I. Childebert frank király
I. Childebert[4] (496 – 558. december 23.[2][3][5][6]) frank király, Reimsben született és Párizsban (mint tartományban) 511-ben halt meg; része volt abban, hogy Burgundia beolvadt a Frank Birodalomba.[2]
| I. Childebert | |
| rex Francorum[1] | |
.jpg) | |
| Jean-Louis Bézard: I. Childebert, a frankok királya (1838 körül) | |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje | |
| 511 – 558 | |
| Elődje | I. Klodvig |
| Utódja | I. Chlothar |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Merovingok |
| Született | 496 Reims |
| Elhunyt | 558. december 23. (62 évesen) Párizs[2][3] |
| Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház |
| Édesapja | I. Klodvig |
| Édesanyja | Chlotilde |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Ultrogothe |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Childebert témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Chlodvig fiaként született, és 511-ben édesapja királyságának felosztásakor a mai Északnyugat-Franciaország területén kapott a Somme-tól Bretagne-ig terjedő birtokokat[2] (Párizs fővárossal[7]); ehhez az 520-as években, miután szövetséges testvére, I. Chlothar megölte Chlodomer ifjú örököseit, megszerezte az orléans-i királyság egy részét[2] (Chartes és Orléans városát[6]), majd 534-ben elhódította fivérétől a burgundi királyságot,[2] és 537-ben szerződés útján övé lett Provence[2] (Arles és Marseille[6]). A vizigótok ellen – akik a Rhône és a Pireneusok között még birtokolták a parti sávot[2] – 531-ben vezetett hadjáratot,[2] Narbonne mellett teljes győzelmet aratott Amalarich nyugati gót királyon,[7][8] majd 542-ben Chlotharral szövetkezve benyomult Ibériába.[2] Bár a hadműveletek nem jártak komoly sikerrel[2] (Pamplonát sikerült csak elfoglalni[6]), Childebert magával hozta a mártírhalált halt Szent Vince ingét,[2] és elhelyezte egy új párizsi templomban, amelynek utódját ma Saint-Germain-des-Prés-nek nevezik.[2][6] Childebertnek nem volt fia,[2] halála után Chlothar vette át birtokait.[2]
A gyermekgyilkosság szerkesztés
Amikor Chlodomer elesett a burgundok elleni harcban, Childebert és Chlothar megosztoztak az örökrészén, Childebert még Chlodomer özvegyét is elvette feleségül.[9] Chlodomer három kisfiát a nagyanyjuk, Chlotilde nevelte.[9] A két nagybáty félt, hogy a fiúk felnőve atyai jussukat fogják követelni, s nagyanyjuk segíteni fogja őket.[9] Tours-i Gergely szerint Childebert követei útján figyelmeztette Chlothart a fenyegető veszélyre, s hívta, hogy találkozzanak és beszéljék meg, mi történjék:[9] levágják-e a fiúk haját (ami a királyi családból való kitaszítást, uralomra való alkalmatlanná tételt jelentett), vagy pedig öljék meg őket?[9] A két fivér üzent édesanyjának: küldje el hozzájuk a fiúkat, hogy trónra emeljék őket.[9] Chlotilde nagyon megörült, s azt mondta: ha uralkodóként fogja látni unokáit, úgy érzi majd, mintha nem is halt volna meg a fia, Chlodomer.[9] Kísérettel, szolgákkal útnak indította a gyermekeket.[9] A két nagybácsi nyomban elválasztotta kíséretétől és külön-külön fogságba vetette a fiúkat.[9] Majd követeket menesztettek az anyakirálynéhoz egy ollóval és egy csupasz karddal, s megkérdezték: mi legyen a fiúk sorsa? Éljenek lenyírt hajjal, vagy öljék meg őket?[9] A nagyanya haragjában és elkeseredésében, meggondolatlanul azt felelte: "Inkább lássam unokáimat holtan, mint királyi hajéküktől megfosztva."[9] A királyok ennek hallatára rögtön "munkához" láttak: Chlothar leszúrta legidősebb unokaöccsét,[10] aki tízéves volt.[10] A középső könyörögve karolta át Childebert lábát, ez megszánta, és kérte Chlothart, hogy ajándékozza neki a fiú életét, annyit fizet érte, amennyit akar.[10] De amaz rákiabált; hogy ő kezdte az egészet, és most meghátrál?[10] Erre Childebert odadobta a hétéves gyermeket fivérének, s az elvégezte a hóhérmunkát.[10] Aztán megölték a kíséretet.[10] A legkisebb fiút, Chlodovaldot azonban emberei megmentették, pap lett belőle, s a hagyomány szerint ő alapította St-Cloud kolostorát.[10]
Ezt a történetet is nyilván kiszínezte a népi fantázia, valamint Tours-i Gergely és St. Cloud életírója, de a magva, a gyermekgyilkosság tény.[9]
(534–558 között)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 100. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 113. oldal
- ↑ a b Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu
- ↑ Kiejtése: "khildebert" (Új magyar lexikon 1. (A–C), szerkesztette az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztősége, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959, 440. oldal)
- ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 56. oldal
- ↑ a b c d e Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963-9257-00-1, 5. kötet, 328. oldal
- ↑ a b Bokor József (szerk.). Childebert, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 444. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l Kulcsár Zsuzsanna: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat kiadó, 1984, 2. kiadás, ISBN 963-281-359-6, 10. oldal
- ↑ a b c d e f g Rejtélyek és botrányok a középkorban, 11. oldal
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
| Előző uralkodó: I. Klodvig |
|
Következő uralkodó: I. Chlothar |
