Japán labdarúgó-bajnokság (első osztály)

nemzeti labdarúgó-bajnokság (első osztály)

A J. League Division 1 (Jリーグ・ディビジョン1; Hepburn: J Rīgu Dibijon1?) vagy a J1 League (J1リーグ; Hepburn: J1 Rīgu?) a Japán Profi Futball Bajnokság (日本プロサッカーリーグ; Hepburn: Nippon Puro Sakkā Rīgu?) legfelsőbb osztályának elnevezése.[1][2] Az egyik legsikeresebb bajnokság az ázsiai klubfutballban, és az egyedüli bajnokság, mely kiérdemelte az "A" címet az AFC-től. A második osztály elnevezése a J. League Division 2.

Japán labdarúgó-bajnokság
(J-League Division 1)
A bajnokság adatai
Alapítva1992
Ország Japán
Csapatok száma18
KiesésJapán labdarúgó-bajnokság (másodosztály)
CímvédőVissel Kobe (2023)
Honlaphttp://www.j-league.or.jp/eng/
Kupák
Nemzeti kupákYamazaki Nabisco Kupa
Császári Kupa
Japán szuperkupa
Nemzetközi kupákÁzsiai Bajnokok Ligája
Statisztika
Legsikeresebb
egyesület
Kashima Antlers (8)
Jelenlegi szezon

A magyarországi és európai televíziós jogokkal az Eurosport 2 rendelkezik.

Története szerkesztés

J1 szakaszai szerkesztés

A profi bajnokság előtt (1992 és korábban) szerkesztés

A J. League indulása előtt a legmagasabb szintű klubfutball csak amatőr csapatokkal zajlott a Japan Soccer League-ben (JSL). Bár a 60-as, 70-es években a bajnokság látogatottsága robbanásszerű volt (a nemzeti válogatott 1968-ban bronzérmet szerzett a Mexikói Olimpián), azonban a világ futballjával párhuzamosan csökkenő tendenciát mutatott a bajnokság nézettsége. Mivel a válogatott teljesítménye elmaradt Ázsia legnagyobb nemzeti csapataiétól, a bajnokság kevés nézőt tudott kicsalogatni a helyszínre és a stadionok elmaradott állapota miatt a Japán labdarúgó-szövetség úgy döntött, hogy elindítja a profi bajnokságot.

A profi szövetségi labdarúgó bajnokság, a J. League első osztálya a nyolc korábbi JSL első osztályú csapatával, és egy másodosztályúval indult 1992-ben. Továbbá csatlakozott hozzájuk az újonnan alakult Simizu S-Pulse is.

A JSL átalakult félprofi ligává, és a nevét is megváltoztatták Japan Football League-re. Bár a J. League hivatalosan nem indult el egészen 1993-ig. Hogy felkészüljenek az új szezonra, még 1992-ben megrendezték a Yamazaki Nabisco Kupát a fenti tíz résztvevővel.

A J. League születése és népszerűvé válása (1993–1995) szerkesztés

A J. League hivatalosan 1993. május 15-én indult. Az első meccsen a Verdy Kawasaki (ma: Tokyo Verdy) játszott a vendég Jokohama Marinos (jelenleg: Jokohama F. Marinos) csapatával a Kasumigaoka Nemzeti Stadionban.

Indulása után (1996–1999) szerkesztés

Az első három év sikerei ellenére 1996 elejére a bajnokság látogatottsága erősen visszaesett. Míg 1994-ben több mint 19 ezer fő volt, 1997-ben az átlagnézőszám 10 131 főre csökkent.

A létesítmények és a játéklebonyolítás változásai (1999–2004) szerkesztés

A Japán labdarúgó-szövetség azt vélelmezte, hogy rossz irányba halad a japán futball jövője. Hogy megoldják a problémákat, a szövetség két új megoldást talált.

