Wikipédia

Károlyi-palota (Belváros)

épület Budapest V. kerületében
Ez a szócikk a belvárosi palotáról szól. Hasonló címmel lásd még: Károlyi-palota (Józsefváros).

A Károlyi-palota egy egyemeletes klasszicista épület Budapest belvárosában, a Károlyi utcában. A mai palotát Károlyi György építtette az 1830-as években, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum otthona. A palotához eredetileg hozzátartozó Károlyi-kert ma a palotától fizikailag is leválasztva, külön közparkként funkcionál.

Károlyi-palota
(Petőfi Irodalmi Múzeum)
Ország Magyarország
TelepülésBudapest V. kerülete
CsaládKárolyi család
Jelenlegi funkciómúzeum, étterem
Elhelyezkedése
Károlyi-palota (Budapest)
Károlyi-palota
Károlyi-palota
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 29″, k. h. 19° 03′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 29″, k. h. 19° 03′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi-palota témájú médiaállományokat.
A Károlyi-palota, 2017-ben
A Károlyi-kert és a palota (a kert felső végénél) légi felvételen

Fekvése szerkesztés

 
Pest városa 1758-ban. A térképen a Károlyi-palota és -kert területe még a „Wilfersheimb telke” néven

Elhelyezkedése szerkesztés

A Károlyi-palota a mai Budapest V. kerületében, azaz a Belvárosban áll. Nyugatról a Károlyi utca, északról a Ferenczy utca, keletről a Károlyi-kert, délről a Henszlmann utca határolja, bejárata a Károlyi utca felől van. Közvetlen környezete az idők folyamán többször változott. A terület mindig is Pest városához tartozott. Amikor a 15. században a várost bekerítették, már akkor is a falakon belül feküdt, félúton a Hatvani-kapu (mai Astoria) és a Kecskeméti-kapu (mai Kálvin tér északi széle) között, a falaktól csak a mai Magyar utca választotta el.

A telket körülvevő utcák nevét többször is megváltoztatták. Az 1758-as várostérképen a terület még Wilfersheimb telke néven szerepel, habár a telek tulajdonosa már Barkóczy Ferenc egri püspök volt. A Magyar utca a Szabó-Rondella utcza, illetve A Kecskeméti kapu felé nevet viseli. A Henszlmann utca még nem létezett, a telek jobb oldalán, azaz dél felé a Harruckern-telek látható. Nyugatra a mai Károlyi utca látható, amit akkor Uri utczának hívtak, balra, azaz északra pedig a mai Ferenczy utca két nevet visel, Uj u. illetve Wilfersheimi utcza.

Az 1833-ból származó, Pest, Buda és Óbuda beépített területeinek vízrajzi térképén jól látható a Károlyi-palota és -kert.[1] Az 1854-ből származó német nyelvű térkép szerint a mai Ferenczy utca neve Zucker Gasse, vagyis Cukor utca, a Harruckern-palota pedig új tulajdonosai után új nevet kapott: Wenckheim-palota lett a neve, és szintúgy kerttel rendelkezett, mint a Károlyi-palota, bár a kertje mintegy fele nagyságú volt.[2]

1867 és 1872 között kataszteri térképsorozat készült Pestről, melyen később ábrázolták az 1872 és 1920 közötti változásokat is. Itt még mindig létezik a Károlyi-palotát délről határoló Wenckheim-palota és kertje, a Ferenczy utca neve pedig Czukor utcza.[3] Egy 1878-as térképen a Cukor utca nevét gróf Károlyi utczára változtatva látjuk.[4]

Az 1908-ból származó Budapest közigazgatási térképsorozatán[5] már szerepel a mai Henszlmann utca, amit akkor Kaplony utcának hívtak. A Kaplony utcát a lebontott Wenckheim-palota és a kertje helyére időközben épült, de már szintén lebontott bérházak helyén nyitották meg.

Megközelítése szerkesztés

A Károlyi-palota kitűnő belvárosi elhelyezkedésénél fogva gyalogosan, autóval és tömegközlekedéssel is jól megközelíthető. Tömegközlekedés használata esetén, 2023. márciusi menetrendeket alapul véve,[6] a Kálvin térről gyalogosan (M3-as és M4-es metró illetve M3-as metrópótló busz, 47-es/48-as/49-es villamos, 15-ös busz, 72-es/83-as troli); a Ferenciek teréről szintén gyalogosan (M3-as metró, 5-ös/7-es/8E/15-ös/133E busz) illetve az Astoriától gyalogosan (M2-es metró, M3-as metrópótló busz, 47/48/49-es villamos, 9-es busz) egyaránt 5–10 perc sétával érhető el. Az Egyetem téren, az ELTE jogi kara előtt süllyedő oszlop csillapítja a forgalmat. Közvetlenül a palota előtt található egy MOL Bubi kerékpárállomás is.

