8MTV–1 (oldalszámok: 201, 202, 206, 207, 210, 211, 213, 251, 254, …)
        2004. február 7-én összetört a 207-es, sárkánya vélhetően javítható maradt.[5]
      • Mi–171VA (oldalszámok: 215, 253+, …)
        2007. július 10-én (9?) Vukovár mellett lezuhant a 253-as, 1 fő műszakis és két másik a földön meghalt, 7 fő személyzet sérült, a gép megsemmisült.[6]
      • Mi–171S: 10 db-ot rendeltek az orosz államadósság terhére, melyből 4 db kutató-mentő. A 65 millió USD értékű üzlet tartalmazza a pilóták és a műszakiak kiképzését is tartalék alkatrészek szállításával[7] (oldalszámok: 220, 221, 223, …)
    • 9 db Mi–24V harci helikopter (oldalszámok: 307, 310, …)
    • Bell 206B–3 Jet Ranger (oldalszámok: 602, 604, 605, 610, …)
    • MD–500D (oldalszámok: 452, …)
    • 5 db OH–58D Kiowa Warrior futár- és könnyű harci helikopter. 16 darab használt helikoptert rendelet Horvátország az Egyesült Államoktól. Az első 5 db-t 2016.június 31-én szállították Horvátországba.[8] A gépek a zadari légibázison állomásoznak.
  • Kiképzőrepülőgép-század:
    • 22 db Pilatus PC–9M. Ebből a gépállományból használ a Krila Oluje („Vihar Szárnyai”) műrepülő csapat is, amelyben oktató pilóták repülnek (oldalszámok: 054, 055, 056, 058, 059, 062, 063, 064, 065, 066, …).
    • Zlín Z–242L (oldalszámok: 401, 402, 403, 404, …)
    • UTVA–75 (oldalszámok: 001, 007, 008, …)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Velika Gorica-ban.
  2. Gornja Stubica-ba visszavonva, majd Rudolf „Rudi” Peresin emlékére a szülőhelyén kiállítva (1995 májusában lelőtték), a gép 2003. augusztus végén még repült.
  3. Ez a gyár végezte el a román LanceR-ek átépítését is. Érdekes tény, hogy a javítás alatt levő gépekről készült felvételeken (airliners.net) kis román felségjelek láthatóak a függőleges vezérsíkokon.
  4. airliners.net fotó a gépről. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 5.)
  5. airliners.net fotó a gépről
  6. Az airliner.net szerint MTV–1-es, de a képek alapján inkább –1VA-nak tűnik.
  7. Lásd Aranysas 2008/2, 8. o.
  8. First Croatian OH-58Ds Delivered, AirForces Monthly, 2016. September, p. 35

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés