Jünkang-barlangok
A Jünkang-barlangok (kínai:雲崗石窟, pinjin: Junkang siku, korábban Vucsousan-barlangok) ősi kínai buddhista barlangtemplomok Tatung városa mellett, Sanhszi tartományban, Kínában. A sziklába vágott építészet kiváló példái, Kína három ősi buddhista szobrászati helyszínének egyike. A másik kettő a Lungmen és a Mokao-barlangok.
| Jünkang-barlangok | |
| Világörökség | |
 | |
| Jünkang-barlangok | |
| Adatok | |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | 1039 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV |
| Felvétel éve | 2001 |
| Elhelyezkedése | |
 Jünkang-barlangok
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 40° 06′ 35″, k. h. 113° 07′ 20″Koordináták: é. sz. 40° 06′ 35″, k. h. 113° 07′ 20″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jünkang-barlangok témájú médiaállományokat. | |
A helyszín mintegy 16 km-re található nyugatra Tatung városától, a Si Li-folyó völgyében, a Vucsou hegyekben. Az 5-6. századi helyszín 252 barlangból áll, amelyekben összesen több mint 51 000 Buddha-szobor és szobrocska található. 2001-ben Jünkang-barlangokat az UNESCO világörökségi helyszínnek nyilvánította. A Jünkang-barlangokat az UNESCO a korai kínai buddhista barlang művészet egyik remekműveként jellemezte, amely sikeresen ötvözte a dél- és közép-ázsiai buddhista vallásos szimbolikus művészetet a kínai kultúra hagyományaival.[1] A helyszínt AAAAA látványossági területnek sorolta be a Kínai Nemzeti Turisztikai Adminisztráció.[2]
Története szerkesztés
.jpg)
A Csin-dinasztia bukása után Kína északi területei fölött az Északi-Vej vette át az irányítást. Ők alapították Pingcseng városát, mai nevén Tatung, amelyet kineveztek fővárosnak is. A kivételezett pozícióba került település lendületes fejlődésnek indult. Az uralkodók először felvették a buddhizmust államvallásként, amely az északi selyemúton keresztül érkezett erre a területre. Ez a mintegy 2600 km hosszú útvonal összekötötte az ősi kínai fővárost Hsziant a Nyugattal.[3]
A vésési munkálatok ezen korai szakasza az i. sz. 465-ig tartottak. Ezeket ma a 16-20. barlangoknak nevezik. 471-től kezdve kezdődött az építkezések második nagy hulláma, amely 494-ig tartott. Az 5-6, a 7-8 és 9-10-es ikerbarlangok, valamint a 11, 12, és feltehetően a 13-as barlangok a császári udvar felügyelete és támogatása mellett készültek. Az uralkodói patronázs 494-ben véget ért, amikor a Vej udvar áttette székhelyét az új fővárosba, Lojangba. Az összes többi barlang magántámogatók segítségével jött létre az építkezések harmadik fázisában. Ez 525-ig tartott, amikor a területen végleg befejeződtek a munkálatok helyi felkelések miatt.
Az erős környezeti hatásoknak kitett barlangok megőrzéséért a következő évszázadokban több kísérletet tettek. A Liao-dinasztia idején a barlangok szobrait valamelyest renoválták és 1049 és 1060 között megépült „Jünkang tíz temploma”, a fő barlangok megvédése érdekében. Mintegy 60 évvel később azonban elpusztultak mégis egy tűzvész következtében. Az 5-ös és 6-os barlangok előtti, máig fennmaradt faépületeket 1621-ben építették, a Csing-dinasztia korai éveiben. Az 1950-es évek óta a repedéseket betömték és erdősítéssel igyekeztek védekezni az erózió és a homokviharok ellen.[4]
Galéria szerkesztés
-
A barlangokat védő épület oszlopának teteje -
Buddhista festmény -
A 9-es barlang -
Nagyobb szobor -
Falfestmény -
Szobor -
Freskó -
Falfestmény
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Yungang Grottoes. UNESCO. (Hozzáférés: 2007. szeptember 6.)
- ↑ AAAAA Scenic Areas. China National Tourism Administration, 2008. november 16. [2014. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
- ↑ [1] Silk Road, North China, C.Michael Hogan, the Megalithic Portal, ed. A. Burnham, 2007]
- ↑ A UNESCO tanácsadó testületének jelentése
További információk szerkesztés
- Caswell, James O. (1988). „Written and Unwritten: A New History of the Buddhist Caves at Yungang”, 225. o, Kiadó: University of British Columbia Press Vancouver.
- Leidy, Denise Patry & Strahan, Donna. Wisdom embodied: Chinese Buddhist and Daoist sculpture in the Metropolitan Museum of Art. New York: The Metropolitan Museum of Art (2010). ISBN 9781588393999