A palota története szerkesztés

Középkor szerkesztés

A második világháború idején a palota kertjének közepén egy négyszögletes oltóvízmedence építését kezdték el, melyet légoltalmi célokra akartak használni.[7] A munkálatok végzése közben csontvázra bukkantak, így ekkortól a munkát figyelemmel kísérte a Régészeti és Ásatási Intézet is, és így sikerült számos leletet megtalálniuk, amik a kert helyén egykor létezett temetőből származtak.[7] A sírokból négy férfi, egy női és két gyerekcsontváz került elő, többé-kevésbé ép állapotban. A csontvázak mellől kisebb tárgyak is előkerültek: övcsatok, bronzgyűrű, nyakperec és egy érem is. A leletek elhelyezkedése miatt várható lett volna, hogy további sírok is előkerülnek, de a háborús helyzet miatt a vízmedence ásását gyorsan be kellett fejezni.[7] A medence oldalának hossza 18,5 méter volt, a sírokat átlagosan 2 méter mélyen találták meg. A szegényes leletek miatt a temető pontos korát nem tudták meghatározni.[7] Az előkerült érmén a Fortuna Redux felirat, hátlapján jobbra néző koszorús császári portré volt látható. 11. századi sírokban gyakori volt a régi római kori érmék obulusként való használata, a sírok többi lelete pedig más temetőkével mutat rokonságot, így a pilin-simánhegyivel, vagy a székesfehérvári Demkóhegy és Maroshegy temetőivel.[7] Mivel ezek kora a 11. századra tehető, így valószínű, hogy a Károlyi-kerti sírok is a kora Árpád-korból származnak, és arra is rávilágítanak, hogy a korabeli Pest lakosai szegényesen éltek, és semmiképpen sem tartoztak az akkor uralkodó nemzetségekhez.[7]

Az oltómedence építésekor a vízelvezető csatornából is leletek kerültek elő, így egy sokszögű oszloplábazat, ami a 14. században kerülhetett ide. Előkerült egy cserepekkel teli középkori hulladékgödör is.[7] A háború után, 1946-ban az oltóvízmedencét feltöltötték a környékbeli, lerombolt házakból származó törmelékkel, és a Fővárosi Kertészet elrendelte, hogy a medencét homokjátszótérré alakítsák át.[7] A szükséges homokot a medencétől 10,7 méterre lévő területről termelték ki, ahol erre a célra egy 6×4 méteres gödröt ástak. Ebből a gödörből is leletek kerültek elő, egy női és egy vele eltemetett csecsemőcsontváz.[7] A munkálatok végzése alatt egy környékbeli lakos tájékoztatta a régészeket, hogy a kert Károlyi és Magyar utca által bezárt sarkán az 1930-as években egy kis sárga ház állt, és annak bontásakor is csontvázakat találtak.[7] Ez alapján feltételezhető, hogy az Árpád-kori temető legalább a mai kert negyedére terjedt ki. A homokkitermelés során újabb szemétgödröket is találtak a középkorból és a török korból.[7]

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Bonfini híradásából ismert pesti vadaskert, amely Mátyás király tulajdona volt, magába foglalta a palota és a kert mai területét is.[8][9] Ennek némileg ellentmond, hogy a pesti városfalak építésének legvalószínűbb ideje az 1468–71-es évekre tehető, és a mai kert helye már akkor is a falakon belül helyezkedett el, szinte teljesen a várfal mellett.[10] Bonfini szerint ugyanis a vadaskert a Hatvani-kaputól (a mai Astoriától) egy római mérföldnyire helyezkedett el, és fallal volt kerítve, kapuja pedig a mai Rózsa utca és Dob utca kereszteződésének tájékán lehetett.[11]

17–18. század szerkesztés

A 17–18. században sűrű tulajdonosváltás jellemezte a területet. A 17. század végén, Buda töröktől való visszafoglalása után – mivel a városok, Buda és Pest lakossága jórészt meghalt vagy elmenekült – ingyen vagy nagyon olcsón telkeket osztogattak. Csak Pesten 350 telket osztottak így szét.[12] Ekkoriban báró Werlein János István mint kamarai inspektor volt a város ura. Ebben a minőségében választhatott magának lakhelyet, és ő ezt a telket szemelte ki magának,[13] tekintve, hogy a város legforgalmasabb részén, egyaránt közel feküdt a Hatvani- és a Kecskeméti-kapuhoz. Egy ház is állhatott már akkor a telken, amit talán át is alakított.[13] Fia, Werlein Edmund József már egy kerítéssel körülvett és tatarozott házat örökölt,[13] amit 1694. augusztus 30-án eladott Wilfersheim József (más forrás szerint Wilfershaimb[14]) császári és királyi élelmezési biztosnak 150 forintért.[13] Két évvel később Wilfersheim lebontatta a házat, és Kalcher Márton tervei szerint – aki a budai kőfaragó és kőműves céh alapító tagja volt – palotát építtetett.[13] Örökösei azonban nem akartak Pesten élni, ezért 1744. április 9-én 11 000 forintért eladták a telket a palotával és a hozzá tartozó két rákosi réttel együtt Patachich Gábor kalocsai érseknek,[13] aki a maga, valamint fivérei, Sándor és Lajos számára vette meg.[15] A telek rajza ekkor vált szabályos négyszögből szabálytalan alakúvá.[13] Az érsek már a következő év végén meghalt, fivérei pedig az egész ingatlant eladták Barkóczy Ferenc egri püspöknek, 18 000 forintért.[13] A püspök nagy pompával rendezkedett be új palotájában, ami így a város egyik legelőkelőbb épülete lett, ahol még Mária Terézia is megfordult 1751. augusztus 4-én, amikor a palota erkélyéről fogadta a nép hódolatát.[13] A palota mögötti telken ekkor már minden bizonnyal létezett egy díszkert.[16]

A Károlyiak palotája szerkesztés

Nyolc évvel később, 1759-ben, Mayerhoffer Andrást bízta meg Barkóczy a palota átalakításával,[13][9] ami 1761-re készül el. Barkóczy ekkor ideje nagy részét már Pozsonyban töltötte, 1765-ben pedig meg is halt, így az akkor már alig használt palota az öccsére, gróf Barkóczy János szabolcsi főispánra szállt.[13] Barkóczy János a palota és a kert használati jogát átadta nővérének, Szirmay Tamásné grófnénak, aki azt egy évre bérbe adta Beleznay Miklós tábornoknak 600 forint bérleti díjért. 1768. november 5-én pedig ismét eladták az ingatlant, ezúttal már végleges tulajdonosaiknak, a Károlyi családnak,[13] akik kezelésében Pest egyik legszebb palotájává és kertjévé vált.[8]

 
Ezen az 1831-ben készített térképen jól látszik a Károlyi-palota és kertje. Pest városát a jobb alsó négyszögben láthatjuk, lila színnel. A városnak majdnem a közepén, közel a városfalhoz, a volt városkaputól (Hatvani-kapu) kicsit balra jól kivehető a palota patkója, és a zölddel ábrázolt, keresztben futó utakkal négy részre osztott kert

A telek és a rajta álló épület az Úri utcza 24. szám alatt volt nyilvántartva, amikor 1768 novemberében gróf Károlyi Antal nevében báró Gastheimb Károly vezérőrnagy aláírta az adásvételi szerződést.[17] Károlyi Antal 33 000 forintot fizetett vételárként, és a pesti városvezetőség azt is kikötötte, hogy a „város földjussának elismeréséül” évi 18 forint 62 dénár földadót fizessen.[17] Az Úri utca (a mai Károlyi utca), ekkoriban a főurak utcájának számított, és a Károlyiak azért vették meg éppen ezt a telket, mert Károlyi Antalnak mint Hétszemélyes táblai közbírónak gyakran kellett Pesten tartózkodnia, és ezért szüksége volt itt állandó lakásra, ami jó környéken állt, a Harruckern- és a Jessenovszky-ház mellett.[17][13] Drágán jutott a telekhez,[17] aminek az volt az oka, hogy Pestnek ebben a reprezentatív utcájában ugrásszerűen nőni kezdtek az árak. Mivel a Beleznayval kötött bérleti szerződés még érvényben volt, a hivatalos telekátírásra 1769. január 17-én került sor, és ekkor készült egy telek- és házalaprajz is.[13] Becslések szerint a telek alapterülete az épületekkel együtt 14 300 m², azaz majdnem 1,5 hektár lehetett.[13] Egy vázlatos helyszínrajz szerint a palota kertje négy, homorúan kicsípett sarkú táblából állt.[16]