Az első, hogy bejelentették a J. League Száz Éves Programját, melynek célja, hogy a bajnokság 100. évfordulóján (2092) már 100 profi klub működjön. A program ösztönzi a klubokat, hogy ne csak a futballt, hanem a labdarúgáson kívüli sportágakat és az egészséges életmódot is népszerűsítsék, illetve már az amatőr szintektől kezdve gyűjtsenek helyi szponzorokat, valamint jó kapcsolatokat építsenek ki a városrészükkel. A szövetség hitvallása szerint ennek köszönhetően a klubok összehozzák a hozzájuk tartozó városokat és falvakat, támogatást nyernek a helyi önkormányzatoktól, cégektől és a lakosságtól. Magyarul a klubok inkább helyiekre tudnak támaszkodni, mint a főbb nemzeti szponzorokra.[3]

Másodszor, a bajnokság felépítése nagyban megváltozott 1999-ben. A bajnokság tovább bővült 9 klubbal a félprofi JFL ligából, és egy klubbal a J. League-ből. Ennek célja az volt, hogy átalakítsák a bajnokságot két osztályos rendszerré. A felsőház lett a J. League Division 1 (J1) 16 csapattal, míg az újonnan alakult másodosztályt, a J. League Division 2 (J2)-t 10 csapattal indították el. A korábbi másodosztály, a Japan Football League (JFL) harmadosztályként működött tovább.

Továbbá, 2004-ig (az 1996-os szezont kivéve), a J1 két részre lett bontva. Minden teljes szezon végén, a bajnokcsapat a két félszezonból rájátszást játszott, hogy eldőljön a bajnokság végeredménye. A Júbilo Ivata (2002-ben) és a Jokohama F. Marinos (2004-ben) mindkét félszezont megnyerte, így nem volt szükség rájátszásra. Részben emiatt, ezt a típusú fél-szezonos bajnokságot eltörölték a 2005-ös idénytől.

Európai lebonyolítási rendszer és az Ázsiai Bajnokok Ligája (2005–2008) szerkesztés

Hasonlóan az európai bajnokságrendszerekhez, a korábbi 16-ossal szemben, a 2005-ös szezontól a J. League első osztálya 18 csapatossá vált. A kieső csapatok száma kettőről 2,5-re nőtt, így az első osztály alulról harmadik csapata bennmaradási rangadót vívott a másodosztály feltörekvő harmadik helyezettjével. Azóta a felsőház kisebb változásokkal állandósult.

Az első években a japán csapatok nem vették komolyan az Ázsiai Bajnokok Ligáját, részben az ellenfelek, részben a nagy távolságok miatt. Azonban a 2008-as kiírásban már 3 japán csapat is bejutott a negyeddöntőbe.[4]

Az utóbbi években, az Ausztrál liga bekerült a Kelet-ázsiai régióba, a FIFA Klubvilágbajnokság bevezetésre került, az Ázsiai kontinens eladhatósága növekedett, ezért mind a szövetségek, mind a csapatok több figyelmet fordítanak az ázsiai bajnokságra. Például a Kavaszaki Frontale jelentős szurkolói tábort épített ki Hong-Kongban, amely aktívan részt vett az Ázsiai Bajnokok Ligájában a 2007-es szezonban.[5] Folyamatos erőfeszítések vezettek az Urawa Red Diamonds 2007-es és az Gamba Oszaka sikereihez 2008-ban. Hála a kiváló szövetségi vezetésnek és az Ázsiai Bajnokok Ligájában való versengésnek, az Ázsiai Labdarúgó-szövetség kitüntette a J. League-t a legmagasabb szintű bajnokság címével, ennek köszönhetően 4 csapat juthat ki a 2009-es szezontól kezdve az ázsiai porondra. A szövetség megragadta a lehetőséget, hogy a televíziós jogokat külföldi országokban is értékesítse.

Szintén a 2008-as idénytől a Császár Kupa győztese is részt vehet a következő Ázsiai BL-ben, ahelyett, hogy várna egy teljes évet (például a 2005-ös Császár Kupa győztese a Tokyo Verdy a 2007-es Ázsiai Bajnokok Ligájában indult a 2006-os év helyett). Hogy kiküszöböljék ezt az 1 éves csúszást, a 2007-es Császár Kupa győztes Kashima Antlers-t lemondatták az indulás jogáról. Ettől függetlenül a csapat részt vehetett a 2009-es ACL-ben, mivel megnyerte a 2008-as nemzeti bajnokságot.

