II. Margit flamand grófnő

Flandria és Hainaut grófnője

Konstantinápolyi Margit (1202. június 2.1280. február 10.) I. Balduin latin császár fiatalabbik lánya és örököse. 1244-től Flandria és Hainaut grófnője.

II. Margit flamand grófnő

Hainaut grófnője (I. Margit), Flandria grófnője
Uralkodási ideje
1244 1280
Koronázása
1206
ElődjeI. Johanna flamand grófnő
UtódjaI. János hainaut-i gróf
II. Vilmos flamand gróf
Életrajzi adatok
UralkodóházFlandria grófja
Született1202. június 2.
Valenciennes
Elhunyt1280. február 10. (77 évesen)
Gent
NyughelyeFlines-i apátság
ÉdesapjaI. Baldvin konstantinápolyi latin császár
ÉdesanyjaChampagne-i Mária
Testvére(i)I. Johanna flamand grófnő
Házastársa1. Bouchard d'Avesnes 2. II. Vilmos, Dampierre ura
Gyermekei1. Balduin, János, Balduin 2. Vilmos, Guy, János, Johanna, Mária
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Margit flamand grófnő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Apja I. Balduin latin császár, aki Konstantinápoly elfoglalása előtt Flandria és Hainaut grófja is volt egyben. Anyja Mária champagne-i grófnő. Apja[1] 1202-ben a Szentföldre utazott a negyedik keresztes hadjárat egyik vezetőjeként,[2] anyja nemsokára követte. Távollétükben, nővére, Johanna kiskorúsága idejére, Balduin régensi tanácsot nevezett ki Flandria és Hainaut irányítására, aminek tagja volt nagybátyja, I. Fülöp namuri őrgróf is.

1204-ben meghalt apja, majd a következő évben anyja is. Ekkor az árvává vált Johanna és Margit Fülöp gyámjaként nevelkedett 1208-ig, amikor az átadta az árvákat II. Fülöp Ágost francia királynak.

1212-ben Margit feleségül ment egy hainaut-i nemeshez, Bouchard d'Avesnes-hez. A házasságot feltehetően II. Fülöp szervezte meg, mivel Bouchard már régóta a francia királyok megbízható támogatójának számított a térségben, bár a házasságot jóváhagyta Margit nővére is, aki ekkor már Flandria és Hainaut grófnője volt. Bouchard hamarosan részt követelt apósa örökségéből és ekkor Johanna megpróbálta érvényteleníteni Margit házasságát. III. Ince pápához fordult, aki az 1215-ös IV. lateráni zsinaton érvénytelenítette a házasságot.

Bouchard és Margit továbbra is együtt élt, mint házaspár és két gyermekük született, de Johanna 1219-ben elfogatta és börtönbe záratta Bouchard-ot. 1221-ben csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy elválik Margittól.[3] Amíg Bouchard Rómában volt, Johanna rávette Margitot, hogy újraházasodjon, második férje II. Vilmos, Dampierre ura, champagne-i nemes.[4][5] Ebből a házasságból Margitnak öt gyermeke született, köztük fia, Guy de Dampierre, a későbbi flamand gróf.

Ez a házasság botrányosnak számított, mivel az első házasság felbontása nem volt hivatalos, amikor megkötötték a másodikat, ráadásul Margit és második férje közeli vérrokonok voltak. A házasság érvényessége, illetve Guy és leszármazottainak joga az örökléshez anyja után még évtizedekig vita és háborúskodás tárgyát képezte, még a német-római császárok is beavatkoztak a küzdelembe, amit később a flandriai és hainaut-i örökösödési háborúnak hívtak.

1244-ben nővére halála után Margit örökölte a flamand és az hainaut-i grófi címeket,[6] mivel ekkor már mindkét férje halott volt. Az első házasságból származó gyermekek bejelentették igényüket mindkét grófságra, apjuk örökségeként, de 1246-ban IX. Lajos francia király, a két fél között közvetítve, a Dampierre-leszármazottaknak adta a Flamand grófságot, és az Avesnes-leszármazottaknak az Hainaut-i grófságot.[7] Ez a döntés látszólag megoldotta a vitát, Margit Flandriában együtt uralkodott fiaival, de 1253-ban I. János hainaut-i gróf (Jean d'Avesnes), aki kisemmizve érezte magát örökségéből, meggyőzte II. Vilmos holland grófot és német ellenkirályt, hogy szállja meg Hainaut-t és Flandriának a német-római császársághoz tartozó részét. Vilmos elméletileg a terület hűbérura volt és János sógoraként fegyveresen támogatta. A csatározások egészen 1253-ig folytak, amikor július 4-én a west-capelle-i csata során János legyőzte Guy seregeit, elfogta anyjával és testvérével, Jean de Dampierre-el együtt és arra kényszerítette Margitot, hogy adja át neki Hainaut grófságot.

Margit 1278. december 29-én Guy fia javára lemondott a flamand grófi címről, akivel addig társgrófként uralkodott. 1280. február 10-én Gentben halt meg,[8] Hainaut grófjaként unokája, I. János fia, II. János hainaut-i gróf követte.

Családja és leszármazottai szerkesztés

Első férje Bouchard d'Avesnes (11801244), a házasságot 1212 előtt kötötték, 1215-ben érvénytelenítették és 1221-ben bontották fel.[9] A házasságból három gyermek született:

Második férje II. Vilmos, Dampierre ura, champagne-i nemes (1196 után – 1231. szeptember 3.). A házasságot 1223. augusztus – november között kötötték és öt gyermekük született:

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana nevezi meg Balduin lányait: "Iohannam et Margaretam". Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Marchianensis, MGH SS IX, p. 306.
  2. Chronica Monasterii Sancti Bertini auctore Iohanne Longo de Ipra 46.11, MGH SS XXV, p. 824.
  3. a b Nicholas, D.. Medieval Flanders (angol nyelven). Longman (1992) 
  4. Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 574.
  5. Matthæi Parisiensis, Monachi Sancti Albani, Chronica Majora, Vol. V, 1254, p. 434.
  6. a b Annales Blandinienses 1244, MGH SS V, p. 31.
  7. a b Nicholas, p. 157.
  8. Necrologio Sanctæ Waldetrudis, MGH SS XXI, p. 619.
  9. a b c MP, Vol. V, 1254, p. 434.
  10. a b MP, Vol. V, 1254, p. 435
  11. a b c d e Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Leidensis et Divionensis (Cod. Divion. et Cisterc. addunt), MGH SS IX, p. 308.
  12. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1216, MGH SS XXIII, p. 904.
  13. Bayley, C. C.. The Formation of the German College of Electors in the mid-Thirteenth Century (angol nyelven). Toronto (1949) 
  14. a b c Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335.
  15. a b Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 574.
  16. Annales Blandinienses 1256, MGH SS V, p. 31.
  17. Poull, G.: La Maison souveraine et ducale de Bar, 229. o. (Presses universitaires de Nancy, 1994)
  18. Margit és Vilmos két lányának házasságről feljegyezték, hogy az egyik Krisztus menyasszonya lett, a másik Bar grófjáé ("nupsit Christo, altera comiti de Baeren"). Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 574.


Elődje:
I. Johanna hainaut-i grófnő
Hainaut-i gróf
1. 1244 – 1246
2. 1257 – 1280
 
Utódja:
1. I. János hainaut-i gróf
2. II. János hainaut-i gróf