1775-ben a gróf megkezdte az épület átalakítását, és az akkoriban a város méretéhez képest nagy kert rendezésére is készültek tervek. Az átépítés szakaszosan haladt, amit hátráltatott az 1775. februári áradás is, ami majdnem egész Pestet elöntötte.[13] A menekültek elhelyezésére a gróf megnyitotta a palotáját és a kertjét is.[13] 1778-ban Jung József építőmester tervsorozatot készített az állagmegóvásra és az átalakításra. A kertre is ekkor születtek tervek.[13]

1779. márciusában folytatódott az átépítés, ahol a gróf kókai jobbágyai ásták ki az alapot urbárium fejében, de minden jobbágy kapott 4 krajcár napi pótlékot is.[17] A palota és a kert átalakítása végül 1780. november 23-ig tartott, és 21 373 forintba került.[15]

Vendégek a palotában szerkesztés

A palota lakói 1789-ben már Károlyi Antal fia, József és annak felesége lettek,[9] mivel Antalt testőrkapitányi majd táborszernagyi feladatai Bécsbe szólították, ahol 1791-ben meg is halt. Fia és menye beköltözésük örömére 1789-ben nagy estélyt adtak, de az apa halála után ők is Bécsbe költöztek, a palotát és a kertet pedig lezárták, s csak néha nyitották meg egy-egy vendégség kedvéért.[13] Ilyen alkalom adódott 1795-ben, amikor József nádor főispánná való beiktatásának örömére adtak estélyt, ahol „méltán ragadta meg a szemtanúk figyelmét a Károlyi gróf palotájának ragyogása: a nyitva hagyott kapu aljában sűrűn elhelyezett mécsek világítottak, a kapu folytatásának irányában, az udvar közepén egy piramis látszott, még beljebb pedig a kivilágított kertkapu tűnt a nézők szemébe.”[13]

Öt évvel később, 1800. május 3-án, József nádor felesége, Alexandra Pavlovna neve napját ünnepelték, majd 1803-ban a nádor szállt meg néhány napra a palotában, de a gróf vendégei között volt Károly főherceg és Albert királyi herceg is.

19. század szerkesztés

A 19. század folyamán a palota végig a Károlyi család birtokában maradt. 1803-ban elhunyt Károlyi József, akinek három fia örökölte a vagyont, benne a pesti palotát. Mindhárom fiú kiskorú volt még ekkor, ezért a vagyon felosztásával várni kellett 1827-ig, amikor a legkisebb fiú, György is nagykorú lett. Egy 1823-ból származó, Pestet, Budát és Óbudát ábrázoló katonai célú térképen a palota és a kert is jól látszik.[18] 10 évvel később kezdődött a palota átépítése, ami során elnyerte mai alakját.

Károlyi György átépíti a palotát szerkesztés

 
Károlyi György, a mai palota építtetője

1832-ben Károlyi József legkisebb fia, Károlyi György megvette testvéreitől a pesti palotát a hozzátartozó kerttel, és még ugyanabban az évben átterveztette, mivel a barokk palota már nem volt elég kényelmes.[17] A korszak meghatározó építésze Pollack Mihály volt, ám Károlyi inkább a bécsi Anton Pius Riegl építészt bízta meg a tervek elkészítésével, a kivitelezést pedig Hofrichter József vezette, majd 1834-től Koch Henrik, akinek az emberei között dolgozott a fiatal Ybl Miklós is.[17]

Riegl a palota alaprajzán nemigen változtatott, csak a vesztibült bővítette ki és áthelyezte a lépcsőházat, ám a palota homlokzatát barokkról klasszicistára változtatta. Később Koch változtatni kívánt a kerti épületek tervein is, így 1834-ben engedélyért fordult a Szépítő Bizottmányhoz.[13] A munkálatokat akadályozta az 1838-as árvíz, ami megrongálta nemcsak az épületet, de a kertet is; az üvegház is elpusztult, a palota falai megrepedtek, a grófi család, – akik az építkezés alatt is az első emeleti bal szárnyon laktak, – Budára menekült.[17]

Az árvíz alatt a palotában Wesselényi Miklós 200 menekültet helyezett el, akiket Károlyi gróf látott el élelemmel, felesége személyesen irányította a menekültek ellátását.[17] 1841-ben avatták fel az új palotát, aminek az építése, a kerttel együtt 1 240 000 váltóforintba került, a berendezés 13 800 forintot emésztett fel.[17] A 2500 négyszögöles kert sarkába az üvegház mellé kertészlakást is építettek.[15] A reformkor alatt a palota a magyar elit központja volt, sűrűn megfordult benne Széchenyi István is, és Wesselényi Miklós is a legtöbbször itt szállt meg.[17] A palotában alapították meg az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, a Lánchíd Társulatot és a Tiszaszabályozó Társaságot.[17]

A szabadságharc idején szerkesztés

 
Károlyi-palota

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt Jelasics költözött be az épületbe, 1849. január 5-én. Az utcai fronton lévő lakosztályban lakott, ottléte alatt minden folyosón, lépcsőn és kijáratnál 2-2-en álltak őrt, további 30 szerezsán állomásozott a kapualjban.[17] A palotában lakott vendégként Szapáry Antal gróf, akit, miután kiutasította a szobájába bejáró császári tiszteket, Pállfy Móricot pedig kidobta, január 6-án elhurcoltak. [17] 3 nappal később, január 9-én innen vitték el Batthyány Lajos miniszterelnököt is, miközben a háziakkal vacsorázott.[17] Április harmadikán a palota tulajdonosának bátyját, Károlyi István grófot vitték el a palotából az Újépületbe, ahová öccse is elkísérte.[17]

Miután Pest felszabadult, a gróf négylovas hintóját a grófné által készített kokárdákkal feldíszítve Kossuth Lajos elé vezette, aki ezen a hintón vonult be Pestre.[17] Miután a szabadságharc elbukott, Károlyi grófot fogságra és 150 000 forint büntetésre ítélték a hintó miatt.[17] Haynau serege azonban bevonult a városba, és a palotát konfiskálták Ferenc József számára, de a lefoglalás után négy nappal, 1849. július 17-én inkább Haynau költözött be.[17] A lefoglalás minden helyiséget érintett, kivéve a grófné szobáit.[17] Haynau korlátlanul rendelkezett a palotában, az ott berendezett dolgozószobájába idéztette be kihallgatásra az ekkor már az Újépületben raboskodó Károlyi Györgyöt, a palota urát.[17] A „bresciai hiéna” 1850. februárjában táncmulatságot rendezett a palotában, majd beköltözése után éppen egy évvel, 1850. július 18-án elhagyta.[17]

A 19. század második felében szerkesztés

A szabadságharc után a palota kertje vált ismertté a kertész, Kopál József munkájának eredményeképpen,[9] aki igen nagy megbecsülésnek örvendett a Károlyi grófok részéről. 1872-től 1886. január 11-i haláláig a Károlyiak alkalmazásában állt.[19] A grófok kiküldték őt a párizsi világkiállításra is, de már odafelé utaztában is tanulmányozta a holland és francia kertészeteket.[13]

1881 májusában a Károlyiak vendége volt a walesi herceg, a későbbi VII. Edvárd király, 1883-ban pedig bált adtak az udvar tiszteletére, Ferenc József császár részvételével,[17] amelyen Kopál is sikert aratott „nemes, ízléses, alapos képzettségű virágrendezői tehetségével. Ez alkalommal a palota impozáns lépcsőházát, előtermeit a kertészeti díszítő művészet ritka érzékével és kiváló ízléssel díszíté fel, s ez általános bámulatot keltő műve magát a királyt is meglepte.”[13] Kopál József további dicsőséget szerzett a Károlyi családnak azzal is, hogy az Országos Magyar Kertészeti Egyesület által rendezett kiállításokon évről évre számos díjat és elismerő oklevelet szerzett különleges dísznövényeivel.[13]

A kert, annak ellenére, hogy lévén magánkert, a nagyközönség nem használhatta, népszerű volt a pesti lakosok körében. 1880-ban, amikor a palota és a kert új tulajdonosa már Károlyi Gyula volt, Vajda Viktor írt cikket a kertről a Magyarország és a Nagyvilág című lapba:[13]