Jelene (2009–2013) szerkesztés

Három főbb változtatás lépett életbe a 2009-es idénytől. Az első, hogy ettől a szezontól kezdve négy klub indult az Ázsiai Bajnokok Ligájában. Másodszor, a kieső helyek száma háromra nőtt. Végül, az Ázsiai Labdarúgó Szövetség bevezette az ázsiai játékos kötelező helyet. Minden klub négy külföldi játékost tarthat, azonban ebből egynek egy olyan ázsiai játékosnak kell lenni, aki az AFC országaiból való. Ezen felül, mivel a Ázsiai Labdarúgó Szövetséghez tartozik, megszületett a J. League Klub Licenc 2012-ben, melynek egy pontja szerint az alsóbb osztályból feljutási jogot szerzett csapat eldöntheti, hogy marad-e a saját osztályában vagy továbblép. További módosítások nem történtek a J. League első osztályában, a csapatok száma továbbra is 18 maradt.

Jövője (2015–) szerkesztés

A 2015-ös idénytől kezdve a J. League megint kétcsoportos mini-bajnoksággá változik (mint legutoljára 2004-ben), melynek során a mindkét félszezon első helyezettje játszik majd a másik félszezon üldözőivel. Ez a lebonyolítási forma lehetőséget ad arra, hogy a negyedik és azon felüli helyezettek is részt vehetnek a rájátszásban.[6] A qualifying format will also ensure that teams who finish 4th or above can also enter this play-off stage.[7] Hasonló ötleteket vetettek fel a szövetség ülésein már 2013 júniusában is.[8]

Idővonal szerkesztés

Év Fontosabb események J1 klubok száma AFC-BL csapatok száma Kieső csapatok száma
1989
1990
  • A bizottság eldönti a profi klubok számára a feltételeket.
  • Tizenöt-húsz Japan Soccer League (másodosztályú) klub jelentkezik a profi bajnokság licencére.
1992
  • A profi bajnokság, a J. League megalapul a következő 10 csapattal:
    • Gamba Oszaka, JEF United Ichihara, Nagoja Grampus Eight, Sanfrecce Hirosima, Urawa Red Diamonds, Verdy Kavaszaki, Jokohama Flügels és a Jokohama Marinos (Korábbi JSL csapatok)
    • Kashima Antlers (A régi másodosztályból került fel)
    • Simizu S-Pulse (újonnan alakult, nem vállalati alapon működő klub).
  • A JSL másodosztályúvá válik.
  • A J. League első ligakupája tíz csapattal
1993
  • A J. League hivatalosan is elindul.
10
1994
  • Feljut a Júbilo Ivata és a Bellmare Hiracuka a Japan Football League-ből.
12
1995
  • Feljut a Cerezo Oszaka és a Kasiva Reysol a másodosztályból
  • Bevezetik a pontrendszert: a győzelem 3 pontot; a döntetlen, vagy büntetőpárbajból való vereség 1 pontot; a vereség 0 pontot ér.
14
1996
  • Feljut a Kyoto Purple Sanga és a Avispa Fukuoka a másodosztályból.
  • A bajnokság egy szezonossá válik.
  • A J. League átlagnézőszáma negatív rekordot dönt: 10,131 fő.
16
1997
  • Feljut a Vissel Kobe a másodosztályból.
  • A bajnokság ismét két félszezonossá válik.
  • Megváltozik a korábbi pontrendszer: a győzelem 3 pontot; 2 pontot a hosszabbítás utáni győzelem; 1 pontot a büntetőpárbajban elért győzelem és a vereség 0 pontot ér.
17
1998
  • Feljut a Consadole Sapporo a másodosztályból.
  • Jokohama Flügels bejelenti, hogy az 1999-es idénytől beleolvadnak a városi rivális klub, a Jokohama Marinos-ba.
  • A szövetség meghirdeti a J. League Száz Éves Programját.
  • A szövetség bejelenti, hogy az 1999-es szezontól elindul a profi másodosztály.
  • Megrendezésre kerül a J. League továbblépési bajnoksága, melynek a tétje a bennmaradás. Consadole Sapporo az első klub, mely kiesett a másodosztályba.
18
1999
  • A Jokohama Marinos összeolvad a Jokohama Flügels-szel. A csapat új neve: Jokohama F. Marinos
  • A büntetőpárbajt eltörlik a mindkét osztályból, bár az aranygól szabály megmarad.
  • A pontrendszer újból megváltozik: a győzelem 3 pontot, a hosszabbításban megszerzett győzelem 2, míg a döntetlen 1 pontot ér.
  • A korábbi Japan Football League-t is átalakítják, így ez lesz a harmadosztály.
Megjegyzés: Hogy megkülönböztessék az korábbi és az új JFL-t, az új JFL-t Nihon Football League-nek hívják japánul.
16 2
2000 16 2
2001 16 2
2002 16 2 2
2003
  • Megszüntetik a hosszabbítást az első osztályban és bevezetésre kerül a hagyományos 3-1-0 pontrendszer.
16 2
2004
  • Nincs automatikus kiesés a szezonban, mivel 18 csapatosra bővül a bajnokság a rákövetkezendő idényben.
  • A kétcsoportos kiesési/továbbjutási rendszer kezdete.
16 2 0.5
2005
  • J. League első osztálya 18 csapatosra bővül
  • Egyszezonos bajnokság lesz a J. League első osztálya.
18 2 2.5
2006
  • Az idegenbeli gólok szabály alkalmazása a Yamazaki Nabisco Kupában és a kiesési/továbbjutási szakaszba.
18 2 2.5
2007
Megjegyzés: Ha egy japán klub nyeri az Ázsiai Bajnokok Ligáját, a rendezői jogot elveszti.
  • Urawa Red Diamonds az első japán klub, mely elhódította az Ázsiai Bajnokok Ligáját a 2002-es átnevezése óta.
18 2 2.5
2008
  • Gamba Oszaka nyeri a 2008-as Ázsiai Bajnokok Ligáját, ez a második japán duplázás a AFC történetében.
18 2 + 1 2.5
2009
  • Négy klub indul az AFC Bajnokok Ligájában.
  • A negyedik külföldi játékos szabály bevezetése.
  • A korábbi kiesési rendszert eltörlik, a 16. helyen álló klub automatikusan kiesik.
18 4 3
2010 18 4 3
2011 18 4 3

Az élvonal helyzete a bajnokságban szerkesztés

Szintje(i) Bajnokság(ok)/osztály(ok)
I J. League Division 1 (J1)
18 klub
II Japán labdarúgó-bajnokság (másodosztály) (J2)
22 klub
III Japan Football League
18 klub
IV/V 9 regionális japán bajnokság
122 klub
VI+ 46 prefektúrai bajnokság
és 4 Hokkaidó területi bajnokság

sok klub

Az 1999-es másodosztály bevezetésével a kiesés és a feljutás rendszere az európai mintát követi. A J1 utolsó két helyezettje és a J2 első két helyezettje mindenképpen osztályt vált. A 2004-es és a 2008-as idény között a harmadik másodosztályú klub rájátszást játszott a J1 16. helyezettjével. A 2009-es szezontól három klub számára jelent automatikus váltást. Mivel, hogy már nincs rájátszási sorozat, az előléptetés és a játékjog megszerzése attól függ, hogy a másodosztályi klub megfelel-e az élvonal követelményeinek. Ez általánosságban nem jelent akadályt, sőt, idáig még egyetlen olyan J2-es klub nem volt, amelyik nem kapta volna meg az indulási jogot.

A 2004-es szezonig a J1-es idény két részre volt bontva, amit egy bajnoki rájátszás követett a két félszezon bajnokcsapata között (kivéve az 1996-os idényt). Azonban a 2005-ös szezonban bővítették az élvonalt 18 csapatosra, és a lebonyolítási rendszere egyszezonosra változott. Jelenleg 18 klub verseng egymással körmérkőzések során (otthon és idegenben). 2008-as szezontól kezdve az első három helyezett és a Császár Kupa győztese Ázsiai Bajnokokok Ligája indulási lehetőséget szerez a következő idényre. Ha a Császár Kupa győztese szintén az első három helyezett között van, úgy automatikusan a negyedik helyezett kapja az indulási jogot. A 2009-es idénytől az utolsó három klub esik ki a másodosztályba.

2013-as szezon szerkesztés

Bajnokság lebonyolítási szabályai (2013) szerkesztés

A 18 részt vevő klub körmérkőzést játszik egymással (otthon és idegenben), minden csapat összesen 34 meccset. A nyertes csapat 3 pontot érdemel a győzelemért, a döntetlenért 1-t, míg a vereségért 0 pontot kap. A csapatokat pontok szerint rangsorolják, azonos pontszám esetén az alábbiak szerint rangsorolnak:

  • Gólkülönbség
  • Rúgott gólok száma
  • Egymás elleni eredmény
  • Piros és sárga lapok száma

Szükséges esetben döntetlen születik. Ha azonban még így is eldöntetlen az első hely sorsa, úgy társ-bajnokot hirdetnek. Az első három klub indulási jogot szerez az Ázsiai Bajnokok Ligájába a következő idényre, míg az utolsó három kiesik a J2-be.

Pénzdíjazás (2011-es adatok)
  • Első hely: 200,000,000 jen
  • Második hely: 100,000,000 jen
  • Harmadik hely: 80,000,000 jen
  • Negyedik hely: 60,000,000 jen
  • Ötödik hely 40,000,000 jen
  • Hatodik hely: 20,000,000 jen
  • Hetedik hely: 10,000,000 jen

Részt vevő klubok (2013) szerkesztés

Klub Csatlakozási

év

Hozzátartozó városa(i) Az első élvonalbeli idénye Jelenlegi élvonalba kerülés éve Utolsó bajnoki cím
Albirex Niigata 1999 (J2) Niigata & Szeiró, Niigata prefektúra 2004 2004? ?
Sónan Bellmare 1994 Kanagava középső és déli városrésze, városai 1972 2013? 1981
Cerezo Oszaka 1995 Oszaka, Oszaka prefektúra 1965 2010? 1980
FC Tokió 1999 (J2) Tokió 2000 2012? ?
Júbilo Ivata 1994 Ivata, Sizuoka prefektúra 1980 1994? 2002
Kashima Antlers 1993 Ibaraki prefektúra délnyugati városai 1985 1993? 2009
Kasiva Reysol 1995 Kasiva, Csiba prefektúra 1965 2011? 2011
Kavaszaki Frontale 1999 (J2) Kavaszaki, Kanagava 1977 2005? ?
Nagoja Grampus 1993 Nagoja, Aicsi prefektúra 1973 1990/91? 2010
Omiya Ardija 1999 (J2) Szaitama, Szaitama prefektúra 2005 2005? ?
Szagan Toszu 1999 (J2) Toszu, Szaga prefektúra 2012 2012? ?
Sanfrecce Hirosima 1993 Hirosima, Hirosima prefektúra 1965 2009? 2012
Simizu S-Pulse 1993 Shizuoka, Sizuoka prefektúra 1993 1993? ?
Urawa Red Diamonds 1993 Szaitama, Szaitama prefektúra 1965 2001? 2006
Oita Trinita 1999 (J2) Óita prefektúra városai 2003 2013? ?
Vegalta Sendai 1999 (J2) Szendai, Mijagi prefektúra 2002 2010? ?
Ventforet Kofu 1999 (J2) Jamanasi prefektúra városai 2006 2013? ?
Jokohama F. Marinos 1993 Jokohama és Jokoszuka, Kanagava prefektúra 1979 1982? 2004

Forrás:[9]

  • A rózsaszín háttér jelöli a legutóbb feljutott csapatokat a J. League másodosztályából.
  • "Csatlakozási év" jelöli a klub J. League-hez való csatlakozási évet (Elsőosztály, kivéve ahol jelölve van (J2)).
  • "Az első élvonalbeli idénye"-be, "Jelenlegi élvonalba kerülés éve"-be és "Utolsó bajnoki cím"-be beleértendő a korábbi Japan Soccer League első osztálya.

