Ida Kamińska
Ida Kamińska Melman[7] (Odessza, 1899. szeptember 4. – New York City, 1980. május 21.) Oscar-díjra jelölt zsidó származású színésznő. Lengyelország legnagyobb színészei között tartják számon. A jiddis nyelv jeles képviselője: fordított, írt és adaptációkat készített a jiddis színháznak. Ezenfelül rendező és producer is volt.
| Ida Kamińska | |
 | |
| Lautmann néni szerepben, Üzlet a korzón, 1965 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1899. szeptember 18.[2][3][4][5] Odessza, Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1980. május 21. (80 évesen)[2][6][3][4][5] New York City, New York |
| Sírhely | Mount Hebron Cemetery |
| Házastársa | Zygmunt Turkow (1918–1932) (elvált) Meir Melman[1] (1936–1978) (haláláig) |
| Gyermekei | Ruth Turkow, Victor Melman |
| Rokonai | Ester Rachel Kamińska (anya) (1870–1926) Abraham Izaak Kamiński (apa) (1867–1918) Regina Kamińska (nővér) (1894–1913) Józef Kamiński (öccs) (1903–1972) |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1904–1970 |
| Híres szerepei | Rozalia Lautmann (néni) (Üzlet a korzón) Kurázsi mama (Kurázsi mama és gyermekei) |
| További díjak |
|
| IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ida Kamińska témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Családja szerkesztés
Édesapja, Abraham Izaak Kamiński, színész és rendező volt. Megvásárolta a Varsó központjában lévő színházat, amit 1935-ig tartottak fent, és az első olyan zsidó színháznak minősült, amely nemzetközi irodalmi műveket is színpadra adaptált.[8] Édesanyját, Ester Rachel Kamińskát (született Halperin) a jiddis színház anyjának hívták, igazi legendává lett a közönség számára.[9][10] Szülei az Orosz Birodalom területén turnéztak a színházi társulattal, mikor Ester Rachel világra hozta Idát Odesszában, a Theater Hotelben.[8] Ida második gyermekként érkezett a Kamiński családba. Nővére, Regina ígéretes színésznőként indult, de korán elhunyt.[10] Öccse, Józef, zenészi ambíciókat dédelgetett, és hegedűművész lett, majd Palesztinába emigrált, ahol az Izraeli Filharmonikus Zenekar első hegedűse lett.[10] Józef a két világháború között zenét szerzett a jiddis színháznak Lengyelországban.
A jiddis színház szerkesztés
Ida Kamińska ötévesen szerepelt először színpadon édesanyjával David Pinszkij jiddis író The Mother című drámájában.[8] Apróbb szerepeket kapott a híres jiddis drámaszerző, Jacob Gordin gyerekszereplőket igénylő drámáiban, mint a Mirelle Efros, The Nameless, The Kreutzer Sonata és Without a Home.[8] Korai debütálása ellenére Kamińska pszichiáter szeretett volna lenni, csak mikor pozitív visszajelzéseket kapott a színháztól, döntötte el, hogy marad.[9] 1913-tól a Kamiński színház állandó tagja lett, és operettekben is előadott, főként Avram Goldfaden külön a jiddis színháznak szerzett műveiben.[8] 1916-tól Kamińska már rendezett és fordított; első adaptációja Henry Bataille A balga szűz volt.[8]