„A főváros kellős közepén csak nagy úrnak lehet kertje, s ország-világ tudja, hogy a Károlyi-kert tulajdonosa nagy úr, s mi több, általánosan kedvelt és tisztelt úr is egyszersmind. Mily sivár lenne e hely kert nélkül? A görbén kanyargó Magyar utcza lakhatatlan volna, de a grófi kert felvidítja, beillatozza egész környékét. Egyszer már azt rebesgették, hogy a grófi család elhányatja onnan a falakat és vasrácsozattal különözi el a kertet az utczától. Mily gyönyörűség kínálkozott volna a Czukor, s a Magyar utcza lakóinak! El se merjük képzelni! De jó, hogy meg van legalább a kert, s éppen mivel a Károlyi grófoké, biztosítva vagyunk arról is, hogy egyhamar be sem építik!”

Hosszú cikkében Vajda leírta a kertet, annak hangulatát:

„Tavasszal az utczára hajolnak ki a virágfürtök, mikkel a kerítésre támaszkodó akáczfák kedveskednek. Kihasználandják e szépségeket a környező házak urai is, akik magasabb bért számítanak fel a kertre néző lakóknak – így húzván titkon hasznot a grófból. Ez a bűbájos kert szabatos, arányos, oly határozott vonalú s minden részletében oly kecsesen kidomborodó! Árny és fény, sötétség és világosság kellő mennyiségben és szép minőségben omlik szét a kertben; […] Ha az egyetem-utczai palotán át megyünk a kertbe, legelsőbben is a tágas udvarra jutunk, melyet pár lábnyi magas vasrácsozat választ el a kerttől. Az mit az angol park-kertészetben »pleasure-ground«-nak neveznek, itt mindjárt meglepő szépségben tárul fel. A mindig egyenletes, mindig üde zöld gyepszőnyeg, melyhez hasonlót csak a Margit-szigeten találunk, ragyogva tűnik szemünkbe, s bármerre tekintünk, a kilátások mindig ugyanazok.”

Vajda leírása szerint a fal mellett út vezetett, ami mellett „kies berkek zöldülnek székeknek, lóczáknak s asztaloknak szolgálva hátterül.” A mérsékelt övön élő növények mellett más éghajlatról származóak is éltek a virágházban, amiket nyáron kivittek a kertbe, és leír egy olyan páfrányt is, mely „a legnagyobb, a legfejlettebb milyet még a botanikus kertben sem lelünk”, és megjegyzi, hogy a botanikus kerten kívül a Károlyi-kerti virágházban vannak a legszebb orchideák.

Vajda szerint Károlyi György, a korábbi tulajdonos mindig a kertben reggelizett, azonban arról nem ír, hogy ebben a kertben építették meg Pest harmadik teniszpályáját.[13] A 20. századig nem történtek további nagy átépítések sem a kertben, sem a palotában.[13]

20. század szerkesztés

 
Károlyi Mihály a palota utolsó tulajdonosa, annak fővárosi kezelésbe vétele előtt.

A 20. század nagy változásokat hozott a palota történetében. A Károlyi család tulajdonából átkerült állami kezelésbe, kertjét megnyitották a nyilvánosság előtt.

A második világháborúig szerkesztés

Az 1900-as évek elején a Károlyi család rossz anyagi helyzete miatt szóba került, hogy eladják a palotát és a kertet, és a nagy értékű telken bérházakat építenek.[20] Az új tulajdonos, Károlyi Mihály Andrássy Katinkával 1914-ben kötött házassága után elállt ettől a szándékától.[20] Az anyagi gondok azonban nem oldódtak meg, ezért a háború alatt a palotát bérbe adták Mikes Ármin grófnak.[20] Károlyiék a háború kitörése után így csak rövid ideig használták a palotában lévő fő lakást és a kertet. Károlyiné visszaemlékezései szerint „[a kertet] magas kerítés vette körül, és csak a család rokonai, barátai és gyerekeik használhatták. A selymes pázsiton, lugasok, virágzó bokrok között teáztunk délutánonként, és fogadtuk ismerőseinket. A kertet nem adtuk át a Mikes családnak, sőt a mahagóni fából faragott könyvtárat sem.”[20]

