Wikipédia

Joan Miró

katalán festőművész, grafikus, szobrász és keramikus

Joan Miró i Ferrà (kiejtése: ʒuˈan miˈro ifǝˈrra) (Barcelona, 1893. április 20. – Palma de Mallorca, 1983. december 25.); katalán festőművész, grafikus, szobrász és keramikus. Az École de Paris körébe tartozik.

Joan Miró
Carl Van Vechten felvétele (1935)
Carl Van Vechten felvétele (1935)
Született1893. április 20.
Barcelona
Meghalt1983. december 25. (90 évesen)
Palma de Mallorca
SírhelyMontjuïc Cemetery
Alkotott1915–1983
Nemzetiségekatalán
Joan Miró aláírása
Joan Miró aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Joan Miró témájú médiaállományokat.
Nem tévesztendő össze a következővel: Miró (keresztnév).

Élete, munkássága szerkesztés

Apja aranyműves és órásmester, anyja egy asztalos lánya volt. Egyetlen testvére született 1897. május 2-án, Dóra nevű húga. 1890-ben kezdett iskolába járni, ahol rajzot is tanítottak. A nyarakat nagyszüleinél Cornudellában (Tarragona tartomány) és anyai nagyanyjánál, Mallorcán töltötte.

1907-től apja kívánságára kereskedelmi tanulmányokat folytatott, ugyanekkor művészeti kurzusra is járt a felújított La Escuela de la Lonja festőiskolába. Tanára volt Modesto Urgell Inglada, a tájképfestő és José Pasco Merisa, a díszítőművészet professzora.

Fejlődésére nagyon jótékonyan hatottak a Párizsban töltött 1920-as évek, 1930-as évek, amikor személyesen megismerkedett Pablo Picassóval és az ő avantgárd művészeti irányzataival, s a Párizsi Iskola számos alkotásával, felfogásával. 1925-ben csatlakozott a szürrealistákhoz, barátságot kötött a hozzá sokban közel álló Paul Klee-vel. 1940-ben visszatért Spanyolországba, a második világháború befejezése után felváltva tartózkodott Barcelónában és Párizsban.

Joan Miró, Pablo Picasso, Salvador Dalí, Juan Gris a 20. század spanyol-katalán festőóriásai. Miró a fauvizmus, a kubizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus világában otthonosan járva egyedi, költői, játékos, humoros világot hozott létre. A gyermekrajzok varázsa és az avantgárd újító szabadsága fonódott eggyé műveiben. 1954-ben a velencei biennálé egyik nagydíját nyerte el. Az 1940-es évektől számos kerámia falképet és szobrot tervezett.

Miró mottója: „Én nem találok ki semmit, én mindenre rátalálok.”

1956-tól Mallorcára vonult vissza alkotni, nagyon szoros volt e szigettel a kapcsolata, hiszen édesanyja és felesége is innen származott. Házát, stúdióit, s vele számos alkotását (mintegy 2500 műtárgy és dokumentum) Palmára, a fővárosra hagyta. Feleségével egy dinamikus alapítványt hozott létre, amely nem elsősorban csak múzeumi célokat szolgált, hanem segítséget kívánt nyújtani fiatal alkotóknak könyvekkel, művészeti munkák, dokumentumok tanulmányozásának lehetőségeivel. Az alapító szellemi végrendeletét teljesítették és egy Joan Míróról elnevezett szoborparkot is létesítettek Palma-ban.

Az 1983-ban a Pálmában elhunyt művészt a katalán fővárosban, Barcelónában, a Montjuich hegyen fekvő temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei (válogatás) szerkesztés

Festményei szerkesztés

  • Kilátás Montroigra (1919)
  • A farmer felesége[1] (1922-23)
  • Anyaság (1924)
  • A harlequin karneválja (1924-25)
  • Triptichon (1939)
  • Sznob társaság a hercegnőnél (1944)
  • Kompozíció (1953)

Balettdekoráció szerkesztés

  • Gyermekjátékok (1931-32)

Köztéri alkotásai szerkesztés

  • Asszony (1938; Casa de la Ciudad de Barcelona épületében)
  • Kerámiafal a párizsi UNESCO-székházban (1957)
  • Kerámiafal (1971; Ludwigshafen, Németország)
  • A Madridi Kongresszusi Palota díszítése (1980)
  • Híres köztéri alkotása a hegy lábánál elterülő Joan Míró-park mozaikdíszítésű szobra, az Asszony madárral (katalán: Dona i ocell, spanyol: Mujer y pájaro, 1982)

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Párizsban festette.

Források szerkesztés

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Joan Miró témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Joan_Miró&oldid=26133673”