II. Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem
II. Szvjatoszláv Jaroszlavics (oroszul: Святосла́в Яросла́вич; 1027[1] – 1076. december 27.[1][2]) Csernyigov fejedelme, majd kijevi nagyfejedelem 1073-tól haláláig.
| II. Szvjatoszláv | |
 | |
| Szvjatoszláv (jobb szélen) a családjával | |
| Csernyigovi fejedelem | |
| Uralkodási ideje | |
| 1054 – 1073 | |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | Vszevolod |
| Kijev nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1073 – 1076. december 27. | |
| Elődje | I. Izjaszláv |
| Utódja | I. Vszevolod |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Rurik-dinasztia |
| Született | 1027 feltehetően Kijev |
| Elhunyt | 1076. december 27. (48-49 évesen) Kijev |
| Édesapja | I. Jaroszláv |
| Édesanyja | Svédországi Ingegerd |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Szvjatoszláv témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csernyigovi fejedelemsége szerkesztés
Szvjatoszláv 1027-ben született Bölcs Jaroszláv és felesége, a svéd hercegnő Ingegerd harmadik fiaként. Amikor apja a halála előtt szétosztotta fiai között az országot, Szvjatoszláv a csernyigovi részfejedelemséget kapta.
Amikor 1054-ben bátyja, Izjaszláv a Kijevi Rusz trónjára lépett, bevonta a kormányzása Szvjatoszlávot és Vszevolod öccsét is és majdnem húsz évig a "Jaroszlavicsok triumvirátusa" vezette az országot. A három fivér egymásra támaszkodva sikeresen bővítette jövedelmeit - akár a kisebb hercegek rovására -, a csernyigovi püspök metropolitai rangot kapott és a fejedelem jelentős építkezéseket kezdett a városában.
Miután 1068-ban az Alta folyónál a három fivér serege súlyos vereséget szenvedett a kunoktól és a kijevi felkelés elől Izjaszláv Lengyelországba menekült, november 1-én Szvjatoszláv háromezer harcosával vereséget mért a négyszeres túlerőben levő, elbizakodott kunokra és a Novgorodi krónika szerint vezérüket, Sarukánt is foglyul ejtette. Miután Izjaszláv lengyel csapatokkal visszatért, Szvjatoszláv és Vszevolod lebeszélte őt a kijeviek túlzott megbüntetéséről. Ugyanekkor az elhalálozó novgorodi fejedelem helyére Szvjatoszláv legidősebb fiát, Glebet ültették.
Kijevi nagyfejedelemsége szerkesztés
1073-ban Vszevoloddal egyetértésben megfosztotta a tróntól Izjaszlávot, aki Nyugat-Európába menekült. Szvjatoszláv lett az új nagyfejedelem, Csernyigovot átadta Vszevolodnak, az ő fejedelemségét (Perejaszlavlt) pedig Szvjatoszláv másik fia, David kapta meg. Sikerült elérnie, hogy Lengyelország ezúttal ne támogassa Izjaszláv ügyét, sőt szövetséget is kötött velük; 1076-ban kijevi csapatok is támogatták a csehekkel harcoló lengyeleket.
1076. december 27-én Szvjatoszláv ötvenéves korában meghalt, állítólag egy daganatának felvágása következményeként. Bár Kijevben volt nagyfejedelem, Csernyigovban temették el. A trónt rövid időre Vszevolod foglalta el, aki röviddel később átadta azt a lengyel segítséggel visszatérő Izjaszlávnak.
Miután Oroszországba került I. Simeon bolgár cár (megh. 927) 25 különböző bizánci szerző 383 görögből fordított cikkét tartalmazó gyűjteménye, 1073-ban lemásolták Szvjatoszláv számára.[3] Emiatt az irodalomtudományban "Szvjatoszláv-gyűjtemény" néven lett ismeretes.[3]
Családja szerkesztés
Szvjatoszláv kétszer nősült, első felesége az ismeretlen származású Killikia (vagy Kikilia, Cecilia) volt. Ebből a házasságából egy lány és négy fia született:
- Rurik (†1089 után) lengyel királyné
- Gleb (†1078) tmutarakanyi, novgorodi és perejaszlavli fejedelem
- Roman (†1079) tmutarakanyi fejedelem
- David (†1123) perejaszlavli, muromi, szmolenszki, novgorodi és csernyigovi fejedelem
- Oleg (†1115) tmutarakanyi és csernyigovi fejedelem
Másodszor Liutpold von Babenberg őrgróf lányát, a stadeni Odát vette feleségül, aki III. Henrik császár és IX. Leó pápa rokona volt. Gyermekeik:
- Jaroszláv (†1127) csernyigovi és muromi fejedelem
A. Nazarenko elmélete szerint született egy lányuk is, aki Bizáncba ment férjhez és az ő lánya (Szvjatoszláv unokája) szeldzsuk fogságba esve II. Kilidzs Arszlán szultán anyja lett. A szultánról ismert, hogy anyja révén a német kereszteslovagok rokonának tartotta magát.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
- ↑ Rurikids 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b Dimităr Koszev – Hriszto Hrisztov – Dimitâr Angelov: Bulgária történelme (eredeti: КРАТКА ИСТОРИЯ НА БЪЛГАРИЯ, Szófia, 1966), Gondolat, Budapest, 1971, fordította: Bödey József, 28. oldal
Források szerkesztés
- Древняя Русь в свете зарубежных источников. Под ред. Е. А. Мельниковой. – М.: Логос, 2000 г., 608 с.
- Карпов А. Ю. Ярослав Мудрый. – 2-е изд., испр. и доп. – М.: Молодая гвардия, 2005. – 592 с. – (Жизнь замечательных людей: Серия биографий; Вып. 948 (1148)). – 8000 экз. – ISBN 5-235-02831-7
- Назаренко А. В. Древняя Русь на международных путях: Междисциплинарные очерки, культурных, торговых, политических отношений IX–XII веков. – М.: Языки Русской Культуры, 2001. – 784 с. – (Studia Historica). – 1000 экз. – ISBN 5-7859-0085-8
- Назаренко А. В. О династических связях сыновей Ярослава Мудрого // Отечественная история. – М.: Наука, 1994. – № 4–5. – С. 181–194.
- Vlagyimir Boguszlavszki, Jelena Kuksina: Slawjanskaja enziklopedija. Kijewskaja Rus Moskowija: w 2 t. T. 2. Olma Media Group, 2001, 335–336. oldal ISBN 978-5-224-02251-9 (oroszul)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Святослав Ярославич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
| Előző uralkodó: I. Izjaszláv |
|
Következő uralkodó: I. Vszevolod |
.svg)
