James Last
James Last, született Hans Last, becenevén „Hansi” (Bréma, 1929. április 17. - Palm Beach, Florida, 2015. június 9.) német zeneszerző és nagyzenekar vezető.
James Last | |
Született | Hans Last 1929. április 17.[1][2][3][4][5] Bréma |
Elhunyt | 2015. június 9. (86 évesen)[6][7][2][4][5] Palm Beach Gardens[6][8] |
Álneve |
|
Állampolgársága | német[9] |
Nemzetisége | német |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | 1979. Audience Camera Starparade (1968) |
Halál oka | betegség |
Sírhelye | Ohlsdorfi temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz James Last témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete szerkesztés
Hans Last apja tisztviselő volt Bréma város közmunkákkal foglalkozó osztályánál. A fiú Bréma Sebaldsbrück nevű külvárosában nőtt föl. Tizenkét éves korától tanult zongorázni, majd tizenévesként átváltott nagybőgőre. A második világháborúban szülővárosában súlyos bombázásokat élt át, a támadások alatt Last üzeneteket hordott a légvédelmi parancsnokságra. Tizennégy évesen, 1943-ban lépett be a Wehrmacht katonai zeneiskolájába, Frankfurt am Main-ban. Ennek épületét azonban rövidesen bombatámadás pusztította el, Lastot és társait áthelyezték a bückeburgi katonai zeneiskolába.[10]
A háború után, 1946-ban csatlakozott Hans-Gunther Österreich Radio Bremeni Tanzorchester zenekarához. 1948-ban vezetője lett a Last-Becker-Ensemble jazz-zenekarnak, amelyben hét éven át közreműködött. Ez idő alatt szavazták meg őt az ország legjobb basszusgitárosának egy dzsessz-szavazáson három egymást követő évben 1950–1952 között. Miután a Last-Becker együttes feloszlott, Last a Polydor Records lemezkiadó cég, valamint számos európai rádióállomás szervezője lett. A következő évtizedben, olyan művészeknek segített sikereikben, mint Helmut Zacharias, Freddy Quinn, Lolita (Ditta Zusa Einzinger), Alfred Hause és Caterina Valente.
Pályafutása szerkesztés
James Last néven kiadott első albuma az USA-ban a The American Patrol a Warner Brothers gondozásában 1964 körül. Kiadott egy kilenc albumos sorozatot Classics Up to Date 1-9 címmel, majd 1965-ben a Non-Stop Dancing-et, ezután a következő negyven évben 190 albummal jelentkezett. Lemezeit változó stílusban, változó zenei műfajokkal készítette, és olyan vendégelőadókkal dolgozott együtt, mint Richard Clayderman vagy Astraud Gilberto. Az 1970-es években saját televíziós sorozata is volt, melyekben az ABBA és Lynsey de Paul is vendégszerepelt. Elnyert számos népszerűségi és szakmai díjat is, beleértve a Billboard magazine Star of the Year díját 1976-ban, és a német Echo-díj életműdíját 1994-ben.
1964-ben alapította meg saját zenekarát James Last Orchestra néven, mely 1968-ban kezdett a világban koncertezni és mindenhol hatalmas sikere volt.
Magánélet szerkesztés
Utolsó éveit felváltva Floridában és Németországban élte. Felesége és fia segítette zenei munkásságát.
Művei szerkesztés
(Hans Last, Orlando és James Last néven)
|
|
|
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b http://top.rbc.ru/society/10/06/2015/5577ff169a7947f7cb461044
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ http://www.jameslast.com/de/newsarchiv/?wpf_news_id=16
- ↑ LIBRIS, 2015. június 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Last, James. My Autobiography. London: Metro Publishing (2007). ISBN 978-1-84454-434-9.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a James Last című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Hivatalos weboldal
- James Last jameslast.net
- James Last az Internet Movie Database oldalon (angolul)