Az istenítélet (latinul: ordalium) ellentétes érdekű felek vitájában a bizonyítás egyik formája volt,[1] Isten segítségül hívásával az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására.

Tűzpróba (Idősebb Dierick Bouts)
Szócikk az Ismerettár X. kötetében (Pest, 1864)

Tűzpróba szerkesztés

A tüzesvas-próba esetén, amennyiben a tüzes vas által okozott sérülés 3 nap alatt elkezdett gyógyulni, úgy a próbára bocsátottat ártatlannak minősítették.

Vízpróba szerkesztés

Vízpróba esetén a próbára bocsátott személyt – kezét-lábát összekötözve – folyóba vagy tóba mártották, és amennyiben ott elmerült, akkor ártatlannak, ha pedig feljött a víz felszínére, akkor bűnösnek találták.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés