Jász Dezső (hadtörténész)

(1897–1981) erdélyi magyar szerkesztő, író, dandárparancsnok, hadtörténész

Jász Dezső (született Lichtschein)[1], álnevein: D. Cosma, Paul Jansen, D. Jonescu, Paul Kessler, Lestian, Juan de Pablo, (Nagykároly, 1897. december 15.Berlin, 1981. október 11.) erdélyi magyar szerkesztő, író, dandárparancsnok, hadtörténész.

Jász Dezső
Született1897. december 15.
Nagykároly
Elhunyt1981. október 11. (83 évesen)
Berlin
Állampolgársága
Foglalkozásaszerkesztő,
író,
dandárparancsnok,
hadtörténész
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász Dezső témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Romániában szerkesztés

1919-ben munkatársa Franyó Zoltán lapjának, a Vörös Lobogónak. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt részt vett a 101. vörös gyalogezred szervezésében, az északi hadjáratban, Kassa visszafoglalásában, az utolsó tiszai áttörésben. A proletárdiktatúra leverése után emigrációba kényszerült, Csehszlovákiában részt vett a CSKP megalakításában, a Kassai Munkás című napilap munkatársa, majd meghívták Romániába, hogy az RKP Brassóban kiadott Világosság című magyar nyelvű központi lapját szerkessze. Az időközben betiltott lap helyett a marosvásárhelyi Előre szerkesztését vette át, majd ennek elhallgattatása után néhány időszaki kiadványt jelentetett meg Proletár című alatt. Szervezte az RKP külföldi illegális apparátusát, s 1925 és 1927 között az RKP KB képviselője volt a Balkáni Kommunista Föderáció elnökségében. Bukarestbe költözése után Bortnyik Sándor fametszeteivel s az emigráció jeles íróinak közreműködésével a Májusi Emléklap című kiadványt állította össze (1923). Ugyancsak Bukarestben indította meg a Munkás című pártlapot (1923. május 27. – 1924. április 9.), amely a bekapcsolódó írók, köztük Kahána Mózes, valamint a munkásriporterek és levelezők segítségével a román és magyar dolgozók összefogásának orgánuma lett. A lap betiltásával egy időben Jász Dezsőt megfosztották román állampolgárságától és kiutasították.

Emigrációban szerkesztés

 
Hamvai a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában

Emigrációs pályáján előbb Ausztriában, Németországban, Svájcban és Hollandiában töltött be párttisztségeket. A spanyol polgárháborúban a köztársasági hadsereg dandárparancsnoka, illetve hadműveleti főnöke, majd a francia ellenállási mozgalom egységparancsnoka. A második világháború után Berlinben letelepedve számos német, francia és spanyol nyelven, majd Budapesten magyarul megjelent munka szerzője.

A Fiumei Úti Sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonban nyugszik.

Művei szerkesztés

  • Tanácsmagyarországtól a Pireneusokig (1969)
  • Budapesttől Budapestig (1971)
  • Hispániában (1972)
  • Hugenották, a XVI. századbeli Franciaország katolikus–protestáns háborúinak körképe (1974)
  • A sok közül egy (emlékiratok, 1977)

Jegyzetek szerkesztés

  1. A belügyminisztérium 144510/1918. számú rendelete alapján neve Jászra változott.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Kövendi Judit: Jász Dezső, a forradalmár publicista. Budapest, 6. évf. 2. sz. (1968) 12-14. o.
  • Grün Magda: Ötven éve jelent meg a bukaresti Munkás. Új Élet, 1973/12.
  • Ungvári Tamás: Az életem enciklopédiája. Scolar Kiadó, Bp., 2012.
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987. 373 o. ; munkásmozgalom
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000. ; irodalom