A Tanácsköztársaság leverése után Károlyi Mihály emigrációba vonult, a palota üresen állt. 1927-ben pályázatot írtak ki a 10 évvel korábban lebontott Nemzeti Színház felépítésére, és a tervek között – Ámon József 1901-ből származó javaslata alapján – szerepelt Padányi Gulyás Jenő terve is, mely a Károlyi-kertbe tervezte volna felépíteni a színházat, rövid szárú görög kereszt alakú épület képében.[21]

1929-ben vette át a főváros a palotát és a kertet.[9] Az adásvételt, amit „Budapest székesfőváros közönsége” kötött a gróf Károlyi György-féle I. hitbizomány gondnokával, gróf Cziráky Józseffel, Károlyi Mihályné szerint jogtalanul kötötték, sőt lopás volt, mivel a tulajdonos nem járult hozzá.[15] A szerződés 10 pontból áll, a második pontban szerepel a vételár: 5 millió pengő.[17] A szerződés azt is kimondta, hogy a palota és a kert 1929. január 1-jétől lesz a főváros tulajdona.[17] Ugyanakkor a szerződésben az is szerepelt, hogy „ám a benne levő díszes kivitelű kandallók, keretekkel falbaerősített tükrök és a könyvtárteremben körülfutó erkélyes könyvszekrények, mint a lakberendezéshez tartozó műbecsű ingóságok »az adásvételnek nem tárgyai«.”[17]

Budapest 1928-ban vásárolta meg az épületet. A palotába 1930-ban beköltözött és 20 évig működött a Fővárosi Képtár, aminek már régóta keresték méltó helyét,[17] de már 15 éve egyébként is tartottak ott kiállításokat.[15] 1935-38 között kisebb átépítések történtek a palotában, Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei szerint. A Henszlmann utcai (déli) szárnyon, az egykori tűzfalra ekkor kerültek a homlokzat stílusában készült ablakok,[22] miáltal az épület eme része is természetes megvilágítást kapott, s így alkalmassá vált kiállítási célokra.

A kertet áttervezték Räde Károly kertészeti igazgató vezetésével, az átépítés 1932-ben ért véget, amikor közkertté nyilvánították.[8][9]

A második világháború után szerkesztés

 
A palota könyvtára. A felvétel a Wikimédia Magyarország Egyesület, a Magyar Shakespeare Bizottság és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös szervezésű „Shakespeare-szerkesztőmaraton 2015” rendezvényen készült azév novemberében

1946-ban Károlyi Mihály hazatért az emigrációból, és Ries István igazságügy miniszter és Kővágó József polgármester átadta számára a palota kulcsait, de Károlyi azonnal vissza is adta azzal, hogy a palota a magyar közművelődést szolgálja.[15]

Az 1940-es évektől a palotaudvaron szabadtéri hangversenyeket tartottak, az M3-as metró építésének kezdetéig, mely majdnem egy évtizedre felvonulási területté változtatta a palotától ekkor már leválasztott Károlyi-kertet.[8] A parkba egészen 1948-ig csak belépőjeggyel lehetett belépni.[23]

21. század szerkesztés

A 2023-as Petőfi-emlékév kapcsán 2022-ben nagyarányú felújítás vette kezdetét az épületben: az év elején bezártak a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításai, a rendezvények külső helyszíneken zajlanak, a kutatószolgálat (kézirattár, könyvtár stb.) működik. Átépítésre kerül a PIM udvara is – a megújult területet egybenyitják a Károlyi-kerttel.

