Wikipédia

Kézdi Árpád

(1919–1983) magyar építőmérnök, talajtanász, egyetemi tanár, az MTA tagja

Kézdi Árpád, 1947-ig Kalcher Árpád (Komárom, 1919. november 19. – Budapest, 1983. október 20.) építőmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa (1952) és doktora (1958), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A talajmechanika és geotechnika terén kifejtett elméleti és gyakorlati munkásságának köszönhetően az alapozási mérnöki munkálatok világszerte elismert szakembere volt. Három évtizeden keresztül, 1951-től 1982-ig vezette a Budapesti Műszaki Egyetem geotechnikai tanszékét.

Kézdi Árpád
SzületettKalcher Árpád
1919. november 19.
Komárom
Elhunyt1983. október 20. (63 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozásaépítőmérnök
IskoláiMagyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1942)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozat
  • díszdoktor (Drezdai Műszaki Egyetem, 1971)
  • díszdoktor (University of Natural Resources and Life Sciences, Vienna, 1972)
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia (1976–1983)
Munkahelyek
Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszéktanszékvezető (1951–1982)
Tudományos publikációk száma150 körül
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes, 1976)
Katonai pályafutása
OrszágMagyar Királyság
Szolgálati ideje1944–45
Háborúi, csatáimásodik világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Kézdi Árpád témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Kézdi Árpád. Magyar életrajzi Lexikon. OSZK. MEK.
Nem található szabad kép.(?)
Kézdi Árpád
Kézdi Árpád sírja a Farkasréti Temetőben

Életútja szerkesztés

Mérnöki oklevelét 1942-ben szerezte meg a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Már 1941-től a műegyetem vasútépítési, talajmechanikai és alapozástani (később geotechnikai) tanszékén gyakornokoskodott Jáky József mellett. 1942-től tanársegédként, 1943-tól pedig adjunktusként oktatott a tanintézményben. 1944 végén mozgósították és Németországba vezényelték, ahol 1945-ben amerikai hadifogságba esett. 1946-ban tért haza, s folytatta az oktatótevékenységet a műegyetemi geotechnikai tanszék adjunktusaként. 1948–1950-ben a vasúti műtárgyak témakörének meghívott előadója volt, 1951-ben pedig intézeti tanári feladatokat is ellátott. 1951-től 1982-ig a geotechnikai tanszék vezetője volt, 1953 után docensi, 1961-től tanszékvezető egyetemi tanári címmel (1952 és 1967 között a műegyetemből szervezetileg kivált Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem keretei között). 1960-ban műszaki doktori oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME), 1961–1963-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem oktatási, 1972–1975-ben pedig a BME tudományos rektorhelyettese volt.

1951-ben feleségül vette Hódsági Annát. Három gyermekük született: Kézdi Andrea (1952), Kézdi Alice (1954) és Kézdi Árpád (1956). A Farkasréti temetőben nyugszik.[2]

Munkássága szerkesztés

Kutatásai elsősorban a talajmechanikára, a talaj fizikai tulajdonságainak és viselkedésének mérnöki megközelítésű, átfogó geotechnikai vizsgálatára irányultak. A földnyomás-elméletek összefoglalásával és továbbfejlesztésével, a rézsűk és lejtős földtömegek állékonyságának, a talajok teherbírásának, a külső dinamikus hatások (pl. földrengés) előidézte tranziens folyamatok vizsgálatával jelentősen hozzájárult a földművek, az alapozási és talajszilárdítási mérnöki munkálatok elméleti megalapozásához. E talajfizikai vizsgálatok mellett behatóan foglalkozott a talajok anyagi összetételével és vízforgalmával, a talajjal mint építőanyaggal, az útstabilizálás és teherbírás-javító cölöpalapozás módszertanával.

Pályája során mintegy másfél száz tanulmányt és közel félszáz könyvet írt, amelyek közül kiemelkedik a négy kötetben, német és angol nyelven megjelent talajmechanikai monográfiája.

Társasági tagságai és elismerései szerkesztés

1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották, több éven át töltötte be a talaj- és kőzetmechanikai bizottság elnöki tisztét. 1973 és 1977 között a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozástudományi Társaság (International Society for Soil Mechanics and Foundation Engineering, ISSMFE) európai alelnöke volt, emellett tagja volt a Brit Mérnökegyletnek (British Engineers Club) és 1956-tól tiszteleti tagja a Német Földmű- és Alapozástudományi Társaságnak (Deutsche Gesellschaft für Erd- und Grundbau).

