Wikipédia

Kálnoky László

(1912–1985) magyar költő, műfordító

Kálnoky László, Kálnoky László István (Eger, 1912. szeptember 5. – Budakeszi, 1985. július 30.) kétszeres József Attila-díjas (1963, 1972) magyar költő, műfordító.

Kálnoky László
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született1912. szeptember 5.
Eger
Elhunyt1985. július 30. (72 évesen)
Budakeszi
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiKálnoky István
Kállay Malvin
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)versek
Első műveAz árnyak kertje (1939)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiBaumgarten-díj (1947)
József Attila-díj (1963, 1972)
Robert Graves-díj (1970)
Füst Milán-díj (1981)
Déry Tibor-díj (1985)
Hatottak ráKosztolányi Dezső
Tóth Árpád
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálnoky László témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Apja, Kálnoky István József Gyula (1882–1949), Eger városi tanácsnoka, 1939 és 1944 között polgármestere,[1] édesanyja, a nemesi származású nagykállói Kállay Malvin Hajnalka Borbála (1888–1971)[2] voltak.[3] Apai nagyszülei Kálnoky István (1836-1909), egri főkáptalani uradalmi intéző, és Fehérpataky Eleonóra (1852-1924) voltak. A költő nagyapja, Schlattauer István 1836-ban született és "Kálnokyra" magyarosította a nevét.[4] Anyai nagyszülei dr. nagykállói Kállay Árpád (1855–1896), törvényszéki bíró és répási Répássy Auróra (†1934) voltak.

Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1930-ban érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig (1932) végigbarangolta Nyugat-Európát; Charles Baudelaire, Paul Verlaine és a nyugatosok formálták ízlését. 1930-1935 között a jogi egyetemre járt, Pécsett végzett majd az egri városházán volt tisztviselő.

Tüdőbajt kapott, 1939-1941 között szanatóriumban ápolták, ez volt a Nyugat utódjában, a Magyar Csillagban 1942-ben megjelent Szanatóriumi elégia című nagyívű verskompozíciójának ihletője.

Budapesten a Belügyminisztérium hivatalnoka volt 1941-1953 között. 1945. szeptember 22-én Egerben feleségül vette Marosfalvi Erzsébet Jolánt.[5]

1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt 1957-ig. 1957-ben jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a Lázas csillagon. 1960. október 14-én az Élet és Irodalomban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, A kegyelet oltárán példátlan felháborodást váltott ki, Széljegyzet című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.

2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Költészete szerkesztés

A Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott. Első kötetében (Az árnyak kertje, 1939) az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit mutatta be, valamint a kispolgári berögzöttség és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád hatása határozta meg. A Lázas csillagon (1957) a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja magában.

Költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző (Szanatóriumi elégia, 1942; Jegyzetek a pokolban; A létezés rémségei). A Lángok árnyékában (1970) című kötetében a pesszimista világképpel nem szakító, de vele harcolni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe. A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé fordult. Ez a folyamat az Egy magánzó emlékiratai című művében és az azutáni művekben érte el tetőpontját (Egy hiéna utóélete és más történetek, 1981; Az üvegkalap, 1982; Bálnák a parton, 1983).

Műfordítóként is jelentőset alkotott; versben panaszolta a külföldi költők életkeservét (A műfordító halála).

Művei szerkesztés

  • Az árnyak kertje. Versek; Magyar Élet, Bp., 1939
  • Szanatóriumi elégia (vers, 1942)
  • Lázas csillagon. Válogatott versek. 1939–1956; Magvető, Bp., 1957
  • Lángok árnyékában; Szépirodalmi, Bp., 1970
  • Letépett álarcok. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1972
  • Farsang utóján; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • A szemtanú. Válogatott versek; Békés megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1979
  • Összegyűjtött versek. 1932–1978; Magvető, Bp., 1980
  • Egy hiéna utóélete és más történetek; Magvető, Bp., 1981
  • Az üvegkalap. Versek 1980–1981; Magvető, Bp., 1982
  • Bálnák a parton; Magvető, Bp., 1983
  • A gyógyulás hegyén; Petőfi Ny., Kecskemét, 1983
  • Egy mítosz születése. Téli napló 1982–83; Magvető, Bp., 1985
  • Hőstettek az ülőkádban. Versek; Magvető, Bp., 1986
  • Az áramló időben. Válogatott versek; Orpheusz, Bp., 1990 (Orpheusz Könyvek)
  • Összegyűjtött versek; Magvető, Bp., 1992
  • Egy pontosvessző térdkalácsa. Válogatás a költő humoros verseiből; vál. Kálnoky Lászlóné, utószó Alföldy Jenő; Mágus, Bp., 1996
  • Kálnoky László válogatott versei; szerk., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 1998
  • Versposta Eszternek, Svédország; Segít a Város Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány, Eger, 2004
  • Kálnoky László összegyűjtött versei; szöveggond., utószó, jegyz. Ferencz Győző; Osiris, Bp., 2006 (Osiris klasszikusok)

