Javorina (Poprádi járás)

	Javorina (Tatranská Javorina)
	A fatemplom
	; Javorina címere
	; Javorina címere
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Poprádi
Rang	község
Első írásos említés	1589
Polgármester	Alena Pitoňáková
Irányítószám	059 56
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	PP
	Népesség
Teljes népesség	177 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	2 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	993 m
Terület	94,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 16′, k. h. 20° 08′Koordináták: é. sz. 49° 16′, k. h. 20° 08′
	Javorina weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Javorina témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Javorina (szlovákul: Tatranská Javorina, lengyelül: Jaworzyna Spiska, németül: Uhrgarten), üdülőfalu Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban. Közúti határátkelőhely a lengyelországi Łysa Polana felé.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Javorina (egyértelműsítő lap).

Fekvése szerkesztés

Poprádtól 40 km-re északra, a lengyel határ mellett, a Jávor-völgy végénél, a Javorinka-patak partján fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

Neve a szláv javor (= juharfa) főnévből származik.

A falu helyén a 18. századig pásztorok tanyája volt, ahol csak egy karám állt. 1759-ben birtokosa – plaveci Horváth Ferenc – a majorság mellé vashámort építtetett, mely körül csakhamar a szénégetők viskói sorakoztak, de cseh és lengyel kohászok is érkeztek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Javorina, (Urgarten), tót falu, Szepes vmegyében, igen hegyes vidéken, közel Gallicziához; 158 kath., 2 evang., 8 zsidó lak. Vashámor. F. u. b. Palocsay Horváth.”^[2]

1875-re a vaskészletek kimerültek és a hámort papírgyárrá alakították. 1879-ben az új birtokos Hohenlohe Orhringen Krafft Keresztély porosz herceg lett, aki vadászkastélyt épített ide és határában 40 000 holdas vadaskertet létesített. Ez lett az alapja a mai Tátrai Nemzeti Parknak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

A herceget 1926-ban az itteni temetőben temették el. A hercegi birtokot 1936-ban az állam megvásárolta. Lakói ma főként a tátrai idegenforgalomból élnek.