Az élvonal stadionjai (2013) szerkesztés

Albirex Niigata Kashima Antlers Omiya Ardija Cerezo Oszaka Sónan Bellmare Jokohama F. Marinos
Tohoku Denryoku Big Swan Stadium Kashima Soccer Stadium NACK5 Stadium Omiya Kincho Stadium Sónan BMW Stadium Hiracuka Nissan Stadium
Befogadóképesség: 42 300 Befogadóképesség: 40 728 Befogadóképesség: 15 300 Befogadóképesség: 20 500 Befogadóképesség: 18 500 Befogadóképesség: 72 370
           
Kavaszaki Frontale Oita Trinita Nagoja Grampus Júbilo Ivata Urava Red Diamonds Kasiva Reysol
Todoroki Athletics Stadium Ōita Bank Dome Mizuho Athletic Stadium Yamaha Stadium Saitama Stadium Hitacsi Kasiva Soccer Stadium
Befogadóképesség: 26 000 Befogadóképesség: 40 000 Befogadóképesség: 27 000 Befogadóképesség: 15 165 Befogadóképesség: 63 700 Befogadóképesség: 15 900
           
Sagan Tosu Sanfrecce Hirosima Simizu S-Pulse FC Tokió Vegalta Sendai Ventforet Kofu
Tosu Stadium Hirosima Big Arch IAI Stadium Ajinomoto Stadium Yurtec Stadium Sendai Yamanashi Chuo Bank Stadium
Befogadóképesség: 24 490 Befogadóképesség: 50 000 Befogadóképesség: 20 339 Befogadóképesség: 50 100 Befogadóképesség: 19 694 Befogadóképesség: 17 000
           

Korábbi részt vevő csapatok szerkesztés

Klub Csatlakozási év Hozzátartozó városa(i) Az első
élvonalbeli idénye
Jelenlegi élvonalba
kerülés éve
Utolsó
bajnoki cím
Jelenlegi
osztály
Avispa Fukuoka 1996 Fukuoka, Fukuoka prefektúra 1996 2011 Division 2
Consadole Sapporo 1998 Szapporo, Hokkaidó prefektúra 1989/90 2012 Division 2
Gamba Oszaka 1993 Szuita, Oszaka 1986/87 1988/89–2012 2005 Division 2
JEF United Chiba 1993 Csiba és Icshihara, Csiba prefektúra 1965 1965–2009 1985/86 Division 2
Kyoto Sanga 1996 Kiotó délnyugati városrésze 1996 2008–2010 Division 2
Montedio Yamagata 1999 (J2) Jamagata prefektúra városai 2009 2009–2011 Division 2
Tokyo Verdy 1993 Tokió 1978 2008 1994 Division 2
Vissel Kobe 1997 Kóbe, Hjógo prefektúra 1997 2007–2012 Division 2
Jokohama FC 2001 (J2) Jokohama, Kanagava prefektúra 2007 2007 Division 2
Jokohama Flügels 1993 Jokohama, Kanagava prefektúra 1985/86 1988/89–1998 Felbomlott
  • A szürke háttér jelöli a legutóbb kiesett csapatokat a J. League első osztályából.
  • "Csatlakozási év" jelöli a klub J. League-hez való csatlakozási évet (Elsőosztály, kivéve ahol jelölve van (J2)).
  • "Az első élvonalbeli idénye"-be, "Jelenlegi élvonalba kerülés éve"-be és "Utolsó bajnoki cím"-be beleértendő a korábbi Japan Soccer League első osztálya.

Bajnokság története szerkesztés

Bajnokok szerkesztés

Két félszezonos szakasz (1993–2004) Vastag jelöli a bajnokokat; † Egy félszezont nyert; ‡ Mindkét szakaszt megnyerte

Év Első szakasz Második szakasz
1993 Kashima Antlers Verdy Kawasaki
1994 Sanfrecce Hirosima Verdy Kawasaki
1995 Jokohama Marinos Verdy Kawasaki
1996 Kashima Antlers
1997 Kashima Antlers Júbilo Ivata
1998 Júbilo Ivata Kashima Antlers
1999 Júbilo Ivata Simizu S-Pulse
2000 Jokohama F. Marinos Kashima Antlers
2001 Júbilo Ivata Kashima Antlers
2002 Júbilo Ivata
2003 Jokohama F. Marinos
2004 Jokohama F. Marinos Urawa Red Diamonds

Egyszezonos időszak (2005–2014)