Idegen nyelven szerkesztés

  • Flash of lightning. Poems; vál., angolra ford. Béky-Halász Iván; Vox Humana, Toronto, 1983
  • Flash of lightning. Selected poems; vál., angolra ford. Béky-Halász Iván; Vox Humana, Toronto, 1984 Modern (Hungarian poets)
  • László Kálnoky–János Pilinszky–Sándor Weöres: Poémes; franciára ford. Maurice Regnaut; Action Poétique, Avon, 1985 (Selon)
  • What man can do on this planet; angolra ford. Gömöri György, Clive Wilmer; s.n., Oxford, 1986
  • El reverso de la luz. Cuatro poetas húngaros. Selección de poemas de László Kálnoky, Ágnes Nemes Nagy, János Pilinszky, Sándor Weöres; vál. Székács Vera, spanyolra ford. Rodrigo Escobar Holguín, Székács Vera; Universidad Nacional de Colombia–Orpheusz, Bogota–Bp., 1999

Műfordításai szerkesztés

 
Kálnoky László sírja Budapesten. Farkasréti temető: 21/1-2-7. Sugár János alkotása.
  • Makszim Gorkij: Az áruló (regény, 1947)
  • Makszim Gorkij: Jakov, a csendes ember (1948)
  • Jean Racine: Britannicus (1949)
  • Stephan Hermlin: Együtt a pokolban (elbeszélések, 1951)
  • Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Legszebb mesék (mesék, 1952)
  • Martin Andersen Nexø: Elveszett nemzedék (1953)
  • Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Jankó szerencséje (mesék, 1954)
  • Pierre Corneille: Horatius
  • Alphonse Daudet: Tarasconi Tartarin – Tartarin az Alpokban (1956)
  • Johann Wolfgang von Goethe: Faust, 2. rész (1956)
  • Szeszélyes szüret. Válogatott műfordítások; Szépirodalmi, Bp., 1958
  • Alfred de Musset: Válogatott versei (1959)
  • Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus histórája (1961)
  • Philip Massinger: A római színész (1961)
  • Széphajú khariszok tánca (Ógörög kardal-költészet, 1960, (Jánosy Istvánnal)
  • Évgyűrűk. A XX. század költőiből. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1967
  • Eugenio Montale: A magnólia árnya (1968, Lator Lászlóval)
  • Virágzó tüzek. Szerelmes versek. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1970
  • Szerenád. Versek a szerelemről. Műfordítások; Móra, Bp., 1974 (Kozmosz Könyvek)
  • e. e. cummings 99 verse; ford. Kálnoky László, Tandori Dezső, Weöres Sándor; Európa, Bp., 1975
  • Déltenger. Válogatott műfordítások. A XX. század költőiből; Móra, Bp., 1978 (Kozmosz Könyvek)
  • A lehetséges változatok. Válogatott versfordítások, 1-2.; Magvető, Bp., 1981
  • Mázsákat görgetve. Elbeszélő költemények; Magvető, Bp., 1985
  • Királyok, hősök, doktorok. Francia drámák Kálnoky László fordításában. Corneille. Molière. Racine. Victor Hugo; Magvető, Bp., 1987
  • Szentségtörők és mártírok. Drámák Kálnoky László fordításában. Jacopone da Todi. Christopher Marlowe. Philip Massinger. Johann Wolfgang Goethe. Friedrich Schiller; Magvető, Bp., 1989

Díjai szerkesztés

  • Szocialista Kultúráért (1956)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1972)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Meghalt 67 éves korában, Eger, 1949. máj 21., egri állami halotti akv. 251/1949.
  2. ↑ Édesanyja gyászjelentése. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  3. ↑ A szülők házasságkötése 1910. febr. 1., egri állami házassági akv. 23/1910. folyószám.
  4. ↑ Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)2000 / 4. számÉLET ÉS TUDOMÁNYSzecskó Károly: Kálnoky László családjának genealógiája
  5. ↑ A házasságkötés bejegyezve az egri állami házassági akv. 153/1945. folyószáma alatt.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kálnoky László témában.
  • Kálnoky László profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
  • 100 éves a Nyugat
  • Alföldy Jenő: Kálnoky László; Akadémiai, Bp., 1977 (Kortársaink)
  • Alföldy Jenő: Kálnoky László öregkori költészete; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1987
  • Csűrös Miklós: Pokoljárás és bohóctréfa. Tanulmány Kálnoky Lászlóról; Magvető, Bp., 1988
  • Kálnoky László emlékkönyv; vál. és szerk. Alföldy Jenő, Csűrös Miklós, Parancs János; Budapest XI. kerületi Önkormányzat Kulturális Alap és Média Bizottsága–Őrmezei Közösségi Ház, Bp., 1997
  • Menekülő szív. Kálnoky László emlékezete; vál., szerk., összeáll. Alföldy Jenő; Nap, Bp., 2000 (Emlékezet)
  • „Visszazengtem a világ hangjait”. In memoriam Kálnoky László; szerk. Cs. Varga István; Hungarovox, Bp., 2013 (Egri jubileumok)
  • Alföldy Jenő: Két költő. Tanulmányok Weöres Sándorról és Kálnoky Lászlóról; Orpheusz, Bp., 2014
  • Bozók Ferenc: Kísértetek és túlvilági jelenségek Kálnoky László korai verseiben. In. Kortárs folyóirat, 2018. június, 76-78. oldal.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kálnoky_László&oldid=26758047”