Kátai Imre

Kátai Imre (Kiskunlacháza, 1938. május 13. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A számelmélet neves kutatója. 1970 és 1977 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja.

Kátai Imre
2002-ben Mánfai György felvétele
Született	1938. május 13. (85 éves) Kiskunlacháza
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató egyetemi oktató egyetemi oktató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1961, matematika) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1966, PhD)
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1978) Széchenyi-díj (1995)
MTMT MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1956-ban érettségizett, majd beiratkozott a Szegedi Tudományegyetemre, majd 1957-ben átment az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–alkalmazott matematika szakára, ahol 1961-ben szerzett matematika tanári és alkalmazott matematikusi diplomát.

Diplomájának megszerzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Algebra és Számelmélet Tanszék munkatársaként kezdett el dolgozni. Végigjárva az oktatói ranglétrát 1970-ben vette át egyetemi tanári kinevezését a Numerikus és Gépi Matematika Tanszéken, ahol a tanszékvezetői feladatok ellátásával is megbízták. 1970 és 1977 között az egyetem Természettudományi Karának dékánja volt. 1980-ban kinevezték az ELTE Számítógépközpontjának igazgatójává. A Komputeralgebra Tanszék vezetésével bízták meg a tanszék 1992-es megalakulásakor. A tanszéket az Informatikai Kar különválása után is vezette, egészen 2003-ig. 2008-ban professor emeritus kinevezést kapott. Több éven át az MTA és az ELTE közös Alkalmazott Számelméleti Kutatócsoportjának vezetője. Budapesti állása mellett a Janus Pannonius Tudományegyetem Alkalmazott Matematika és Informatika Tanszékén egyetemi tanár volt. Vendégprofesszorként az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Egyiptomban, Kanadában, Franciaországban dolgozott.

1965-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1969-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai, valamint az Informatikai- és Számítástudományi Bizottságnak lett tagja. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagjává. 1995-től 2004-ig a Felügyelőbizottság tagja volt.

Az Annales Universitatis ELTE Sectio Computatorica alapító főszerkesztője. Az Acta Mathematica Hungarica, az Annales Universitatis ELTE Sectio Mathematica, az Alkalmazott Matematikai Lapok szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága

Fő kutatási területe analitikus és valószínűségelméleti számelmélet. Ezen a területen érte el legfontosabb eredményeit. Jelentősek a fraktálgeometria területén elért eredményei. Eddig körülbelül háromszáznegyven tudományos dolgozatot írt nemzetközileg jegyzett folyóiratokban.

Kiemelkedő szerepe volt a programozó és programtervező matematikus képzés programjának kidolgozásában, különböző tantárgyak oktatásában. Ehhez a képzéshez hét jegyzetet írt.

Díjai, elismerései

• Munka Érdemrend Arany Fokozata (1977)
• Akadémiai Díj (1978)
• Széchenyi-díj (1995) – Az analitikus számelmélet számos területén elért nemzetközileg is elismert kiemelkedő eredményeiért, a tudományegyetemeken folyó informatikai szakemberképzés megteremtése érdekében végzett oktatói és oktatásszervezési munkásságáért.
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
• Universitatis (ELTE)

Főbb publikációi

• Számelméleti függvények (1977)
• Szabályos viselkedésű aritmetikai függvények (1989)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 638. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 550. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján