Jeanne Eagels
Jeanne Eagels (Kansas City, Missouri, 1890. június 26. – New York, 1929. október 3.) amerikai színésznő. A Broadwayen számított igazán híresnek, de két hangosfilmmel (The Letter és Jealousy) is bizonyította, hogy nemcsak a színpadon képes remekelni. Eagels az egyetlen a filmtörténetben, akit posztumusz jelöltek Oscar-díjra.
| Jeanne Eagels | |
 | |
| A Disraeli című színdarabban (1917) | |
| Született | Eugenia Eagles 1890. június 26.[1][2][3][4] Kansas City, Missouri |
| Elhunyt | 1929. október 3. (39 évesen)[1][2][3][5][4] New York |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Ted Coy (1925–1928) |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Kansas |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1913–1929 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jeanne Eagels témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1890-ben Kansas Cityben született Eugenia Eagles néven.[6] A hat gyermek közül ő érkezett másodiknak. Ereiben ír, német és francia vér csörgedezett. Családja nem dúskált a pénzben, szűkösen éltek. Eagles egyszer ezt nyilatkozta: „Ha harminc centtel a zsebemben halok meg, az már harminc centtel több, mint volt”.[7] Eagles katolikus iskolában kezdte tanulmányait, ezután állami iskolába jelentkezett, de nem fejezte be. Helyette bolti munkát vállalt. 1910-ben elvesztette édesapját, Edward Eaglest.[8]
Eagles és Eagels szerkesztés
Eagles már korán kapcsolatba került a színpaddal. Hétéves volt, mikor először játszhatott egy darabban. Az iskolában jeleskedett angolból: míg a többieknek gondja akadt a kiejtéssel, Eagles könnyen boldogult Shakespeare nyelvével, a reneszánsz angollal.[8] Iskolai teljesítményének kárára vállalt el apró szerepeket a helyi színházban, egyre jobb és jobb akart lenni. Tizenötévesen tagja lett a Dubinsky fivérek vaudeville-társulatának. Először táncosként, majd a kemény munka eredményeképp színészként lépett a színpadra. 1911 táján Eagles saját karrieren gondolkodott, ezért otthagyta a Dubinsky társulatot. New Yorkba költözött, vörösbarna haját szőkére festette és megváltoztatta nevét Eaglesről Eagelsre (könnyebb volt kiejteni).[8] Kórusba lépett, és sikerült eljutnia a híres Broadwayre, ahol a Ziegfeld lányok egyike lett. Innen már könnyű volt színpadi szerephez jutnia, mint a Jumping Jupiter vagy a Mind The Paint Girl című darabokban. 1915-ben pedig filmes karrierje is beindult a House of Fear című produkcióval, ezt pedig követte az 1916-os The World and The Woman.
Broadway-díva szerkesztés
Eagels első sikerét a Professor's Love című darabban aratta, ezután következett a Disraeli és a Hamilton, mindegyik színdarab megütötte az elégedettségi mércét. 1918-ban Eagels szerepelt David Belasco Daddies című drámájában, de a siker ellenére Eagels kilépett a műsorból, aminek oka ismeretlen.[8] A színésznő hírnevét A Young Man's Fancy és a Wonderful Thing alapozta meg. Eagels egyszerű belépése óriási ovációval járt, és meg kellett várnia, míg elül a tapsvihar, hogy szerepének szövegét befejezhesse.[8] 1921-ben még az In The Night Watchban szerepelt, mikor lehetőséget kapott, hogy játszhasson a Eső (Rain) című kisregény (írta W. Somerset Maugham) színpadra adaptált verziójában. Főszereplője, Sadie Thompson egy prostituált, akit egy misszionárius keresztény hitre próbál téríteni. A történetet többször is megfilmesítették például Gloria Swansonnal 1928-ban (Miss Sadie Thompson), alakítását Oscar-díjra jelölték. Jeanne Eagels azonnal ráugrott a szerepre, és történelmet írt. Az Eső 256 előadást ért meg, és háromszor is műsorra tűzték, még 648 alkalommal adták elő.[8] Eagels korának igazi sztárjává lépett elő. Érdekesség, hogy az Eső színpadi feldolgozása már korábban megtörtént Philadelphiában, de nem lelt nagy visszhangra.[8]
A húszas évek Marilynje szerkesztés
Jeanne Eagels kétszer ment férjhez. Első házasságát még tinédzserként kötötte a legidősebb Dubinsky fivérrel, Morrissal. A házaspárnak született egy gyermeke, de sorsáról semmit sem tudni: vagy örökbe adták, vagy a gyermek betegség miatt meghalt.[8] A húszas évek környékén történt, mikor Eagels magánélete a sajtó témájává vált. 1925-ben feleségül ment Edward "Ted" Coyhoz, egy volt futballsztárhoz a Yale Egyetemről, aki üzleti útra lépett. Házasságuk nem volt zökkenőmentes, Eagelsnek sok szeretője volt.