Tudományos érdemei elismeréseként 1962-ben Jáky József-díjat kapott. 1966-ban Állami Díj II. fokozatával tüntették ki talajmechanikai elméleti és gyakorlati kutatásaiért. 1971-ben a Drezdai Műszaki Egyetem, 1972-ben a Bécsi Mezőgazdasági Főiskola(wd) díszdoktorává avatták.

Főbb művei szerkesztés

  • Különleges feladatok a talajmechanika köréből. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1950, 70 p.
  • Talajmechanika I–II. Budapest, Tankönyvkiadó, 1952–1954.
  • Földművek sztatikájának korszerű eljárásai. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1955, 61 p.
  • Rezgések hatása a talajra. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1955, 94 p.
  • Kísérleti cementtalaj utak építése és kipróbálása. Budapest, Tankönyvkiadó, 1955.
  • Földművek I–II.: Egyetemi tankönyv. Budapest, Tankönyvkiadó, 1957, 463 p. (Póczy Mihállyal)
  • Alagutak, alapozás, földművek, talajmechanika. Budapest, Terra, 1960, 252 p. (Széchy Károllyal)
  • Talajmechanikai praktikum: Egyetemi tankönyv. Budapest, Tankönyvkiadó, 1961, 208 p.
  • Erddrucktheorien. Berlin–Göttingen–Heidelberg, Springer, 1962, 319 p.
  • Talajstabilizáció. Budapest, Tankönyvkiadó, 1962, 103 p.
  • Talajmechanika és alapozás. Budapest, Tankönyvkiadó, 1964, 211 p. (Varga Lászlóval)
  • Geotechnika. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 236 p.
  • Talajmechanika. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 275 p.
  • Földművek. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 368 p.
  • Stabilizált földutak. Budapest, Akadémiai, 1967, 355 p.
    Németül: Stabilisierte Erdstrassen. Berlin–Budapest, Bauwesen–Akadémiai, 1973, 327 p.
    Angolul: Stabilized earth roads. Amsterdam–Budapest, Elsevier–Akadémiai, 1979, 327 p.
  • Soil physics. Budapest, Vituki, 1968, 96 p.
  • Erdbauten: Standsicherheit und Entwässerung. Düsseldorf–Budapest, Werner–Akadémiai, 1969, 403 p. (Markó Ivánnal)
  • Handbuch der Bodenmechanik I–IV. Berlin–Budapest, Bauwesen–Akadémiai, 1969–1976.
    Angolul: Handbook of soil mechanics I–IV. Amsterdam–Budapest, Elsevier–Akadémiai, 1974.
  • Földművek: Víztelenítés. Budapest, Műszaki, 1974, 298 p. (Markó Ivánnal)
  • Fázismozgások szemcsés halmazokban. Budapest, BME Továbbképző Intézete, 1975, 73 p.
  • Talajfizikai vizsgálatok. Budapest, BME Továbbképző Intézete, 1975, 73 p.
    Németül: Fragen der Bodenphysik. Düsseldorf–Budapest, VDI–Akadémiai, 1976, 148 p.
    Angolul: Soil physics: Selected topics. Budapest–Amsterdam, Akadémiai–Elsevier, 1979, 160 p.
  • Talajmechanika: Példák és esettanulmányok. Budapest, Tankönyvkiadó, 1976, 271 p.
  • Talajmechanika és alapozás. Budapest, Tankönyvkiadó, 1981, 274 p. (Farkas Józseffel)

Elismerései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://boku.ac.at/universitaetsleitung/rektorat/stabsstellen/oeffentlichkeitsarbeit/themen/ehrentraegerinnen/ehrendoktorinnen/kezdi, 2020. november 19.
  2. ↑ a b c d e Kozák Péter: Kézdi Árpád. Névpont.hu, 2015. (Hozzáférés: 2018. március 1.)

Források szerkesztés

További irodalom szerkesztés

  • Kézdi Árpád. in: Mélyépítéstudományi Szemle 1983.
  • Halász Ottó: Dr. Kézdi Árpád 1919–1983. in: Építés – Építészettudomány XVI. 1984. 1–2. sz. 3–4.
  • Dr. Kézdi Árpád. in: Hidrológiai Közlöny LXIV. 1984. 4. sz. 213.
  • Szabó János: Kézdi Árpád (1919–1983). in: Magyar Tudomány XXIX. 1984. 7–8. sz. 637–639.
  • Life and work of Prof. Árpád Kézdi. in: Acta Technica 1985.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kézdi_Árpád&oldid=26758870”