Jean-François Portaels

belga festő

Jean-François Portaels (Vilvorde, Flamand-Brabant, 1818. május 1.Brüsszel, 1895. február 8.) belga festő és tanár.

Jean-François Portaels
Önarcképe (1842)
Önarcképe (1842)

Született1818. május 1.
Vilvorde, Flamand-Brabant
Meghalt1895. február 8. (76 évesen)
Brüsszel
SírhelyLaeken Cemetery
Nemzetiségebelga Belgium
Stílusaklasszicizmus
realizmus
orientalizmus
Iskoláibrüsszeli akadémia
párizsi akadémia
Mestere(i)Paul Delaroche
Aki hatott ráGustave Courbet
Aki(k)re hatottAlfred Bastien,
Théo van Rysselberghe
Emile Wauters
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-François Portaels témájú médiaállományokat.

Életútja szerkesztés

Polgári családból származott, a brüsszeli akadémián tanult képzőművészetet, itt François-Joseph Navez (későbbi mostohaapja) tanította. Tapasztalatszerzés céljából Párizsban tanult tovább, itt Paul Delaroche volt a mestere, 1842-ben diplomázott és elnyerte a római nagy díjat. Néhány évet Itáliában és Észak-Afrikában töltött (1843-1847 között). Sokat utazott, 1870-74 közt Marokkóban festett.

Főleg történelmi és vallási jeleneteket ábrázolt, de őt tartják a belga orientalista iskola alapítójának is, hiszen szívesen festette képein a keleti és az egzotikus témákat, különösen a keleti nőket. Kiváló arcképfestő is volt egyben, például remekbe sikerült Paul Déroulède francia politikusról és íróról festett portréja. Eleinte klasszicista stílusban festett (A bölcsek csillaga, Szárazság Júdeában, Júdás öngyilkossága /philadelphiai múzeum/, de stílusát Gustave Courbet hatására realisztikusabb, színesebb festésmód váltotta fel, lásd például Temetés a szuezi sivatagban, Szárhum. 1847-ben a genti akadémia igazgatója lett, 1868-70 közt saját festőiskolát nyitott, 1878-tól pedig a brüsszeli akadémia igazgatójaként működött.

Szabadabb szellemet hozott az akadémiára, s így mint pedagógus erősen hatott a fiatal belga képzőművész nemzedékre, köztük Alfred Bastien, Théo van Rysselberghe, Emile Wauters és Edward Agneessens festőkre, valamint a szobrász Charles van der Stappen és építész Charles Licot. Tanultak nála Európa számos nemzetének képzőművészei is, köztük franciák (Fernand Cormon) és magyarok is (Baumgarten Miksa arcképfestő).

Magyar vonatkozás szerkesztés

Utazásai közepette Pestre is eljutott, ennek emlékét őrzi Páholy a pesti színházban című képe, amelyet 1869-ben festett, s a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeumban őrzik.

Képeiből szerkesztés

Források szerkesztés

  • Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Éber László kiadása, 1936. Portaels szócikkét lásd 323. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.