A palota leírása szerkesztés

Az épület déli oldalán, a Henszlmann utca felőli oldalon emléktábla látható, ami Batthyány Lajos letartóztatásának[24] (1849. január 13.) és elhurcolásának állít emléket.[17]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ mapire.eu: Pest–Buda–Óbuda beépített területének vízrajzi térképe, 1833. [2015. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 26.)
  2. ↑ mapire.eu: Pest–Buda belterületének várostérképe, 1854. [2015. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 26.)
  3. ↑ mapire.eu: Pest kataszteri térképsorozata az 1872 és 1920 közötti változások utólagos jelölésével, 1867-72. [2015. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 26.)
  4. ↑ mapire.eu: Budapest méter rendszerben készült kataszteri jellegű térképe, 1878. [2015. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 26.)
  5. ↑ mapire.eu: Budapest közigazgatási térképsorozata, 1908. [2015. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 26.)
  6. ↑ bkk.hu
  7. ↑ a b c d e f g h i j k BR1950 389-399. oldal
  8. ↑ a b c d MÉP1984 5. szám
  9. ↑ a b c d e f KÖ 161. oldal
  10. ↑ Budapest, 1966. július
  11. ↑ Budapest, 1967. augusztus
  12. ↑ Budapest, 1970. május
  13. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa Gombos, 106-119. oldal
  14. ↑ Budapest, 1971
  15. ↑ a b c d e f Budapest, 1975. március
  16. ↑ a b Fatsar, 181-183. oldal
  17. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Budapest, 212-213. oldal
  18. ↑ mapire.eu: Pest–Buda–Óbuda áttekintő katonai célú várostérképe, 1823. [2015. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 26.)
  19. ↑ Gombos, 256. oldal
  20. ↑ a b c d Budapest, 1978. október
  21. ↑ Budapest, 1983. április
  22. ↑ http://egykor.hu/budapest-v--kerulet/karolyi-palota-petofi-irodalmi-muzeum/3482
  23. ↑ Budapest, 1967. március
  24. ↑ https://rubicon.hu/kalendarium/1849-januar-13-batthyany-lajos-letartoztatasa

Források szerkesztés

Könyvek szerkesztés

  • ↑ BPL: Budapest Lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó (1993). ISBN 963 05 6410 6 
  • ↑ Fatsar: Fatsar Kristóf. Magyarországi barokk kertművészet. Budapest: Helikon (2008). ISBN 978 963 227 021 5 
  • ↑ Gombos: Gombos Zoltán. Régi kertek Pesten és Budán. Budapest: Natura (1974). ISBN 963 233 004 8 
  • ↑ KÖ: Kertörökségünk: Történeti kertek Magyarországon. Budapest: MNM Nemzeti Örökségvédelmi Központ és a Civertan Bt. (2011). ISBN 978 963 7061 87 5 
  • ↑ TKM: Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára: Magyar Irodalom Háza - Károlyi-palota. Budapest: TKM Egyesület 

Folyóiratok szerkesztés

  • ↑ BR1950: Baranyainé Bónis Éva (1950). „Leletek a Fővárosi Képtár kertjéből (Károlyi-kert)”. Budapest Régiségei 15., 389-399. o.  
  • ↑ MÉP1984: Kecskésné Szabó Ildikó (1984). „A budapesti Károlyi-kert. A főváros egyik legrégibb történeti kertjének rekonstrukciója”. Magyar Építőművészet 33. (5.), 21. o.  
  • ↑ BUD1946/6: Lestyán Sándor (1946). „Az Egyetem utcai Károlyi-palota történelmi emlékei”. Budapest 2. (6.), 212-213. o.  
  • ↑ BUD1966/4: F. Tóth Rózsa (1966). „A régi pesti városfal, a Hatvani-kapu és rondellája”. Budapest 4. (4.).  
  • ↑ BUD1967/3: Vértesy Miklós (1967). „Kossuth Budapestért”. Budapest 5. (3.).  
  • ↑ BUD1967/8: (1967) „Mátyás király pesti vadaskertje”. Budapest 5. (8.).  
  • ↑ BUD1970/5: (1970) „Mozaik a főváros múltjából – Ingyen telkek osztogatása”. Budapest 13. (5.).  
  • ↑ BUD1971/12: Zolnay László (1971). „Az új honalapítók”. Budapest 14. (12.), 39-41. o.  
  • ↑ BUD1975/3: Gábor István (1975). „Károlyi-palota – Petőfi Irodalmi Múzeum”. Budapest 18. (3.).  
  • ↑ BUD1978/10: Károlyi Mihályné (1978). „Otthonaim”. Budapest 21. (10.).  
  • ↑ BUD1983/4: Vargha Mihály (1983). „A nemzet színházának viszontagságai”. Budapest 27. (4.).  

További információk szerkesztés

Internet szerkesztés

Nyomtatott szerkesztés

  • Nemeskéri János (1950). „A Fővárosi Képtár kertjében feltárt XI. századi sírok embertani leleteinek vizsgálata”. Budapest Régiségei 15..  
  • Éble Gábor. A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája (1897) 
  • Révhelyi Elemér (1934). „Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története”. Tanulmányok Budapest múltjából 2..  
  • Fatsar Kristóf (1999). „Franz Rosenstingl kerttervezői tevékenysége Károlyi Antal szolgálatában”. Ars Hungarica 27. (2.).  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Károlyi-palota_(Belváros)&oldid=26947875”