Év Bajnok Második helyezett Harmadik helyezett
2005 Gamba Oszaka Urawa Red Diamonds Kashima Antlers
2006 Urawa Red Diamonds Kavaszaki Frontale Gamba Oszaka
2007 Kashima Antlers Urawa Red Diamonds Gamba Oszaka
2008 Kashima Antlers Kavaszaki Frontale Nagoja Grampus
2009 Kashima Antlers Kavaszaki Frontale Gamba Oszaka
2010 Nagoja Grampus Gamba Oszaka Cerezo Oszaka
2011 Kasiva Reysol Nagoja Grampus Gamba Oszaka
2012 Sanfrecce Hirosima Vegalta Sendai Urawa Red Diamonds
2013 Sanfrecce Hirosima Jokohama F. Marinos Kavaszaki Frontale
2014 Gamba Oszaka Urawa Red Diamonds Kashima Antlers

Split-szezon időszak (2015–2016)

Év Bajnok Második helyezett Harmadik helyezett
2015 Sanfrecce Hirosima Urava Red Diamonds Gamba Oszaka
2016 Urava Red Diamonds Kavaszaki Frontale Kasima Antlers

Egyszezonos időszak (2017–)

Év Bajnok Második helyezett Harmadik helyezett
2017 Kavaszaki Frontale Kasima Antlers Cerezo Oszaka
2018 Kavaszaki Frontale Sanfrecce Hirosima Kasima Antlers
2019 Jokohama F. Marinos FC Tokió Kasima Antlers
2020 Kavaszaki Frontale Gamba Oszaka Nagoja Grampus
2021 Kavaszaki Frontale Jokohama F. Marinos Vissel Kobe
2022 Jokohama F. Marinos Kavaszaki Frontale Sanfrecce Hirosima
2023 Vissel Kobe Jokohama F. Marinos
A legsikeresebb csapatok
Klub Bajnokok Második helyezett Bajnokok Második helyezett
Kashima Antlers
8
3
1996, 1998, 2000, 2001, 2007, 2008, 2009, 2016 1993, 1997, 2017
Jokohama F. Marinos
5
5
1995, 2003, 2004, 2019, 2022 2000, 2002, 2013, 2021, 2023
Kavaszaki Frontale
4
3
2017, 2018, 2020, 2021 2006, 2008, 2009, 2022
Júbilo Ivata
3
3
1997, 1999, 2002 1998, 2001, 2003
Sanfrecce Hirosima
3
2
2012, 2013, 2015 1994, 2018
Gamba Oszaka
2
3
2005, 2015 2010, 2015, 2020
Tokió Verdy
2
1
1993, 1994 1995
Urawa Red Diamonds
1
5
2006 2004, 2005, 2007, 2014, 2016
Nagoja Grampus
1
2
2010 1996, 2011
Kasiva Reysol
1
0
2011
Simizu S-Pulse
0
1
1999
Vegalta Sendai
0
1
2012
FC Tokió
0
1
2019

Kiesési történelem szerkesztés

Csak hét klub nem esett még ki soha az első osztályból. E hét klub közül a Kashima Antlers, a Jokohama F. Marinos, a Nagoja Grampus és a Simizu S-Pulse vett csak részt minden szezonban a bajnokság 1993-as kezdete óta. Az Albirex Niigata, Omiya Ardija és a Sagan Tosu a 2004-es, 2005-ös és a 2012-es feljutásuk óta vannak bent. A korábbi J. League klub, a Jokohama Flügels soha nem esett ki a bajnokságból a Jokohama Marinos-ba való 1999-es beleolvadásáig.

A Simizu S-Pulse a liga 1993-as indulásával egy időben alakult és azóta a J1-ben játszik. Az egyedüli klub, mely magának mondhatja azt a teljesítményt, hogy 44 év alatt sem esett ki egyik első osztályú ligából sem (JSL és a J. League), a JEF United Chiba, melynek rekordja 2009-es kiesésével szakadt meg.

1998-as szezon

A két osztályos profi bajnokság bevezetésével az első osztályú klubok számát lecsökkentették 18-ról 16-ra. Az 1998-as idény végén került megrendezésre a J. League Kiesési Bajnokság, melynek során eldőlt a két kieső hely sorsa.

Félszezonos időszak (1999–2004)

1999-től 2003-ig a két utolsó csapat esett ki a másodosztályba. Hogy átvezessék a szezont a félszezonos rendszerbe, összesített eredményekből határozták meg a két kiesőt. Ez azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy a bajnoki verseny esetében a nyerteseket a félszezon eredményeiből, míg a kiesőket az összesített eredményekből állapították meg.

