Jidam
A jidam (tibeti: ཡི་དམ) egyfajta istenség a tantrikus, vagy más néven vadzsrajána buddhizmusban, amely a meditáció során segíti a gyakorlót a spirituális fejlődésben.[1] Úgy tartják, hogy a buddhaság, illetve a megvilágosodott elme megnyilvánulása. A személyes meditációs tréning során (szádhana) a jógik a fejlődés érdekében különböző jidamokkal azonosítják alakjukat, tulajdonságaikat és tudatukat.[2] A jidamokat „meditációs istenségnek” is nevezik. A jidamok közé tartozik például Csakraszamvara, Kálacsakra, Hevadzsra, Jamantaka és Vadzsrajógini, akikhez saját, jellemző ikonográfiát, mandalát, mantrát, beavatási szertartást és gyakorlatot társítanak a tibeti buddhizmusban.
A vadzsrajána buddhizmusban a jidam a belső menedék három gyökere közé tartozik és egyben az istenség jóga nagyon fontos eleme.
Etimológia szerkesztés
A jidam kifejezésről úgy tartják, hogy a tibeti jid-kji-dam-csig kifejezésből ered,[3] amely azt jelenti, hogy a lény elpusztíthatatlanul össze van kötve a tudat önmagában tiszta és felszabadult természetével.
A szanszkrit istadevatá vagy istadevah szóösszetétel az ista (kívánt, szeretett, áldott) és a devatá (egy istenség vagy isteni lény) szavakból tevődik össze. Ezt a szót a jidammal azonosítják több buddhista tantráról szóló népszerű könyvben, azonban ezt nem igazolja egyetlen szanszkrit nyelvű tantrikus buddhista szöveg sem.[4]
A három gyökér szerkesztés
A jidám a tibeti buddhizmusban szereplő három gyökér között,[5] a belső menedék kialakításain belül. A jidamok az ikonográfiában lehetnek „békések”, „haragosak” (tibeti: tro va) vagy „sem békések, sem haragaosak” (tibeti: si ma tro), a gyakorló saját vérmérsékletétől függően.[6] A jidam a felébredést jelképezi és a megjelenése éppen azt tükrözi, amire a gyakorlónak szüksége van a megvilágosodáshoz. A guru dolga segíteni a tanulónak a megfelelő jidam kiválasztásában, amely után beavatást kap az istadéva mandalába, hogy elkezdhesse az isten-jóga gyakorlatokat. Lényegében a guru tudatfolyama és a jidam elválaszthatatlanok. A jidamot tekintik a siker gyökerének a gyakorlat során.
| Buddhista vadzsrajána menedékvétel | |||
|---|---|---|---|
| Külső ('Három drágaság') | Buddha | Dharma | Szangha |
| Belső ('Három gyökér') | Guru | Jidam | Dharmapála és Dákiní |
| Titkos | Nadi | Prána | Bindu |
| Végső | Dharmakája | Szambhogakája | Nirmanakája |
A kelet-ázsiai buddhizmusban szerkesztés
A kínai, koreai és japán vadzsrajána hagyományokban a meditációk során kevésbé jelentős a jidamok használata, mint az indo-tibeti tantrikus buddhizmusban. Más kifejezéseket használnak a jidamokra. Az egyik jelentős istadéva Maricsi (kínai: Molicsitien, japán: Marisi-ten). A japán singon buddhizmusban a legfőbb istenségek a „Vadzsraszattva öt rejtélye”, amelyek Vadzsraszattva (japán: Kongoszatta), Szurata/Ishta-vadzsriní (japán: Joku-kongonyo"慾金剛女"), Kelikilá-vadzsriní (japán: 触金剛女 azaz Soku-kongonyo), Kámá/Rága-vadzsriní (japán: 愛金剛女 azaz Ai-kongonyo) és Kámeszvará/Mana-vadzsriní (japán: 慢金剛女 azaz Man-kongonyo).[7]
Jidamok a nepáli névári buddhizmusban szerkesztés
A nepáli vadzsrajána hagyományhoz tartozó névári buddhizmusban a legfőbb jidam Csakraszamvara és Vadzsraváráhí.[8] Ebben a hagyományban a templomegyütteseknek három alapvető fontosságú alkotóeleme van: egy fő szenthely, amely a Szvajambhu mahácsaitját szimbolizálja, egy ezoterikus szenthely Buddha Sakjamunival és más buddhákkal és bodhiszattvákkal, illetve egy ezoterikus szenthely a jidamnak, amelyhez kizárólag beavatottak léphetnek be.[8]
Közismert jidamok szerkesztés
A legismertebb jidamok közé tartozik Hajagríva, Vadzsrakilaja (Dordzse Phurba), Stamputa, Guhjaszamádzsa, Jamántaka, Hevadzsra, Kurukulla, Csakraszamvara, Vadzsrajoginí és Kálacsakra. Más megvilágosodott lényt is szokás jidámként gyakorolni, mint például a buddhák, bodhiszattvák, Padmaszambhava, egyes dharmapálák, dákiník esetében. Ugyanígy szokták még választani jidamként Avalókitésvarát, Tárát, Mandzsusrít vagy egyéb megvilágosodott személyt is.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Robert E. és Lopez Donald S., The Princeton dictionary of Buddhism , Princeton and Oxford, Princeton University Press, 2013 , ISBN 978-0-691-15786-3
- ↑ The Princeton dictionary of Buddhism. Princeton and Oxford: Princeton University Press (2013. március 25.). ISBN 978-0-691-15786-3
- ↑ Harding, Sarah. "The Dharma Dictionary." Buddhadharma Magazine, Spring 2005. Dharma Dictionary: Yidam.
- ↑ John Blofeld. The Tantric Mysticism of Tibet: A Practical Guide to the Theory, Purpose, and Techniques of Tantric Meditation. Penguin (1992)
- ↑ Simmer-Brown, Judith. Dakini's Warm Breath:The Feminine Principle in Tibetan Buddhism. Shambhala Publications Inc., 327 n.51. o. (2002). ISBN 978-1-57062-920-4
- ↑ Palmo, Tenzin. Reflections on a Mountain Lake:Teachings on Practical Buddhism. Snow Lion Publications, 229–231. o. (2002). ISBN 1-55939-175-8
- ↑ Richard Payne. Tantric Buddhism in East Asia. Wisdom Publications (2005). ISBN 0-86171-487-3
- ↑ a b Dina Bangdel, "Tantra in Nepal," The Circle of Bliss: Buddhist Meditational Art Serindia Publications: 2003. ISBN 1-932476-01-6, p. 32.
További információk szerkesztés
- Jidam istenségek a vadzsrajánában (angolul)
- Dharma szótár: Jidam (angolul)
- Jidamok - a megvalósítások forrása Archiválva 2014. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- A View on Buddhism - tantrikus gyakorlatok (angolul)