Ilku Péter (Dorog, 1936. február 22.Esztergom, 2005. szeptember 22.) labdarúgó, Ifjúsági-, Utánpótlás- és B-válogatott, a Dorogi FC Örökös Tagja. A magyar ifjúsági válogatott csapatkapitánya. Dorogon Ilku II. néven szerepelt.

Ilku Péter
Ilku Péter az 1950-es években, a Dorogi Bányász játékosaként.
Ilku Péter az 1950-es években, a Dorogi Bányász játékosaként.
Személyes adatok
Születési dátum1936. február 22.
Születési helyDorog, Magyarország
Halálozási dátum2005. szeptember 22. (69 évesen)
Halálozási helyEsztergom, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Posztcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1946–1954Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1954–1956Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász61(16)
1957–1960Spanyolország 1977 Atlético Madrid21(6)
1960–1961Spanyolország 1977 CD Condal24(7)
1961–1963Spanyolország 1977 Espanyol
1963–1964Spanyolország 1977 Cádiz3(0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilku Péter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Esztergályosnak tanult, a dorogi gépgyárban dolgozott 1952-től 1956-ig, majd Spanyolországban raktárosként egy papírgyárban. 1946 és 1956 között a Dorogi Bányász labdarúgócsapat tagja volt. 1954 és 1956 között 16-szoros ifjúsági válogatott, csapatkapitány, majd négyszeres utánpotlás válogatott. 1956 és 1993 között Spanyolországban élt. Játszott az Atlético Madrid (1957–1960), a CD Condal (1960–1961), az Espanyol (1961–1963), és a Cádiz (1963–1964) színeiben. Aktív labdarúgó pályafutását követően Andorrába hívták edzőnek. A hosszabb távú együttműködés reményében és érdemei elismeréseként felajánlották számára az andorrai állampolgárságot is. Azonban szíve mindig hazahúzta és az 1990-ben bekövetkezett politikai változások hatására 1993-ban hazatelepült. Spanyolországhoz is hű maradt, ahova gyakran tért vissza. Hazaérkezésétől fogva a dorogi csapat szinte minden mérkőzését megtekintette. Kapcsolatait igyekezett a dorogi klub javára fordítani. Nem kis mértékben köszönhető személyének, hogy a világhírű Barcelona és a dorogi klub között jó kapcsolat alakult ki. A dorogiakat több alkalommal is meghívták a "Barca" által szervezett tornákra. A híres spanyol egyesület centenáriumi ünnepségére is meghívást kapott, ahol számos, az erre alkalomra készült labdarúgóereklyékkel ajándékozták meg, amelyeket a Dorogi Sportmúzeumnak adományozott. Szintén közvetítő az argentin River Plate klubbal való kapcsolat kialakításában. 1993-tól az Esztergomban vásárolt házában lakott haláláig.[1][2]

Sikerei, díjai szerkesztés

  Dorogi Bányász

  • Kétszeres Vidék Legjobbja cím
  • A dorogi labdarúgásért végzett elévülhetetlen érdemeiért kitüntetés
  • A Dorogi FC Örökös Tagja cím

Család szerkesztés

Hárman voltak testvérek. Bátyja, Ilku István a Dorogi Bányász válogatott legendás kapusa volt. Külföldre való távozását megelőzően csapattársak is voltak a dorogi csapatban. János nevű testvére szintén a Dorog labdarúgója volt. István fivére halála után néhány hónappal később váratlanul hunyt el.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/122

Források szerkesztés