Wikipédia

Juno űrszonda

Ez a szócikk vagy bekezdés egy nemrég befejezett, jelenleg zajló, a közeljövőben induló, vagy tervezett űrexpedícióról szól.

Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. november 26.

A Juno amerikai űrszonda a New Frontiers program második küldetése, melyet 2011-ben indítottak a Jupiter felé. A küldetés költsége 700 millió  USD. Eredetileg a JIMO szondát indították volna a Jupiter környezetének vizsgálatára, de a nagy költségek miatt törölték ezt a programot. A Juno poláris pályáról vizsgálja a Jupiter mágneses terét, a bolygó magját és légkörét. Ez az első olyan űrszonda a Jupiterhez, amelynek energiaellátását napelemekkel biztosítják.

Juno
A Juno űrszonda a Jupiter mellett (fantáziarajz)
A Juno űrszonda a Jupiter mellett (fantáziarajz)
Ország Amerikai Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA NASA
Tudományos vezetőDr. Scott Bolton
GyártóLockheed Martin Space
Küldetés típusaOrbiter
Összköltség700 millió  USD
NSSDC ID[1] JUNO[1]
Küldetés
CélégitestJupiter
Indítás dátuma2011. augusztus 5.
Indítás helyeSLC–41
HordozórakétaAtlas V–551
Megérkezés2016. július 4.[2]
Küldetés vége2025 szeptember[3]
Az űrszonda
Tömeg3625 kg[4]
Energiaellátás435 watt, 3 darab napelemből[4]
PályaJupiter körüli poláris pálya, 5000 km magasság
Periódus14 nap
Hivatalos weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Juno témájú médiaállományokat.
A Juno űrszonda

Küldetés szerkesztés

 
A Juno indítása

A Juno indítására 2011. augusztus 5-én került sor Atlas V hordozórakétával. Indítása időben veszélyesen közel volt a Curiosity űrszondáéhoz, két Atlas V rakétaindítás között legalább 60 napnak kell eltelnie, ennél gyorsabban a jelenlegi létszámmal nem tudnak felkészülni a következő indításra. 2011. augusztus 26-án a kamerát célzó ellenőrzés során 9,5 millió km távolságról lefényképezte a Föld-Hold párost.[5] 2013. október 9-én 558 kilométerre közelítette meg a Földet Dél-Afrika fölött. Nem sokkal az elrepülést követően az Európai Űrügynökség 15 méteres perthi antennája fogta jelzését, mely azt mutatta, hogy automata biztonsági módba állt. A Juno a kutatók szerint az elvártnak megfelelően működött a biztonsági módba lépés folyamán.[6]

Öt évig tartó útja során a szonda 2013-ban egy gravitációs hintamanőver során egyszer repült el a Föld mellett.

2,8 milliárd kilométeres repülés után 2016. július 4-én érkezett meg a Jupiterhez, ahol 35 perces fékezés után (amihez a hajtóművét használta) bolygó körüli pályára állt.[7] A bolygó körül a Galileo űrszondáénál lényegesen alacsonyabb, 4100 km-es, 53 napos periódusú poláris pályára állt levegőfékezéssel.

2016. október 18-án a szonda automatikusan biztonságos üzemmódra váltott. A berendezés adatgyűjtést nem végzett egy ideig, de a földi központtal ez alatt is tartotta a kapcsolatot.[8]

Eredetileg úgy tervezték, hogy a keringési periódust csökkentik 14 napra (és ezzel a pálya magasságát), de ezt elvetették, mert két hélium-szelep miatt a fékezés ilyen eredménnyel nem hajtható végre, mivel azoknak több percig tart a kinyitása, a főhajtóművet viszont csak pár másodpercig kellene üzemeltetni. A magasabb pálya egyik előnye, hogy a szonda rövidebb ideig tartózkodik a Jupiter erős sugárzási övezetében, ami károsítja a berendezéseit. Tudományos előny, hogy a Juno tanulmányozhatja a Jupiter magnetoszféráját, illetve annak távolabbi területét, a „csóváját”, és a magnetopauzát is. Ezek nem szerepeltek az eredeti kutatási tervben. A Juno ezzel a módosítással 2018 júliusáig működtethető marad pénzügyi szempontból is, ez az idő 12 keringésre elég. A 2017 februárjáig elemzett mérések azt mutatják, hogy a Jupiter mágneses tere és aurórája erősebb, mint korábban gondolták.[9]

Tervezett élettartama a bolygó körül 32 keringés (körülbelül két év) volt, mielőtt a légkörbe irányítva megsemmisült volna.[4][10] Később azonban a küldetést meghosszabbították 2025 szeptemberéig.[3]

Tudományos célok szerkesztés

  • A Jupiter atmoszférájában található víz mennyiségének pontos meghatározása. Így eldönthető, hogy melyik bolygóképződési teória helytálló.
  • Az atmoszféra összetételének felderítése, hőmérsékletének megállapítása, a felhőmozgások feltérképezése
  • A bolygó mágneses terének mérése, hogy a belső szerkezetét "feltárhassuk"
  • A magnetoszféra részletes vizsgálata a sarkoknál, sarki fények figyelése, és az atmoszférára gyakorolt hatásuk felderítése

