I. Dávid skót király
Szent I. Dávid vagy Dabíd mac Maíl Choluim (1082 vagy 1084 – Carlisle, 1153. május 24.) Skócia királya 1124 és 1153 között.
| I. Dávid | |
 | |
| Skócia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1124 – 1153. május 24. | |
| Koronázása | Scone 1124. április/május |
| Elődje | I. Sándor |
| Utódja | IV. Malcolm |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Dunkeld-ház |
| Született | 1084 ? |
| Elhunyt | 1153. május 24. (69 évesen) Carlisle |
| Nyughelye | Dunfermline Apátság |
| Édesapja | III. Malcolm skót király |
| Édesanyja | Skóciai Szent Margit |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Huntingdoni Matilda |
| Gyermekei | Henrik Hodierna Klaricia |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dávid témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Dávid a leányágon feltételezhetően Árpád-házi leszármazott Skóciai Szent Margit és III. Malcolm skót király hatodik, és egyben utolsó gyermeke volt. 1093-ban, szülei halála után biztonsági okokból a testvéreivel együtt Angliába küldték, valószínűleg Ramsey-be. Hét évvel később, mikor egyik nővére, Skóciai Matild I. Henrik angol király felesége lett, Dávidot is magával vitte a tudós király udvarába, ahol nagyon jó képzést kapott. 1107-ben meghalt a bátyja, Edgar, aki Malcolmot követte a trónon, és végakarata szerint az országot megosztották Dávid és bátyja, Sándor között. Dávidnak Cumbria, Skócia délnyugati része jutott.
1113-ban feleségül vette Matildát, aki a szász northumbriai gróf, Waltheof leánya és örököse volt. Házassága révén az angol arisztokrácia tagja lett. 1124-ben meghalt a testvére, Sándor, s így ő lett egész Skócia királya. Egy barátja feljegyezte, hogy csak nagy vonakodással fogadta el a koronát. 1127-ben Dávid mint angol báró hűséget esküdött saját unokahúgának, Angliai Matildának (Maude-nak), aki az angol trón törvényes örököse lett. Felesége, Matilda halála után, 1130-ban lázadás tört ki unokaöccse, Malcolm (Máel Coluim mac Alaxandair) és Aengus, Moray királyának vezetésével, amit Dávid csak négy esztendőnyi küzdelem után tudott leverni.
1135-ben Blois-i István elűzte Matildát és Anglia királya lett, ezért Dávid harcba indult a védelmében, és bár ebbéli erőfeszítését nem koronázta siker, 1138-ban pedig vereséget szenvedett az István-hű angol erőktől a Lobogó Csatájában, uralmát mégis sikerült kiterjesztenie Northumbria jelentős részére. Szent Aelred szemére vetette Dávidnak, hogy nem tart elég fegyelmet a hadseregben, ezért a katonák gyakran fosztogatnak. Dávid híre ennek ellenére egyre nőtt, s országlását Skócia történelmének legjelentősebb szakaszai között tartják számon. Déli irányú expanziója mellett királyságát északi és nyugati irányba is kiterjesztette, a skót korona fennhatósága alá vonva többek közt Moray, Caithness és az Orkney-szigetek addig többé-kevésbé független uradalmait.
.JPG)
Egyházszervezései szerkesztés
Egyházszervezet terén először mint Cumbria hercege, majd mint egész Skócia királya, önálló hierarchiát alakított ki, melyre a skót egyház gyengesége, viszályai és Európától való elszigeteltsége indították. Helyreállította a glasgow-i püspökséget, s visszaadta összes javait, és mint skót király megalapította Brechin, Dunblane, Caithness Ross és Aberdeen püspökségét. Ugyanebben az időben számtalan kolostort is alapított Cluny bencéseknek, cisztercieknek és az ágostonos kanonokoknak, s ezáltal az egész ország mezőgazdasági és szellemi kultúráját felemelte, valamint ilyen módon lett hasonló a skót egyházszervezet a központosított rendszerű európai egyházakhoz. Szemére is vetették, hogy alapításaival elszegényítette a koronát.
Tisztelete szerkesztés
Szent Aelred, mikor Dávidról ír, hangsúlyozza a szűkölködők felé megnyilvánuló szeretetét és igazságérzetét, valamint áhítatát, alázatosságát és erkölcsi feddhetetlenségét. Egyetlen fia, az 1114-ben született Henrik még az ő életében, 1152. június 12-én meghalt, így utóda unokája IV. Malcolm lett.
Maga Dávid 1153. május 24-én Carlisle-ban halt meg szentként, és a dunfermline-i apátság királykriptájában, szülei mellé temették el. Bár formálisan nem avatták szentté, népe szentként tisztelte (január 11-én vagy május 24-én), s mint nemzeti hőst a „jó király” és a „szent” névvel illette.
Származása szerkesztés
Források szerkesztés
- A szentek élete I. (szerk. Dr. Diós István), Szent István Társulat, 1984. ISBN 963-360-734-5
- Magyar katolikus lexikon.
További információk szerkesztés
- Bokor József (szerk.). I. Dávid, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. július 14.
| Előző uralkodó: I. Sándor |
|
Következő uralkodó: IV. Malcolm |
