IBEX

amerikai csillagászati műhold

Az IBEX (Interstellar Boundary Explorer, azaz Csillagközi Határfelfedező) műhold, melyet az Egyesült Államokban építettek a NASA Small Explorer Programja keretében, a napszél és a csillagközi gáz közötti határvonal feltérképezésére. A Föld közelében a napszél beleütközik a csillagközi gázba, amely egy lökéshullámfrontot képez, az IBEX műszerei ennek hőmérsékletét mérik.

Interstellar Boundary Explorer (IBEX)

Ország Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA NASA
Gyártó
TípusCsillagászati műhold
Küldetés
Indítás dátuma2008. október 19.
Indítás helye
  • Bucholz Army Airfield
  • Stargazer
HordozórakétaPegasus XL
Élettartam2 év (tervezett)
Tömeg462 kg
Energiaellátás116 watt (82 watt felvett)
Pályaelemek
Pályamagas Föld körüli pálya
Pályamagasság320 000 km - 13 000 km
Inklináció11°
Periódus7921,1 perc

COSPAR azonosító2008-051A
SCN33401
Az Interstellar Boundary Explorer (IBEX) weboldala
SablonWikidataSegítség
Az IBEX beszerelése a Pegasus XL rakéta orrkúpjába, a tisztaszobában. A rakéta eleje felé a napelemekkel borított oldal néz, a műhold későbbi forgástengelye megfelel a rakéta hossztengelyének.

A küldetés célja szerkesztés

Az IBEX az első olyan küldetés, ami a Naprendszer és a csillagközi űr találkozási felületét vizsgálja. A helioszférának nevezett „buborék” a teljes Naprendszert tartalmazza, és mintegy védőréteget képez a csillagközi űrből érkező, az élővilágra káros kozmikus sugárzással szemben.

Műszerek szerkesztés

Két, nagyméretű, egyetlen pixelből álló „kamera”, amik a nagy energiájú semleges atomok tulajdonságait mérik. Az egyik érzékelő a 10 eV … 2 keV tartományban (IBEX-Lo) dolgozik (ez mintegy 160 000 km/órás sebességgel haladó atomokat jelent), a másik a 300 eV …6 keV tartományban (IBEX-Hi), mintegy 58 millió km/órás sebességgel haladó atomok tulajdonságait méri.[1]

A műszerek rögzítik a mért részecske tömegét, energiáját, irányát, ahonnan érkezett és a mérés idejét. Az adatok alapján el lehet készíteni a Naprendszer energiatérképét, ami a mért energiákat, a részecskék darabszámát és az irányokat mutatja.

Pálya szerkesztés

Az IBEX lényegében a Föld körül kering egy igen elnyújtott pályán, ami a tervek szerint a Hold távolságának 85%-áig ér el. Az űrszonda a tengelye körül percenként négy fordulatot tesz meg, a forgástengelye állandóan a Nap felé néz, így a műhold ezen oldalán vannak a napelemek. Oldalában, egymással ellentétes irányba nézve építették be a két érzékelőt, ezek a forgásnak köszönhetően mindig az égbolt egy körszeletét pásztázzák.[1]

Pályára állását viszonylag kis költségű felbocsátással oldották meg. A Kwajalein-atollról (Marshall-szigetek, Csendes-óceán) indult módosított L-1011 típusú repülőgép vitte fel a sűrű légkör határáig (13 km-es magasságba), ahonnan egy Pegasus XL rakéta emelte mintegy 225 km-es Föld körüli pályára. Végleges pályáját innen a saját rakétája többszöri, rövid ideig tartó, de megfelelő pillanatban végzett begyújtásával, valamint a Hold gravitációjának segítségével érte el.

A 325 000 km-es legnagyobb pályamagasság (ez a Holdpálya sugarának öthatoda) elegendő ahhoz, hogy a műhold kikerüljön a Föld mágneses burkából (ami megzavarhatná a méréseket).

Kommunikáció a Földdel szerkesztés

Az IBEX a kialakuló pályától függően 5-8 naponként kerüli meg a Földet. Minden keringés alatt van egy szakasz, amikor a műhold a Föld magnetoszférájában halad. Mivel ez az időszak nem alkalmas a mérések elvégzésére, ezért ekkor küld adatokat a Föld felé. A Föld forgása következtében a műhold a Földhöz képest állandó mozgásban van, ezért a jeleket több állomás veszi, amelyek először az „IBEX Mission Control Center”-be (Dulles, Virginia állam, USA), majd az „IBEX Science Operations Center”-be (San Antonio, Texas állam, USA) érkeznek meg.

A kommunikáció sebessége 320 000 bit/sec a műhold felől, a Föld pedig 2000 bit/sec sebességgel tud adni a műhold felé. Az IBEX-nek azonban nincs szüksége ennél nagyobb sebességű összeköttetésre, mivel a továbbítandó adatmennyiség sem túl nagy.

A küldetés története szerkesztés

A 2008. október 19-ei start után a szonda a végleges pályamagasságot 2008. november 13-ára érte el, ekkor aktiválták a berendezések nagy részét, valamint a műszereket. Ezek beszabályozása után 2008 decemberében indult a két-hároméves tudományos program, melynek során körülbelül félévente tapogatják le a teljes égboltot.[2]

A műhold az első tudományos adatokat 2009 januárjában küldte, a teljes éggömb egy vékony sávjáról. Mivel a hold forgástengelye, mely körül forogva az éggömböt letapogatja, folyamatosan a Nap felé néz, így egy teljes éggömbnyi képet félévente tud a Földre küldeni, az első teljes éggömbkép 2009 nyarára készült el.[1]

Lásd még szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz IBEX témájú médiaállományokat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c First all-sky map of the edge of the solar system (angol nyelven). Astronomy.com 0, 2009. január 13. (Hozzáférés: 2009. január 13.)
  2. IBEX Spacecraft Reaches Orbit (angol nyelven). SpaceDaily, 2008. november 13. (Hozzáférés: 2008. november 14.)