Felépítés szerkesztés

Napelemek szerkesztés

 
A napelemtáblák tesztelés közben

A Galileo űrszondával ellentétben a Juno napelemtáblákat használ radioizotópos termoelektromos generátorok (RTG) helyett. Ennek oka a továbbfejlesztett és hatékony napelem-technológia. Az RTG-k korlátozták volna az élettartamát. A Juno az első szonda, melyet napelemes energiaellátással a Naprendszer külső részére küldenek. A három napelemből összesen 435 wattnyi energiát nyerhet Jupiter körüli pályán.[4]

Műszerei szerkesztés

  • Microwave Radiometer (MWR)[11]
  • Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM)[12] (Az Olasz Űrügynökség hozzájárulása a projekthez.)[13]
  • Fluxgate Magnetometer (FGM)
  • Advanced Stellar Compass (ASC)
  • Jovian Auroral Distribution Experiment (JADE)
  • Jovian Energetic Particle Detector Instrument (JEDI)
  • Radio and Plasma Wave Sensor (WAVES)
  • Ultraviolet Imaging Spectrograph (UVS)
  • JunoCam[14]

A műhold védelme szerkesztés

Mivel a Juno űrszonda keringési pályája alacsonyabb elődjénél, erősebb védelmet igényelnek az érzékeny elektronikus műszerei a nagy erejű töltött részecskékkel és a Jupiter erős mágneses terével szemben. Erre a célra a jól árnyékoló ólom helyett a jobb mechanikai tűrésű titánt választották (hogy biztosan elviselje a kilövés rázkódásait). Összesen 200 kg titánt használtak fel. Bizonyos elektromos berendezéseket volfrámból készítettek, és olyan is akad, amelynek van saját sugárvédelmi "doboza".[15]

Nevének eredete szerkesztés

Juno neve a római mitológiából származik. Jupiter főisten felhőkbe burkolózik, hogy azok elrejtsék a csínytevéseit, azonban Juno istennő, a felesége képes rá, hogy átlásson a felhőkön és felfedje Jupiter igazi természetét.[16]

Galilei-lemez és Lego minifigurák szerkesztés

 
Galilei-lemez

Galileo Galilei tiszteletére a Juno egy lemezt visz magával, melyet az Olasz Űrügynökség (Italian Space Agency(wd)) ajánlott fel. A 7,1×5,1 centiméteres, 6 gramm tömegű alumínium lemez Galilei önarcképét ábrázolja, és a tudós kézírásos feljegyzését 1610-ből, amikor felfedezte a Jupiter négy holdját, melyeket később Galilei-holdaknak neveztek.[17]

Az űrszonda három LEGO minifigurát is szállít, melyek Galileit, Jupiter római istent és feleségét, Junót ábrázolják. Jupiter figurája villámokat tart a kezében, Juno pedig nagyítóüveget, az igazság keresésének jelképét. Galilei a teleszkópját vitte magával az útra.[18] A szokásos műanyag helyett ezek a figurák alumíniumból készültek, hogy elviseljék az űrutazás extrém körülményeit.[19]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Juno űrszonda témájú médiaállományokat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Juno (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
  2. ↑ Juno website. NASA. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  3. ↑ a b Mission Name: Juno. NASA's Planetary Data System, 2020. július 1. [2021. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 9.)   Ez a cikk ebből a forrásból származó szöveget tartalmaz, amely közkincs.
  4. ↑ a b c d Juno Mission to Jupiter. NASA. [2009. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  5. ↑ A Jupiter-szonda lencsevégre kapta a Föld-Hold párost. [2011. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)
  6. ↑ Ismét megfelelően működik a Jupiter-szonda. [2013. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  7. ↑ Success: NASA’s Juno probe enters orbit around Jupiter. Washington Post. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  8. ↑ Leálltak a Jupiter körül keringő űrszonda berendezései (magyar nyelven). atv.hu, 2016. október 20. (Hozzáférés: 2016. október 20.)
  9. ↑ NASA's Juno to Remain in Current Orbit at Jupiter, 2017-02-17
  10. ↑ Clark, Stephen: Juno probe on target for 2011 departure to Jupiter (angol nyelven). Spaceflight Now, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
  11. ↑ Microwave Radiometer (angol nyelven). NASA. [2014. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  12. ↑ The Jupiter InfraRed Auroral Mapper (angol nyelven). NASA. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  13. ↑ Juno. ASI. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  14. ↑ JunoCam (angol nyelven). NASA. [2010. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  15. ↑ Juno Armored Up to Go to Jupiter. NASA. [2011. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  16. ↑ Witness Juno's Arrival at Jupiter Live from JPL 2016-05-06
  17. ↑ Juno Jupiter Mission to Carry Plaque Dedicated to Galileo. NASA, 2011. augusztus 3. [2020. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.)
  18. ↑ Juno Spacecraft to Carry Three Lego minifigures to Jupiter Orbit. NASA, 2011. augusztus 3. [2020. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.)
  19. ↑ Peter Pachal. „Jupiter Probe Successfully Launches With Lego On Board”, PC Magazine, 2011. augusztus 5. 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Juno_űrszonda&oldid=26640423”