A 2004-es szezon végén a J1 ismét 18 csapatosra bővült. Senki sem esett ki, azonban az utolsó helyezettnek (16.) rájátszást kellett játszania a másodosztály (J2) 3. helyezettjével. A 16. helyezett sorsa ismét az összesített tabellából derült ki, nem a félszezoni állásból.

Az egyszezonos időszak (2005–)

A következő 4 szezonban (2005 és 2008 között), a kieső csapatok száma két és félre nőtt, így az első osztály alulról harmadik csapata bennmaradási rangadót vívott a másodosztály feltörekvő harmadik helyezettjével.

2009 óta a kiesési rájátszást eltörölték, így három-három csapat vált osztályt.

Táblázat
Év 15. hely 16. hely 17. hely 18. hely
1998 JEF United Ichihara Consadole Sapporo Vissel Kobe Avispa Fukuoka
1999 Urawa Red Diamonds Bellmare Hiracuka Csak 16 csapat vett részt
2000 Kyoto Purple Sanga Kavaszaki Frontale
2001 Avispa Fukuoka Cerezo Oszaka
2002 Sanfrecce Hirosima Consadole Sapporo
2003 Vegalta Sendai Kyoto Purple Sanga
2004 Cerezo Oszaka Kasiva Reysol
2005 Simizu S-Pulse Kasiva Reysol Tokió Verdy 1969 Vissel Kobe
2006 Ventforet Kofu Avispa Fukuoka Cerezo Oszaka Kyoto Purple Sanga
2007 Omiya Ardija Sanfrecce Hirosima Ventforet Kofu Jokohama FC
2008 JEF United Chiba Júbilo Ivata Tokió Verdy Consadole Sapporo
2009 Montedio Yamagata Kasiva Reysol Oita Trinita JEF United Chiba
2010 Vissel Kobe FC Tokió Kyoto Sanga Sónan Bellmare
2011 Urawa Red Diamonds Ventforet Kofu Avispa Fukuoka Montedio Yamagata
2012 Albirex Niigata Vissel Kobe Gamba Oszaka Consadole Sapporo

* Vastag jelöli a kiesett csapatokat;
† Megnyerte a kiesési rájátszást;
‡ Elvesztette a rájátszást és kiesett

További bajnokságok szerkesztés

Helyi bajnokságok
Nemzetközi bajnokságok

Az év J. League címei szerkesztés

Minden évben az alábbi kitüntetéseket adják át a J. League bajnokságban:

  • Az Év Edzője
  • Az Év Játékosa
  • Az Év Újonca
  • Az Év Válogatottja
  • Gólkirály

J. League 20. Évforduló Válogatottja szerkesztés

Poszt Név
Kapus Kavagucsi Josikacu
Hátvéd Macuda Naoki
Hátvéd Nakazava Júdzsi
Hátvéd Ihara Maszami
Középpályás Endó Jaszuhito
Középpályás Nakata Hidetosi
Középpályás Nakamura Sunszuke
Középpályás Nanami Hirosi
Csatár Miura Kazujosi
Csatár Nakajama Maszasi
Csatár Dragan Stojković

Források szerkesztés

  1. Tokyo Journal; Japan Falls for Soccer, Leaving Baseball in Lurch - New York Times”, Nytimes.com, 1994. június 6. (Hozzáférés ideje: 2013. december 8.) 
  2. Japan Wages Soccer Campaign. CSMonitor.com. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  3. Fußball im Land der aufgehenden Sonne - Newsansicht - Seite 1. transfermarkt.de. [2009. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  4. John Duerden: Asian Debate: Is Japan Becoming Asia's Leader?. Goal.com, 2008. augusztus 11. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  5. 川崎Fが香港でブレーク中、生中継で火 (japán nyelven). NikkanSports, 2008. március 8. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  6. J. League to adopt two-stage format. Japan Times, 2013. szeptember 11. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  7. J. League method of league from 2015 (japán nyelven). J-League, 2013. szeptember 17. [2013. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  8. Emperor's Cup final moves to Dec; J-League considers 2 stage system. Houseofjapan.com, 2013. május 21. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
  9. J1 League: Summary. Soccerway. Global Sports Media. (Hozzáférés: 2013. december 8.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a J. League Division 1 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jリーグ ディビジョン1 című japán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés