Ipolyvece

magyarországi község Nógrád vármegyében

Ipolyvece község Nógrád vármegyében, a Balassagyarmati járásban.

Ipolyvece
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Ipolyvece címere
Ipolyvece címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeNógrád
JárásBalassagyarmati
Jogállásközség
PolgármesterMolnár János (független)[1]
Irányítószám2669
Körzethívószám35
Népesség
Teljes népesség755 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség54,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület13,83 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 03′ 37″, k. h. 19° 06′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 37″, k. h. 19° 06′ 25″
Ipolyvece (Nógrád vármegye)
Ipolyvece
Ipolyvece
Pozíció Nógrád vármegye térképén
Ipolyvece weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyvece témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Az Ipoly völgyében fekszik, közvetlenül az országhatár mellett. Közigazgatási területe két különálló területrészből áll; a teljes terület több mint 90 százalékát kitevő – a belterület egészét is magában foglaló – nagyobb részt a másik, jóval kisebb, lakatlan területrésztől egy, Patak községhez tartozó, pár száz méteres sáv választja el.

A település főutcája a Drégelypalánk és Dejtár között húzódó 22 101-es út, abból ágazik ki, annak 5,450-es kilométer-szelvénye közelében, dél felé a mintegy fél kilométer hosszú 22 302-es számú mellékút (települési nevén Petőfi utca), amely a Vác–Balassagyarmat-vasútvonal Ipolyvece megállóhelyéhez vezet. (A MÁV Ipolyvecén is áthaladó 75-ös számú vonala nagy részén a Börzsöny lábánál húzódik, hazánk egyik legszebb vasútvonala.)

Története szerkesztés

A szlovák határ közelében, az Ipoly partján, közvetlenül a gátak alatt fekszik a falu. Először 1285-ben említették az oklevelek a települést, akkor Huntfi Demeter drégelyi várának tartozékaként. A falu később Drégelyvárához tartozott, 1375-ben pedig a Baloghy család birtokaként szerepelt a krónikában. A falu földesura 1492-ben Szobi Mihály volt. Feljegyezték egy periratban, hogy 1498-ban a nagyoroszi királyi jobbágyok Ipolyvecén garázdálkodtak, sok kárt okozva. A török kiűzése után a Koháryak lettek a földesurai, akiktől a Coburg hercegek örökölték.

1919 januárjában a Pálmay-csoport harc nélkül foglalta vissza.[3]

A község közigazgatási területének északi része a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A folyó ezen szakasza népszerű a horgászok körében, mert a gáttal védett faluból könnyű elérni a partot. A kedvező fekvés miatt több pár fehér gólya is költ a községben. A község határában, az Ipoly homokos hordalékán kiterjedt szamócaföldek találhatók.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Tóth József (független)[4]
  • 1994–1998: Tóth József (független)[5]
  • 1998–2002: Tóth József (független)[6]
  • 2002–2006: Tóth József (független)[7]
  • 2006–2010: Tóth József (független)[8]
  • 2010–2014: Molnár János (független)[1]
  • 2014–2019: Molnár János (független)[9]
  • 2019-től: Molnár János (független)[10]

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
773
762
757
772
770
755
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,3% németnek, 0,6% szlováknak mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,1%, református 1,5%, evangélikus 9,5%, felekezeten kívüli 4% (19,4% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 89,1%-a vallotta magát magyarnak, 12,2% cigánynak, 0,6% szlováknak, 0,6% németnek, 0,1-0,1% görögnek, ukránnak és románnak, 1,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 54,5% volt római katolikus, 5,3% evangélikus, 1,4% református, 0,1% izraelita, 0,1% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 10,9% felekezeten kívüli (27% nem válaszolt).[13]

Turizmus szerkesztés

Ipolyvece tagja a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületnek, melynek célja térség turizmusának fejlesztése, és természeti értékeinek bemutatása. A község a Palóc út egyik állomása is.

Nevezetességei szerkesztés

A község híres lakói szerkesztés

  • Arnold Mihály (1945–2013), pénzügyőr, altábornagy, közigazgatási szakember
  • Szabó Márton (1942) Bibó- és Kolnai-díjas professzor, társadalomtudós

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Fogarassy László 1973: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12, 242.
  4. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  6. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  7. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  8. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  9. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  10. Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  11. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  12. Ipolyvece Helységnévtár
  13. Ipolyvece Helységnévtár

További információk szerkesztés