IV. Lajos hesseni nagyherceg

hesseni nagyherceg

IV. Lajos hesseni nagyherceg (németül: Großherzog Ludwig IV. von Hessen und bei Rhein, teljes nevén Friedrich Wilhelm Ludwig Karl; Bessungen, 1837. szeptember 12.Darmstadt, 1892. március 13.) 1877–1892 között Hessen nagyhercege.

IV. Lajos
Friedrich Wilhelm Ludwig Karl von Hessen–Darmstadt und bei Rhein
Lajos hesseni nagyherceg
Lajos hesseni nagyherceg

Hessen nagyhercege
Uralkodási ideje
1877. június 13. 1892. március 13.
ElődjeIII. Lajos hesseni nagyherceg
UtódjaErnő Lajos hesseni nagyherceg
Életrajzi adatok
UralkodóházHessen–Darmstadti-ház
Született1837. szeptember 12.[1][2][3]
Bessingen
Elhunyt1892. március 13. (54 évesen)[1][2][3]
Darmstadt
NyughelyeRosenhöhe park
ÉdesapjaKároly Vilmos hesseni herceg
ÉdesanyjaMária Erzsébet porosz hercegnő
Testvére(i)
  • Anna von Hessen-Darmstadt
  • Prince Heinrich of Hesse and by Rhine
  • Prince Wilhelm of Hesse and by Rhine
HázastársaAliz brit királyi hercegnő
Alexandrine Hutten-Czapska grófnő
GyermekeiViktória Alberta
Erzsébet Alexandra
Irén Lujza
Ernő Lajos
Frigyes Vilmos
Alix Viktória
Mária Viktória
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Származása és ifjúkora szerkesztés

Lajos Frigyes herceg 1837 szeptemberében látott napvilágot Károly Vilmos hessen–darmstadti herceg (1809–1877) és Mária Erzsébet porosz hercegnő (1815–1885) első, legidősebb gyermekeként a négy közül. Testvérei közül az egyetlen leány, Anna hercegnő később mecklenburg–schwerini nagyhercegné lett; míg mindkét öccse rangon aluli házasságot kötött.

Minthogy nem számított dinasztikus szempontból fontos személynek, az ifjú Lajos Frigyes herceget szülei katonai pályára szánták; azonban Henrik öccsével együtt 1858-tól kezdve két évig a göttingeni egyetem hallgatója volt. A herceg maga rendkívüli módon megkedvelte a katonák életét, a tiszti ranglétrán is magasra – egészen a tábornoki rangig – feljutott. Az 1866-ban lejátszódó porosz–osztrák–olasz háború alatt, melyben a hesseni állam az osztrákokhoz csatlakozott, a herceg a hesseni csapatokat irányította. A háború elvesztése után a békeszerződés értelmében a hesseni csapatok kötelesek voltak a poroszokkal szövetségben harcolni; ennek megfelelően az 18701871 közötti porosz–francia háborúban Lajos Frigyes már a porosz hadseregnek tartozott felelősséggel a hesseni erők parancsnokaként.

Lajos Frigyes herceg 1862. július 1-jén az Osborne-házban nőül vette Viktória brit királynő egyik leányát, Aliz brit királyi hercegnőt. Eltérő természetük miatt házasságuk nem alakult zökkenőmentesen, mégis hét gyermekük született. Aliz hercegnő hordozója volt a vérzékenységet okozó génnek, melyet édesanyjától és a királynő anyai ági felmenőitől örökölt. A hercegnő több gyermekére is átörökítette a hemofíliát, illetve annak hordozását. Trónöröklési szempontból a család szerencsésnek mondhatta magát, mivel IV. Lajos nagyherceg legidősebb fia nem lett vérzékeny.

Uralkodása szerkesztés

1877. június 13-án meghalt az idős III. Lajos hesseni nagyherceg, a herceg apai nagybátyja. A nagyherceg kétszer nősült ugyan, ámde egyik frigyéből sem származott utódja. A trónöröklési sorrendben így öccse következett utána, Károly Vilmos herceg viszont fivére halála előtt pár hónappal, március 20-án szenderült jobblétre. A hesseni korona ily módon az ő legidősebb fiára, Lajos Frigyes hercegre szállt, aki IV. Lajos nagyherceg néven foglalta el a hesseni trónt.

