Japánnaspolya

növényfaj

A japánnaspolya (Eriobotrya japonica) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, ezen belül a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó faj.[1]

Japánnaspolya
A cserjeszerű fa
A cserjeszerű fa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Amygdaloideae
Nemzetség-
csoport
:
Maleae
Alnemzetség-
csoport
:
Malinae
Nemzetség: Eriobotrya
Lindl.
Faj: E. japonica
Tudományos név
Eriobotrya japonica
(Thunb.) Lindl.
Szinonimák
  • Crataegus bibas Lour.
  • Mespilus japonica Thunb.
  • Photinia japonica (Thunb.) Benth. & Hook. f. ex Asch. & Schweinf.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japánnaspolya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japánnaspolya témájú médiaállományokat és Japánnaspolya témájú kategóriát.

Az Eriobotrya rózsanemzetség típusfaja.

Előfordulása szerkesztés

A japánnaspolya eredeti előfordulási területe nem ismert pontosan, azonban nagy valószínűséggel Kína lehetett.[2][3][4][5] Kína dombos vidékétől egészen eme ország déli felének középső részéig élhetett természetes állapotban.[6][7] Ezt a gyümölcsfát már 1000 év óta termesztik Japánban - valószínűleg emiatt japánnaspolya a növény neve. A köznapi nevében a „naspolya” megnevezés a naspolya (Mespilus) nemzetségből ered, ahová korábban be volt sorolva.[8][9] Manapság az egész világon termesztik gyümölcs- és díszfaként.

Megjelenése szerkesztés

A szóban forgó növény örökzöld cserje vagy kisebb fa. Lombkoronája kerek, törzse rövid és a friss ágai gyapjasak. A fa magassága 5-10 méter is lehet, azonban általában, csak 3-4 méter. Levelei váltakozva ülnek, egyszerűek, 10-25 centiméter hosszúak, sötétzöld színűek, kemények és bőrszerű tapintásúak. A levelek széle fűrészes és sűrűn szőrös. Vastag sárgásbarna kiemelkedések láthatók rajtuk. A fiatal levelek felső felén, még sűrűbbek ezek a kiemelkedések, azonban a kor haladtával a kiemelkedések megritkulnak.[10][11][12][13] A virágai kicsik, csak 2 centiméter átmérőjűek és 5 szirmúak. A szirmok fehérek. A virágok hármasával, tízesével bugavirágzatokat alkotnak. A gyümölcs ennek megfelelően fürtökben terem; oválisabb körtére emlékeztet. A 3-5 centiméteres gyümölcs kívül sima tapintású és sárga vagy narancssárga, néha vöröses színű. Belül fehér; az íze édes, termesztett változattól függően többé-kevésbé savas. A gyümölcsben általában 3-5 mag ül, de néha 1 vagy akár 10 is lehet.[14] A virágzási ideje ősszel és kora télen van; a gyümölcsök kora tavasztól egészen kora nyárig érnek meg.

Felhasználása szerkesztés

Ezt a növényfajt világszerte termesztik. Több mint 800 termesztett változatát alakították ki; ezek közül a legkedveltebbek, a 'Gold Nugget' és a 'Mogi' változatok. Habár főleg szubtrópusi növény, a mérsékelt övön díszfaként tartható. A gyümölcse ehető[15][16] vagy alkoholos italok, például gyengébb borok vagy likőrök készítéséhez használható.[17] A friss levelei és magvai enyhén mérgezőek.

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. The Plant List: A Working List of All Plant Species. (Hozzáférés: 2014. április 13.)
  2. Loquat, production and market.. First international symposium on loquat. Zaragoza : CIHEAM Options Méditerranéennes. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  3. Lin, S., Sharpe, R. H., and Janick, J. (1999). „Loquat: Botany and Horticulture.”. Horticultural Reviews 23, 235–236. o.  
  4. Li, G. F., Zhang, Z. K., and Lin, S. Q.: Origin and Evolution of Eriobotrya.. ISHS Acta Horticulturae 887: III International Symposium on Loquat
  5. Zhang, H. Z., Peng, S. A., Cai, L. H., and Fang, D. Q. (1990). „The germplasm resources of the genus Eriobotrya with special reference on the origin of E. japonica Lindl.17, 5–12. o, Kiadó: Acta Horticulturae Sinica. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 21.)  
  6. Loquat Fact Sheet. UC Davis College of Agricultural & Environmental Sciences. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  7. Flora of China
  8. Japanese Plum / Loquat. University of Florida, Nassau County Extension, Horticulture. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
  9. (2000) „Herbs, Prayer, and Insulin Use of Medical and Alternative Treatments by a Group of Mexican American Diabetes Patients”. The Journal of Family Practice 49 (3). [2013. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 21.)  
  10. Lindley, John. 1821. Transactions of the Linnean Society of London 13(1): 102, Eriobotrya japonica
  11. Thunberg, Carl Peter. 1780. Nova Acta Regiae Societatis Scientiarum Upsaliensis 3: 208, Mespilus japonica
  12. Ascherson, Paul Friedrich August & Schweinfurth, Georg August. 1887. Illustration de la Flore d'Égypte 73, Photinia japonica
  13. Davidse, G., M. Sousa Sánchez, S. Knapp & F. Chiang Cabrera. 2014. Saururaceae a Zygophyllaceae. 2(3): ined. In G. Davidse, M. Sousa Sánchez, S. Knapp & F. Chiang Cabrera (eds.) Flora Mesoamericana. Universidad Nacional Autónoma de México, México D.F..
  14. Loquat. Hort.purdue.edu. (Hozzáférés: 2013. május 8.)
  15. Wolfram Alpha entry
  16. California Rare Fruit Growers: Loquat, 1997. [2012. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 14.)
  17. World News - Eriobotrya_japonica. Cosplaxy.com. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 8.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Loquat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés