Kővárfüred
Kővárfüred (Cărbunari), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
| Kővárfüred (Cărbunari, Kohlendorf) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Szakállasdombó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szakállasdombó(Dumbrăvița) |
| Irányítószám | 437146 |
| SIRUTA-kód | 108053 |
| Népesség | |
| Népesség | 597 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 34′ 31″, k. h. 23° 38′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 31″, k. h. 23° 38′ 39″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Kápolnokmonostortól északra, Tőkésbánya és Kővárberence közt fekvő település.
Nevének eredete szerkesztés
Neve a szláv Garba = hegyhát és a román carbonariu = szénégető helyből ered.
Története szerkesztés
Nevét 1424-ben említette először oklevél Karbonal néven.
1475 körül Gorbonafalwa, az 1543-as Adóösszeírásban Gorbonaczfalwa, 1583-ban Carbonaczfalva, 1591-ben Gorbonaczfalva, 1609-ben Garbanatz, 1613-ban Garbonacz, 1650-ben Garbonáczfalva, 1659-ben Karbonáczfalva, 1659-ben Gorbonász, 1720-ban Garbonásfalva, 1831-ben Garbonátz, Kohlendorf, Kerbunerju, 1890-ben belügyminiszteri rendeletre Füred néven írták.
Kővár váránk tartozéka és román falu volt, és valószínű, hogy 1424-ben fordult elő először, mikor Drág fiainak osztozkodásakor Drág fiainak nek és Sandrinnak jutott.
1543-ban Drágffy Gáspáré, 1546–52-ben már özvegyéé, somlyói Báthory Annáé.
1553–54-ben*uo. Drágffy György birja.
1556-ban Izabella királyné Drágffy György e birtokát bátori (ecsedi) Báthori Györgynek, nejének somlyói Báthory Annának s fióknak Istvánnak adományozta.
1567-ben II. János király Kővárt visszafoglalva, azt összes tartozékaival, tehát e tartozékot is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta.
1583-ban Báthory Zsigmond e falut a kapniki ezüstbányászat czéljából 2 évre, majd 1585-ben 12 évre br. Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe.
1591-ben Báthory a fejedelem Herberstein Feliczián halálával a haszonbért örököseivel további 6 évre megújította.
1603-ban a berenczei járáshoz tartozott.
1609-ben Báthory Gábor e birtokot Szilágyi János kővári kapitánynak adományozta.
1613-ban Bethlen Gábor Szilágyi János kővári kapitányt e birtokában megerősítette
1639-ben e falu a kapniki bányához tartozik.
1650-ben mint tiszta kincstári falu Kővárhoz tartozott.
1659-ben Barcsay Ákos a kapniki bányával együtt, mint annak tartozékát, e birtokot Hartman Jánosnak adja bérbe.
1659-ben Barcsay Ákos fejedelem garbonáczi Tárcza Tamást és Dénest megnemesíti, kiknek alább czimerét is bemutatjuk.
1679-ben Apaffy Mihály fejedelem borbereki Alvinczi Ferencznek a fejedelmi javak praefectusának egy itteni jobbágyot (Ungur) ad zálogba.
1690-ig e falu Kapnikbányához tartozott, de felhagyva a bányászattal, ismét Kővárhoz csatolták.
1702-ben kincstári birtok, 1719-ben a kincstár e birtokot a gróf Teleki családnak általadta.
1770-ben birtokosai: a kincstár és gróf Teleki Ádám, idősebb Samu, Pál és néhai idősebb János utódai.
1910-ben 801 lakosából 17 német, 758 román volt. Ebből 124 görögkatolikus, 654 görögkeleti ortodox, 17 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.
Nevezetességek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévköny
.svg){kind=small}