A hesseni nagyhercegeknek ekkor valójában már nem sok beleszólásuk volt az ország ügyeinek intézésébe; azt szinte teljes mértékben a parlament felügyelte. Az uralkodóra jóformán csak reprezentatív kötelességek hárultak. a nagybátyja által miniszterré kinevezett von Strack báró és Jacob Finger politikus liberális eszmék szerint vezették a kormányt, melynek munkáját a nagyherceg is támogatta és elismerésben részesítette. Az ország vezetése és kormánya Aliz nagyhercegné és erős akaratú édesapja, Albert szász–coburg–gothai herceg hatására mindinkább hasonlítani kezdett a brit parlamentre, követve annak mintáját. A német birodalmi tanácsban a hesseni nagyhercegnek kiemelt szerep jutott; ámbár a császár egyre növekvő befolyásával és az Otto von Bismarck herceg által kiépített központosított politika mindinkább megnyirbálta a szuverén államok uralkodóinak jogköreit. IV. Lajos nagyherceg előszeretettel szentelte idejét a katonaságnak, vadászatoknak és egyéb egyszerű élvezeteknek. Felesége, a művelt és brit puritánságáról híres nagyhercegné tevékeny életet élt; a nagyhercegné a jótékonykodásban keresett menedéket magánéleti problémáik elől. 1878 novemberében súlyos diftériajárvány sújtotta az országot, mely jelentős mértékben megtizedelte a lakosságot. A kórban az egész nagyhercegi család megbetegedett Erzsébet hercegnő kivételével. A járvány elvitte a nagyherceg legifjabb leányát és feleségét is.

Hitvese halálát követően a nagyherceg megismerkedett Alexandrine Hutten-Czapska grófnővel (1854–1941). A lengyel származású grófnő Adam Hutten-Czapski gróf és Marianne Rzewuska grófnő leányaként született. 1873. február 2-án feleségül ment Alexander von Kolemine német kisnemeshez és diplomatához, aki a cári udvar szolgálatában állott mint nagykövet. 1884 márciusában a pár elvált egymástól; így téve lehetővé, hogy Alexandrine Hutten-Czapska 1884. április 30-án a hesseni fővárosban feleségül menjen szeretőjéhez, IV. Lajos nagyherceghez. Mikor az ügy nyilvánosságra került, hatalmas botrányt kavart egyrészt a menyasszony nem megfelelő származása és elvált volta miatt, másrészt a közvélemény nehezményezte, hogy a nagyherceg milyen hamar elfelejtette a népszerű Aliz nagyhercegné emlékét. Viktória brit királynő, aki nem tűrhetett semmiféle „botlást” a családban, hosszas levelezések árán rábírta egykori vejét arra, hogy váljék el Kolemine asszonytól. 1884. július 9-én a frigyet hivatalosan is érvénytelenítették. Hutten-Czapska grófnőt tetemes összeggel kárpótolták, valamint megtarthatta a házassága révén szerzett „Romrod grófnője” (Gräfin von Romrod) címet.

Házasságai és gyermekei szerkesztés

IV. Lajos nagyherceg 1862. július 1-jén Wight szigetén feleségül vette Aliz brit királyi és szász–coburg–gothai hercegnőt. A házasságból összesen hét utódja származott; azonban két gyermek fiatalon elhalálozott:

 
IV. Lajos hesseni nagyherceg és Aliz brit királyi hercegnő
  • Viktória hercegnő (1863–1950), házassága révén Battenberg hercegnéje és Milford Haven őrgrófnéja
  • Erzsébet hercegnő (1864–1918), házassága révén orosz nagyhercegné, 1918-ban kivégezték a bolsevikok
  • Irén hercegnő (1866–1953), házassága révén porosz királyi és német császári hercegné
  • Ernő Lajos herceg (1868–1937), később Hessen nagyhercege
  • Frigyes Vilmos herceg (1870–1873), kisgyermekként elhalálozott
  • Alix hercegnő (1872–1918), házassága révén Oroszország cárnéja
  • Mária Viktória hercegnő (1874–1878), kisgyermekként elhalálozott.

A nagyherceg két fia közül csak az egyiken, Frigyes Vilmoson alakult ki a betegség. A kis herceg halálát a vérzékenység okozta; mikor Frigyes Vilmos kizuhant egy ablakon és hemofíliája következtében belehalt sérüléseibe. Leányai közül ketten biztosan – Irén és Alix hercegnők – hordozták és adták tovább a gént; míg Erzsébet hercegnőnek nem születtek gyermekei, így nem tudni, örökölte-e a betegséget okozó gént.

1884. április 30-án a nagyherceg összeházasodott Alexandrine Hutten-Czapska grófnővel, akitől 1884. július 9-én a közvélemény és a család nyomására kénytelen volt elválni. E kapcsolatából nem született gyermeke.

IV. Lajos nagyherceg 1892. március 13-án halt meg a hesseni fővárosban, Darmstadtban, ötvennégy éves korában. A nagyhercegi család hagyományos temetkezési helyén, a Rosenhöhe mauzóleumban helyezték el maradványait. A korona legidősebb és egyben egyetlen életben maradt fiára, Ernő Lajosra szállt.

Származása szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Kindred Britain
  4. Miroslav Marek: Brabant 13 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. [2012. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  5. Miroslav Marek: Brabant 13 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. [2012. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  6. Miroslav Marek: Brabant 14 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. június 15. (Hozzáférés: 2013. július 4.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lodewijk IV van Hessen-Darmstadt című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis IV, Grand Duke of Hesse című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés


Előző uralkodó:
III. Lajos
Hesseni uralkodó
1877–1892
Hessen nagyhercege
 
Következő uralkodó:
Ernő Lajos