Japánbirs

Japánbirs
	Valódi japánbirs (Chaenomeles japonica) virágok
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales);
Család:	Rózsafélék (Rosaceae);
Nemzetség:	Chaenomeles; Lindl. (1821)
Szinonimák
	Pseudochaenomeles Carrière;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Japánbirs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Japánbirs témájú médiaállományokat és Japánbirs témájú kategóriát.

A japánbirs vagy díszbirs (Chaenomeles) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, ezen belül a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó nemzetség, amely fás szárú fajokból tevődik össze.

A lombfakadás kezdetén nyíló nagy, viaszszerű virágaikkal díszítő közkedvelt cserjék. Ágaik tövisesek. Apró birsalma-termésük erősen illatos, de keserű, nyersen nem ehető. Főzve kompót, befőtt, lekvár is készíthető belőle. Magyarországon 2 Japánból származó alapfajjal, illetve azok hibridjeivel találkozhatunk.

Valódi japánbirs (Chaenomeles japonica)

Mintegy méteresre növő, terjedő tövű cserje, élénk téglapiros virágokkal. Termései gömbölydedek, vesszői többé-kevésbé bibircsesek. A későbbi, nemesített fajták díszértékben felülmúlják.

Pompás japánbirs (Chaenomeles speciosa).

Jóval gyakoribb, különösen a régi kastélykertekben. 1,5–2 méter magas, csak kismértékben sarjadzó cserje, közepes növekedési eréllyel. Fiatal hajtásai kopaszok, vesszői nem bibircsesek.

Fajtái szerkesztés

'Nivalis'-fehér virágú
'Brilliant'
Bíbor japánbirs (C. x superba).

Az előző két faj keresztezésével létrejött fajták csoportja. Termetük és egyéb morfológiai bélyegeik a két szülőfaj között állnak, jelenleg főleg az alacsony (1 méter körüli) piros fajták vannak divatban.

Fajtái:

'Karl Ramcke'-vörösbarnán kihajtó fajta
'Crimson and Gold'-nagy virágú és feltűnő sárga porzótömegével díszítő fajta
'Etna'-skarlátvörös

A japánbirsek jó vízellátású, tápdús talajt, napos vagy félárnyékos fekvést igényelnek. Érzékenyek a magas mésztartalomra. Gyökérről könnyen sarjadnak. Szaporításuk magvetéssel, vagy a fajtákat nyári zölddugvánnyal, esetleg tőosztással, bujtással.