Wikipédia

James Ellroy

Lee Earle "James" Ellroy (Los Angeles, Kalifornia, 1948. március 4. –) amerikai író. Ellroy munkáiban távirati prózastílust alkalmaz, amelyben gyakran kihagyja a kötőszavakat és rövid, staccato-szerű mondatokkal építi a cselekményt.[7] Különösen jellemző ez az L.A. Quartet regényeire (Fekete Dália (1987), A nagy sehol (1988), Szigorúan bizalmas (1990), Fehér jazz (1992), valamint az Underworld USA trilógiára (Amerikai tabló (1995), Az élet ára (2001), and Blood’s a Rover (2009).

James Ellroy
SzületettLee Earle Ellroy
1948. március 4. (76 éves)[1][2][3][4][5]
Los Angeles[6]
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
IskoláiFairfax High School
KitüntetéseiEdgar Allan Poe-díj (2015. április 29.)
A Wikimédia Commons tartalmaz James Ellroy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Édesanyja, Geneva Odelia ápolónő, édesapja, Armand, könyvelő volt, valamint egykor Rita Hayworth menedzsereként dolgozott.[8] Szülei válása után Ellroy édesanyjával a kaliforniai El Montébe költözött.[9] Ellroy mindössze tíz éves volt, amikor anyját megerőszakolták és meggyilkolták.[10] Ellroy később elmondta, hogy anyját "mosdatlan szájú, szexuálisan kicsapongó, alkoholista asszonynak tartotta, aki képtelen volt bármilyen munkát megtartani",[11] így haláláról megkönnyebbüléssel értesült: végre lakhatott apjával, akit mindig is jobban szeretett. A rendőrség nem találta meg az elkövetőt. A gyilkosság, valamint John Webb A jelvény című könyv (a Los Angeles-i Rendőrség egyes szenzációs ügyeiről) Ellroy fiatalságának meghatározó elemévé váltak.[9][11]

Édesanyja meggyilkolása érzelmi sokkot okozott neki, amit nem volt képes kezelni, így egy másik gyilkosságra vetítette ki érzelmeit. 1947-ben gyilkolták meg brutálisan az Elizabeth Short nevű fiatal lányt, akinek a "Fekete Dália" becenevet adták.[9][12] Róla nevezte el az L.A. Quartet első regényét.

Ellroy kimaradt az iskolából, rövid időre a hadseregbe is belépett. Keményen ivott és drogozott.[13] Kisebb vétségeket is elkövetett,[14] gyakran nem volt hol aludnia. Valamennyi börtönidő után, tüdőgyulladások átvészelése után Ellroy felhagyott az ivással és golfoktatóként kezdett dolgozni. Ekkor próbálkozott először az írással.[11][13]

Második feleségével, Helen Knode-dal, a 2003-ban megjelent The Ticket Out regény[15] szerzőjével 1995-ben Kaliforniából Kansas Citybe költöztek.[16] 2006-os válásuk után Ellroy visszaköltözött Los Angelesbe.[17] Egyfajta remeteségben él, igen kevés műszaki cikkel rendelkezik, nincs televíziója sem. Saját elmondása szerint kortárs írókat nem olvas, csak Joseph Wambaugh-tól a Hagymaföldet, hogy ne befolyásolja saját írásait.[18] Ez mégsem jelenti azt, hogy Ellroy egyáltalán nem olvas, a Sötét helyeim (My Dark Places) című regényében írja, hogy növekedése során legalább két könyvet olvasott hetente, még lopott is, hogy olvasási vágyát kielégíthesse. Máshol azt mondja, hogy Dashiell Hammett és Raymond Chandler műveit is olvasta.[19][20]

Irodalmi karrierje szerkesztés

Ellroy 1981-ben jelentette meg első regényét, Brown’s Requiem címmel, amely kifutófiú korából származó élményein alapuló krimi.[21] Ezután jelentek meg a Clandestine és a Csendes terror című regényei (az utóbbit később "Gyilkos az úton" címmel adták ki újra). A három regényt követte a Lloyd Hopkins trilógia. A regények főszereplője Hopkins, egy zseniális, de zavart Los Angeles-i gyilkossági nyomozó, és az 1980-as években történnek.

Írói stílusa szerkesztés

Munkáit a kérlelhetetlenül pesszimista viszont erkölcsös világszemlélet jellemzi.[22][23] Munkássága alapján Ellroyt az "Amerikai krimi ördögi kutyájának" nevezik.[24]

Ellroy kézzel, folyóírással dolgozik, nem használ számítógépet.[25] Alaposan kidolgozott vázlatokat készít könyveihez, néha több száz oldalast is.[23]

Ellroy regényeinek párbeszédei, leíró részei a "jazz szlengből, zsaruzsargonból, kreatív káromkodásból és drogos látomásokból" kölcsönzött kifejezésekben gazdagok, mindezt a korra jellemző közbeszédbe csomagolva.[26] Gyakran alkalmaz lecsupaszított, staccato-mondatszerkezeteket, ez a stílus a The Cold Six Thousand művében éri el csúcspontját. Ez a jellegzetes stílus nem tudatos kísérletezés eredménye, hanem véletlenül alakult ki. Egyszer a szerkesztője megkérte, hogy a Szigorúan bizalmas című regényét több mint 100 oldallal rövidítse le. Ekkor Ellroy nem egybefüggő részeket vett ki, hanem minden mondatból törölte a felesleges bővítményeket, így egészen egyedi stílust hozott létre.[19] Míg az egyes mondatok igen egyszerűek, a kumulatív hatás mégis egy sűrű, barokkos stílus.[26]

Bibliográfia szerkesztés

Lloyd Hopkins trilógia szerkesztés

L.A. Quartet szerkesztés

Underworld USA trilógia szerkesztés

A második L.A. Quartet szerkesztés

Novellák szerkesztés

Önéletrajzok szerkesztés

Szerkesztőként szerkesztés

  • The Best American Mystery Stories 2002 (2002)
  • The Best American Crime Writing 2005 (2005)
  • The Best American Noir of the Century (2011)

Magyarul szerkesztés

  • Szigorúan bizalmas; ford. Rindó Klára, Szabados Tamás; Magyar Könyvklub, Bp., 1999
  • Amerikai tabló; ford. Rindó Klára, Szabados Tamás; Magyar Könyvklub, Bp., 2000
  • Fekete dália; ford. Temesvári Marietta; Magyar Könyvklub, Bp., 2003
  • Az élet ára; ford. Rindó Klára; Magyar Könyvklub, Bp., 2003
  • A nagy sehol; ford. Illés Róbert; Cartaphilus, Bp., 2010
  • Fehér jazz; ford. Illés Róbert; Jaffa, Bp., 2013
  • Perfídia; ford. Illés Róbert; Jaffa, Bp., 2015 (Hard boiled)
  • Hollywood noktürn; ford. Illés Róbert; Jaffa, Bp., 2017 (Hard boiled)
  • Gyilkos az úton; ford. Dési András György; Jaffa, Bp., 2019 (Hard boiled)
  • Ez a vihar; ford. Dési András György; Jaffa, Bp., 2021 (Hard boiled)

Dokumentumfilmek szerkesztés

  • 1993 James Ellroy: Demon Dog of American Crime Fiction
  • 1995 White Jazz
  • 2001 James Ellroy's Feast of Death
  • 2005 James Ellroy: American Dog
  • 2006 Murder by the Book: "James Ellroy"
  • 2011 James Ellroy's L.A.: City of Demons

Filmek szerkesztés

Televízió szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. ↑ Miller, Laura. „Beyond the Grassy Knoll”, New York Times , 2001. május 20. 
  8. ↑ James Ellroy Biography (1948-). Filmreference.com. (Hozzáférés: 2010. február 25.)
  9. ↑ a b c „James Ellroy”. Murder by the Book. 2006. november 13. 1. epizód, 1. évad.
  10. ↑ My Mother and the Dahlia | VQR Online. www.vqronline.org . (Hozzáférés: 2015. október 31.)
  11. ↑ a b c Ellroy, James. My Dark Places. New York: Knopf (1996). ISBN 0-679-44185-9 
  12. ↑ Ellroy, James: My Mother and the Dahlia. The Virginia Quarterly Review, 2006. augusztus 1. (Hozzáférés: 2007. május 7.)
  13. ↑ a b Desert Island Discs Interview, BBC Radio 4, January 17, 2010
  14. ↑ Great Conversations: James Ellroy. thehollywoodinterview.blogspot.com, 2001. április 1. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
  15. ↑ Knode, Hellen. The Ticket Out. New York: Harcourt (2003) 
  16. ↑ Vikram Jayanti (Director). James Ellroy's Feast of Death [Film]. Showtime / BBC Arena.
  17. ↑ Ellroy, James. „The Great Right Place: James Ellroy Comes Home”, Los Angeles Times, 2006. július 30. (Hozzáférés: 2009. március 13.) 
  18. ↑ Solomon, Deborah. „The Mother Load”, The New York Times, 2006. november 5. (Hozzáférés: 2010. április 2.) 
  19. ↑ a b Rich, Nathaniel. „James Ellroy, The Art of Fiction No. 201”, Paris Review , 2009. január 1. (Hozzáférés: 2015. október 31.) 
  20. ↑ Ellroy, James: The poet of collision (on Dashiell Hammett). The Guardian, 2007. szeptember 29. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
  21. ↑ Ellroy, James. Brown's Requiem. New York: Avon Books (1981). ISBN 0-380-78741-5 
  22. ↑ Barra, Allen. „The Cold Six Thousand by James Ellroy”, Salon , 2001. június 13.. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 20.) 
  23. ↑ a b Phillips, Keith. „James Ellroy”, Onion A/V Club , 2004. december 1. 
  24. ↑ Reinhard Jud (director). James Ellroy: Demon Dog of American Crime Fiction [Film]. Fischer Film.
  25. ↑ Brantingham, Barney. „Barney Chats with James Ellroy”, Santa Barbara Independent, 2008. október 1. (Hozzáférés: 2009. március 13.) 
  26. ↑ a b Timberg, Scott. „The Ellroy Enigma”, Los Angeles Times, 2008. április 6. (Hozzáférés: 2012. december 12.) 
  27. ↑ Timberg, Scott. „'James Ellroy's L.A.: City of Demons' takes light look at grim L.A. crime”, Los Angeles Times , 2011. január 18. 

További információ szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=James_Ellroy&oldid=26821895”