Jules Bordet
Jules Jean-Baptiste Vincent Bordet (Soignies, 1870. június 13. – Brüsszel, 1961. április 6.) belga immunológus és mikrobiológus. 1919-ben fiziológiai Nobel-díjban részesült "immunológiai felfedezéseiért".
| Jules Bordet | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1870. június 13. Soignies |
| Elhunyt | 1961. április 6. (90 évesen) Brüsszel |
| Ismeretes mint | az immunológia egyik úttörője |
| Állampolgárság | Belgium |
| Iskolái | Szabad Brüsszeli Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | Immunológia, mikrobiológia |
| Szakmai kitüntetések | |
| Orvosi Nobel-díj (1919) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Bordet témájú médiaállományokat. | |
Tanulmányai szerkesztés
Jules Bordet a belgiumi Soignies-ben született 1870. június 13-án. Apja tanár volt; 1875-ben áthelyezték Brüsszelbe és a család is vele költözött. Jules az Athénée Royal de Bruxelles-ben kezdte tanulmányait, az iskola ma az ő nevét viseli. A középiskola elvégzése után, 16 éves korában beiratkozott a Brüsszeli Szabadegyetem orvosi karára. A szokásos ötéves képzést négy alatt elvégezte és 1892-ben kiváló minősítéssel diplomázott.
Párizsi munkássága szerkesztés
1894-ben elnyerte a belga állam ösztöndíját és a párizsi Pasteur Intézetben kezdett el dolgozni Ilja Mecsnyikov laboratóriumában, aki elsősorban immunológiai kutatásokkal foglalkozott. Mecsnyikov fedezte fel korábban a fagocitózist és kutatásai elsősorban arra irányultak, hogyan kebelezik be a fehérvérsejtek a szervezetbe bekerülő baktériumokat (celluláris immunválasz).
1895-ben Bordet bebizonyította, hogy a vérszérumban két tényező is felelős a baktériumok elpusztításáért (bakteriolízisért):
- antitestek, amelyek előzetes immunizálás után jelennek meg a szérumban
- egy már eleve jelenlevő tényező, amit Bordet alexinnak nevezett el (ma komplementrendszerként ismert)
Jules Bordet ezáltal megvetette a szerológia alapjait, felismerte, hogy az addig ismert sejtes immunválaszon kívül létezik a humorális (humor -testnedv) immunválasz is. Felfedezte, hogy a baktériumhoz kapcsolódó antitestek aktiválják a komplementrendszert, és ha ekkor a szérumhoz vörösvértesteket ad, akkor azok sejtmembránja is károsodik, hemolízist idézve elő. Ezzel kifejlesztett egy tesztet, amellyel a baktérium jelenléte gyorsan, tenyésztés nélkül kimutatható volt. Később August von Wassermann ezek alapján dolgozta ki a Wassermann-tesztet, amelyet a mai napig is alkalmaznak a szifilisz kórokozójának kimutatására.
Bordet felfedezte, hogy szerológiai módszerekkel lehetséges különbséget tenni a különféle állatfajok szövetei között, és hogy az egyes fajokon belül is vannak elkülönülő szerocsoportok. Ez a felismerés vezetett később a vércsoportok felfedezéséhez és magyarázta a vérátömlesztés és szervtranszplantáció során jelentkező kilökődési reakciót.
Jules Bordet hét évig dolgozott a párizsi Pasteur Intézetben, melynek során Dél-Afrikába is elutazott a marhavész tanulmányozására. Szerovakcinációs módszerével sikerült visszaszorítani a járványt.
A belgiumi Pasteur Intézet igazgatójaként szerkesztés
1900-ban Brabant tartomány megalapított a Veszettségellenes és Bakteriológiai Intézetet, amelynek a hazájába a következő évben visszatérő Bordet lett az igazgatója. Pasteur özvegyének engedélyével átnevezte intézetét Brabanti Pasteur Intézetre.
1906-ban Octave Gengou-val közösen felfedezte a szamárköhögés kórokozóját, a róla elnevezett Bordetella pertussist és később hatékony vakcinát dolgozott ki a betegség ellen. Ezenkívül izolálta a madárdiftériát és a marhák pleuropneumóniáját okozó ágenst. 1907-ben a Brüsszeli Szabadegyetem bakteriológiaprofesszora lett. Az első világháború idején, amíg a német megszállás miatt kutatásait nem folytathatta, megírta Traité de l'Immunité dans les Maladies Infectieuses-t (Értekezés a fertőző betegségek elleni immunitásról) c. könyvét, amely évtizedekig alapműnek számított a területen. 1919-ben életművét orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. Bordet akkor éppen az Egyesült Államokban tartózkodott, hogy támogatókat keressen az intézete számára és a díjátadóra sem tudott visszaérkezni Európába. Az 1920-as években a baktériumokat elpusztító bakteriofágokkal foglalkozott és több cikket is publikált a témában. 1940-ben, miután a második világháborúban a németek ismét megszállták Belgiumot, Bordet nyugdíjba vonult; brüsszeli egyetemi és igazgatói állását fia vette át.
Elismerései szerkesztés
- Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj (1919)
- A belga Koronarend főparancsnoki fokozata (1930)
- A Lipót-rend főparancsnoki fokozata (1937)
- a Francia Becsületrend nagykeresztje (1938)
Többek között tagja volt a Belga Királyi Akadémiának, a brit Royal Society-nek, az Edinburghi Királyi Társaságnak, a Pározsi Orvostudományi Akadémiának és az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának. Cambridge, Párizs, Strasbourg, Toulouse, Edinburgh, Nancy, Caen, Montpellier, Kairó, Athén és Quebec egyetemei díszdoktorukká választották.
Róla nevezték el a Brüsszeli Szabadegyetem onkológiai kutatóintézetét, valamint két brüsszeli utcát.
Családja szerkesztés
Jules Bordet 1899-ben vette feleségül Marthe Levozt. Két lányuk és egy fiuk született; Paul fia szintén bakteriológus lett és miután Jules visszavonult, követte őt a brüsszeli Pasteur Intézet élén. Orvosi témájú könyvein kívül kiadott egy csillagászati kézikönyvet és a közügyekkel szervezésével foglalkozó politikai témájú írást.
1961. április 6-án hunyt el, 90 éves korában; felesége öt hónappal később követte.
Források szerkesztés
- Jules Bordet életrajza a Bordet Intézet honlapján
- Jules Bordet életrajza Nobelprize.org
- Jules Bordet findagrave.com