Eagels a filmiparba történő belépésekor kezdett el inni és gyógyszereket szedni, később kábítószerfüggő lett. Sokszor annyira szenvedett a mellékhatásoktól, hogy megbetegedett, és nem tudott fellépni, vagy ha fellépett, nagyon furcsán viselkedett. Hiányzásai miatt kérdőre vonták, és tizennyolc hónapra eltiltották a színpadtól.[8] Eagels a büntetés lejártáig filmes karrierjére koncentrált. Aláírt egy háromfilmes szerződést, amelyből csak kettőt tudott teljesíteni: The Letter és a Jealousy. Első hangosfilmjei igazi legendává tették, a kritikusok dicsérték lenyűgöző alakítását.[8][6][j 1] Eagels készült visszatérni a színpadra, egészsége azonban már nem engedte. 1929 októberében váratlanul elhunyt. Halálának körülményei vitatottak. Először alkoholos hallucinózist gyanítottak, majd felmerült a gyógyszer- és a kábítószer-túladagolás lehetősége.[7]
Eagels harmadik szerződésben álló filmje, The Laughing Lady Ruth Chattertonhoz került. Eagels az egyetlen a filmtörténetben, akit posztumusz jelöltek Oscar-díjra. Életéről film készült (Jeanne Eagles) 1957-ben Kim Novakkal a főszerepben.
A Doherty-életrajz szerkesztés
Edward Doherty alaposan utána kutatott Jeanne Eagels életének. Ennek eredményét folytatásokban közölte a Life magazinnak 1930-ban, majd könyv formában is megjelentette The Rain Girl címen. Azonban kevés forrás támasztotta alá igazát, a legtöbb információ csak a szóbeszédből származott.[7] Így Eagels valódi élete valószínűleg a kutatás és azon cikkek egyvelege, amit az újságok írtak a színésznőről. Ami tényleg igaz volt, az Eagels származása. Doherty kiderítette, hogy nem Bostonban született 1894-ben, és nem voltak spanyol felmenői, mint azt Eagels életében állította.[7] Bizonytalan Eagels házassága Dubinskyvel. Doherty abban volt biztos, hogy közös gyermekük volt, a házasságot azonban sem megerősíteni sem cáfolni nem tudta. Jeanne Eagels közeli ismerősei, rokonai tagadták, hogy a színésznő valaha is hozzáment volna, míg mások erősködtek, hogy édesanya és már feleség is volt.[7]
Filmográfia szerkesztés
Broadway-színdarabok szerkesztés
- Jumping Jupiter (1911)
- Mind The Paint Girl (1912-13)
- The Crinoline Girl (1914)
- The Great Pursuit (1916)
- The Professor's Love Story (1917)
- Disraeli (1917)
- Hamilton (1917)
- Daddies (1918-1919)
- A Youn Man's Fancy (1919)
- The Wonderful Thing (1920)
- In The Night Watch (1921)
- Eső (Rain) (1922-1926) (háromszor tűzték műsorra)
- Her Cardboard Lover (1927)
Filmek szerkesztés
| Év | Cím | Szerep |
|---|---|---|
| 1913 | The Ace of Hearts | |
| The Bride of the Sea | ||
| 1914 | A Lesson in Bridge | Mrs. Willis |
| 1915 | The House of Fear | Grace Cramp |
| 1916 | The World and the Woman | asszony az utcáról |
| 1917 | The Fires of Youth | Billy húga |
| Under False Colors | Olga grófné | |
| 1918 | The Cross Bearer | Liane de Merode |
| 1919 | The Madonna of the Slums | |
| 1927 | Man, Woman and Sin | Vera Worth |
| 1929 | The Letter | Leslie Crosbie |
| 1929 | Jealousy (elveszett film) |
Yvonne |
Díjak és jelölések szerkesztés
Oscar-díj
- 1929: legjobb női főszereplő (jelölés: posztumusz) – A levél
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ A The Lettert 1940-ben újrafilmesítették Bette Davis főszereplésével.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Jeanne Eagels (angol nyelven)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Eagels, Jeanne (26 June 1894?–03 October 1929), actress, 2017. október 9., Jeanne Eagels
- ↑ a b 3
- ↑ a b c d e 2
- ↑ a b c d e f g h i j 1
Források szerkesztés
- Jeanne Eagels az Internet Broadway Database-en (angol nyelven). ibdb.com. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
- ↑ 1: Jeanne Eagels a Famous People-ön (angol nyelven). thefamouspeople.com. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
- ↑ 2: Jeanne Eagels a thanhouser.org honlapon (angol nyelven). thanhouser.org. [2016. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
- ↑ 3: Jeanne Eagles a Find a Grave honlapján (angol nyelven). findagrave.com. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
Irodalom szerkesztés
- Eric Woodard, Tara Hanks – Jeanne Eagels: A Life Revealed. BearManorMedia. ISBN 978-1593938406 (2015)
- Silent Film Stars Golden Image: 41 Essays On Silent Film Stars (2001)