Az első világháború alatt a Kamiński társulat Minszkben, Kijevben és Odesszában turnézott; Kamińska 1921-ben tért vissza Varsóba. Akkor már férjnél volt, és megszületett kislánya, Ruth.[8] 1922-ben férjével, Turkowval közösen vállalatot alapítottak, amiből 1924-ben a Varsói Jiddis Színház született meg.[10] Kamińska a neves jiddis szerzők mellett (például Sólem An-Ski (Szemjon Akimovics An-szkij) és Sólem Aléchem) jobban koncentrált a nemzetközi szerzők műveire, mint a Karamazov testvérek (Dosztojevszkij), A párizsi Notre Dame és A nyomorultak (Victor Hugo), A hét akasztott (Leonyid Andrejev), A fösvény és A botcsinálta doktor (Molière), a Thérèse Raquin (Émile Zola), A revizor (Gogol), a Fuente Ovejuna (Lope de Vega), a Thirst (Eugene O’Neill) és a Fedora (Victorien Sardou).[8][10] A lengyel irodalomból csak két alkotót választott: Gabriela Zapolska Maliczewska kisasszony és Jerzy Żuławsky The End of The Messiah.[8] Kamińska a válása után egyedül igazgatta a színházat, és előadásokat szervezett, amelyekkel Lengyelországot járták.[10] A két háború között jiddisre fordított, adaptációkat készített és szerepelt is Gogol, O'Neill, Romain Rolland és Eliza Orzeszkowa műveiben.[10]
A második világháború hatása szerkesztés
1939-ben a németek lebombázták Varsót: Kamińska színháza és az összes kézirata a lángok martaléka lett. Második férjével, Meir Melmannal, kislányával és hatvankét fős társulatával kelet felé vették az irányt, és az akkor szovjet fennhatóság alatt álló Lvivben leltek menedékre (lásd: Lviv városának történelme).[8][10] Kamińskának rendezői posztot ajánlottak a Nyugat-ukrajnai Állami Jiddis Színházban, ahol az európai (Osztrovszkij, Louis Verneuil) és jiddis (Goldfaden, I. L. Peretz, Gorgyin) irodalom mellett magyar szerzeményeket is színpadra állított (Csiky Gergely).[8]
Mikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a társulat továbbállt Lvivből. Kamińska Kirgizisztánban, Frunze városában adott életet fiának, Victornak, és nyolc már egyszer elkészült szövegkönyvet állított ki újra emlékezetből.[8] A háború végéig Moszkvában maradtak; Kamińska 1946-ban tért vissza Lengyelországba lánya, Ruth nélkül.[9] Ruth-t tíz évre Szibériába küldték, férje, a jazzmuzsikus Adi Rosner, tizenöt évet töltött egy gulagtáborban. A házaspár gyermeke árvaházba került. 1953-ban felmentették őket, de Ruth csak 1956-ban térhetett ismét haza.[8]
A háború után Lengyelországban két jiddis színház maradt, egy Łódźban, egy pedig Wrocławban. Kamińska az igazgatása alá vette őket, és hamarosan a két színház egyesült Ester Rachel Kamińska Színház néven, bázisául Varsót kijelölve. A színház máig működik Ester Rachel és Ida Kamińska Színház néven; programját lengyel és jiddis művekből állítják össze.[11] Kamińska állandó eszköze lett a zsidó természet ábrázolása, programjának feléből nem maradhatott ki.[8] Az ötvenes évekre a lengyel zsidóság képviselőjének tartották; sorra érdemelte ki az állami kitüntetéseket.[8] Sikerét csak lányának, Ruth-nak, balsorsa árnyékolta be. Anyai szívbánatát és búját a színpadon közvetítette; ebben az időben játszotta el egyik legelismertebb szerepét, Bertolt Brecht Kurázsi mamáját.[8][10]
Új világ szerkesztés
Habár Kamińska filmjeinek listája nyúlfarknyi, mindenképp említésre méltó. Első filmszerepeit az 1910-es évek elején játszotta. A kritika pozitívan nyilatkozott az 1924-es Tkies khaf (angol fordításban A Vilna Legend) és az 1939-es On a heym (Without a Home) alakításáról.[12] Nemzetközi ismertségre tett szert, mikor megkapta a zsidó Rozalia Lautmann (néni) szerepét, akit magával ragad a holokauszt, a csehszlovák Üzlet a korzón című filmben. Színészi játékát Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték, valamint az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon külön dicséretben részesítették.
1968-ban Kamińska elhagyta Lengyelországot, és sosem tért vissza. Az időszakot az antiszemitizmus lengte át, és az állapotok miatt az Egyesült Államokba emigrált, követve több színházi kollégájának példáját.[9][10] „Abban a pillanatban jöttem rá, hogy már nincs maradásom Lengyelországban” – írta Kamińska emlékirataiban.[8] Kísérletet tett, hogy Amerikában és Izraelben is létrehozzon egy jiddis színházat, de az egyik állam kultúrákkal távolabb állt Kamińska hagyományos, szentimentalista stílusától, a másik állam pedig csak nem kívánta azt meghonosítani.[8][9][10] „Már nem először történik meg velem, hogy a nulláról kell újrakezdenem az életemet (...), de nincs munkám, se otthonom, se hazám” – írta naplójában.[8] Életrajzát 1973-ban jelentette meg My Life, My Theater címmel. 1980-ban hunyt el New Yorkban.
Filmográfia szerkesztés
| Év | Cím | Szerep |
|---|---|---|
| 1912 | Mirele Efros (rövidfilm) |
Szlojmele |
| 1913 | Gots shtrof (rövidfilm) |
n.a |
| 1916 | Zayn vaybs man (rövidfilm) |
Bela Baskim |
| 1924 | Tkies khaf | Rachel Kronenberg |
| 1939 | On a heym | Bas Szewa |
| 1948 | Ulica Graniczna | Helena (nincs a stáblistán) |
| 1965 | Üzlet a korzón | Rozalia Lautmann, Lautmann-né/néni (magyar hangja Pártos Erzsébet)[13] |
| 1967 | Czarnia suknia | Karola Orlowska |
| 1970 | Levine, az angyal | Fanny Mishkin |
Díjak és jelölések szerkesztés
- 1965: cannes-i filmfesztivál: külön dicséret – Üzlet a korzón
- 1967: Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek (jelölés) – Üzlet a korzón
- 1967: Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma (jelölés) – Üzlet a korzón
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Meir Melman (angol nyelven). findagrave.com. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Ida Kamińska a Find a Grave adatbázisában (angol nyelven). findagrave.com. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Zsidó Nők Archívuma
- ↑ a b c d e jta.org
- ↑ a b c d e f g h i j k YIVO Enciklopédia
- ↑ Warszawa wielu kultur: Ester Rachel és Ida Kaminska Színház (angol nyelven). kontynent-warszawa.pl. (Hozzáférés: 2017. október 24.)
- ↑ Britannica
- ↑ iszdb.hu
Források szerkesztés
- Internetes Szinkron Adatbázis (magyar nyelven). iszdb.hu. (Hozzáférés: 2017. október 10.)
- Kamińska a Britannicában (angol nyelven). Britannica Enciklopédia. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
- Kamińska a Zsidó Nők Archívumában (angol nyelven). jwa.org. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
- A Kamiński család a YIVO enciklopédiában (angol nyelven). yivoencyklopedia.org. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
- Meghalt Ida Kamińska, nyolcvanéves volt (angol nyelven). jta.org. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
Irodalom szerkesztés
- Kaminska, Ida – My Life, My Theater. New York: Macmillan, 1973.
- Bulat, Miroslawa – In Search of the Jewish Theater: Zygmunt Turkow. Amszterdam, 2000
- Manger, Itsik – Yidisher teater in Eyrope tsvyshn beyde velt-milkhomes: Poyln.
- Turkow, Zygmunt – Di ibergerisene tkufe: fragmentn fun mayn lebn. Buenos Aires, 1961
- Weichert, Michal – Zikhroynes: Varshe, 1918–1939. Tel Aviv, 1961
- Wolitz, Seth – Performing a Holocaust Play in Warsaw in 1963 (Staging the Holocaust: The Shoah in Drama and Performance), Cambridge, 1998
