Ibolya (növénynemzetség)

növénynemzetség

Az ibolya (Viola) az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal.

Ibolya
Illatos ibolya (Viola odorata)
Illatos ibolya (Viola odorata)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Ibolyafélék (Violaceae)
Nemzetség: Ibolya (Viola)
L.
Diverzitás
525-600 faj; lásd: Ibolyafajok listája
Kárpát-medencei fajok:
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ibolya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ibolya témájú médiaállományokat és Ibolya témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

Fajai megtalálhatók minden trópusi és szubtrópusi területen, emellett az északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 méterig is felkapaszkodik.

Felépítése, megjelenése szerkesztés

Lomblevelei nagyon változatosak; gyakran levélrózsában állnak. Egyes fajok levele lándzsás, másoké igen széles, szárnyas, ujjas vagy akár pajzs alakú is lehet. A magashegyi fajok apró, bőrnemű, éles-szögletes, sokszor pikkelyszerű levele a megvastagodott hajtásra borul.

Öttagú, illatos virágainak két középső szirma eláll vagy lefelé konyul. Az illatát adó illóolajokon kívül a levele és virága nyálkaanyagokat is tartalmaz. Porzóik két hosszú, nektártermelő nyúlványa egy hasonló színű nektárvonallal együtt az alsó szirom sarkantyúszerű kiöblösödésébe nyúlik bele. A porzókon túlnyúló bibe igen sokféleképpen osztott; kiszélesedő és bögreszerűen bemélyedő egyaránt lehet. A virág sokszor ki sem nyílik, ilyenkor a növény önbeporzó (kleisztogám).

Termése tokszerű.

Életmódja szerkesztés

A fajok többsége évelő gyökérzetű lágyszárú, néhány félcserje, egy csoportjuk egy- vagy kétéves lágyszárú növény.

A magashegyi fajok leveleinek epidermisze (bőrszövete) a külső sejtfal megvastagodásával hatékonyan csökkenti a párologtatást.

A többi ibolyaféléhez hasonlóan a névadó nemzetség virágait is rovarok porozzák be. Amikor a nektárra gyűlő rovarok szétnyomják a porzókat, az ezek közé bepotyogott virágpor rájuk tapad. Az, hogy milyen rovarok látogatják ezeket a virágokat, alapvetően a sarkantyú hosszától függ. Ez lehet nagyon rövid (mint például a sárga ibolyáé (Viola biflora), de lehet nagyon hosszú is, mint a Viola calcarata virágáé.

Rendszertani felosztása szerkesztés

A nemzetséget két csoportra, az évelő ibolyákra és az egy- vagy kétéves árvácskákra osztják.

Ibolyák szerkesztés

A bibeszál töve egyenes, a vége horgas csőrű.

Árvácskák szerkesztés

A bibeszál töve görbült, csúcsa megvastagodott.

Ízük enyhén mentás; de elsősorban nem ezért, hanem dekorativitásuk miatt használják őket egyes hidegtálak, illetve gyümölcsételek díszítésére.

Felhasználása szerkesztés

Számos faját dísznövénynek (kerti, utcai virágnak stb.) ültetik. Ilyen célokra különösen kedvelt

  • az illatos ibolya (V. odorata) és
  • a kerti árvácska (V. x wittrockiana) (ezt a 19. században hozták létre a V. altaica és a V. lutea faj keresztezésével).

Az illatos ibolya virágából Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat sajtolnak, kimondottan illatszeripari célokra termesztik. Az ibolyavirág-olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag. Ugyanennek a fajnak a leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat – 20 g tiszta olaj körülbelül 1 tonna levélből állítható elő. Az egyik, Új-Guineában termő faj leveleit sebek gyógyítására használják. A V. verucunda leveleit Kínában főzeléknövénynek termesztették. Az ibolya virágjainak felhasználásával szörp és lekvár is készíthető.[1]

Egyes ibolyafajokat klinikai kísérletekben vizsgáltak. Egy kettős vak klinikai vizsgálat kimutatta, hogy az illatos ibolyából készített szirup alkalmazása kiegészítő kezelésként a rövid hatásidejű β-antagonisták révén enyhítheti a köhögés és az asztma tüneteit gyerekeknél.[2][3] Egy másik tanulmány szerint az illatos ibolyából nyert illóolaj segít az álmatlanságban szenvedőkön.[3] A háromszínű árvácska kivonata hasznosnak bizonyult az enyhe és közepesen súlyos atópiás dermatitisz kezelésében.[4] Erős vérnyomás csökkentő hatása is van.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés