Kabaré (film)

Bob Fosse 1972-ben bemutatott filmmusicalje

A Kabaré (Cabaret) 1972-ben bemutatott amerikai filmmusical Bob Fosse rendezésében. A film az 1966-os Kabaré című Broadway musical adaptációja, amely Christopher Isherwood Isten veled, Berlin című művét dolgozza fel: középpontban a Weimari köztársaság 1931-es történetével, Adolf Hitler pártja, az NSDAP hatalomra kerülése előtt.

Kabaré
(Cabaret)
1972-es amerikai film

Liza Minnelli egy werkfotón
Liza Minnelli egy werkfotón
RendezőBob Fosse
ProducerCy Feuer; és asszisztense: Harold Nebenzal
AlapműJohn Van Druten I'm a Camera c. színházi szövege és Joe Masteroff Kabaré c. musicalje
Műfajmusical
filmdráma
Forgatókönyvíró
  • Jay Presson Allen
  • John Van Druten
DramaturgJay Presson Allen
FőszerepbenLiza Minnelli
Michael York
Hang4-Track Stereo
ZeneJohn Kander
OperatőrGeoffrey Unsworth
VágóDavid Bretherton
Gyártás
GyártóMonogram Pictures
OrszágUSA
Nyelv
Játékidő124 perc
Költségvetés4 600 000 $
Képarány1,85:1
Forgalmazás
ForgalmazóReak Dear International
Bemutató
  • 1972
  • 1972. február 13. (Amerikai Egyesült Államok)[1]
Díj(ak)8 Oscar
4 Golden Globe
7 BAFTA
Korhatármagyar 12 év (mozi)
Bevétel
  • 41 401 689 $ (világszerte)
  • 41 326 446 $ (Amerikai Egyesült Államok)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Kabaré témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

„Az első felnőtt musical”-ként definiálták, és nagy közönségsikert ért el, a kritika bizonyos ellenvetései ellenére.[2] 1995-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár Filmmegőrzési bizottsága a filmet beválasztotta az amerikai nemzeti filmregiszterbe „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes alkotást”.[3][4][5]

A filmet Magyarországon először 1974. február 28-án magyar felirattal vetítették a mozikban, szinkronizáltan pedig 1987. március 28-án mutatta be a Magyar Televízió.

Cselekmény szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

1931: Brian Roberts, a modern nyelvek egyetemi hallgatója a Weimari köztársaság Berlinjébe érkezik angolt tanítani. A félénk és gátlásos fiatalembert a panzióban, ahol szállást talált, lenyűgözi a szomszéd szobában lakó amerikai Sally Bowles, a mulatt showgirl vitalitása, aki a Kit-Kat kabaréban, a homoszexuális értelmiségiek, művészek polgárpukkasztó találkahelyén dolgozik. Hamarosan a barátság szövődik a két szomszéd között, amely érzelmi kapcsolattá válik, s a szubrett bevezeti Briant a szexuális élet rejtelmeibe is.

Fritz, az angol ifjú német barátja ezernyi pénzügyi gonddal küzd. Mindenki előtt titkolja zsidó származását, amit szégyell a kor helyi hangulatát ismerve. Lutheránusként, érdekházasság révén óhajt belépni ebbe a szép világba. Így, amikor Brian angolóráit az igen gazdag iparos leányánál, Natalia Landauernél megkezdi, Fritz megkéri barátját, hogy mutassa be a nőnek. Ám Natalia, nemcsak gazdag, hanem gyönyörű is, a hozományvadász pedig kezd őszintén beleszeretni „prédájába”.

Sally mellékesen ismeri Maximilian von Heunét, a jóképű és elbűvölő, gazdag német arisztokratát. „Max” látszólag udvarol neki, s ő szívesen veszi közeledését. Brian eleinte gyanakvón fogadja ezt a Sally iránt megnyilvánuló érdeklődést, majd hamarosan egyre toleránsabbá válik iránta, később bekapcsolódik a vidám és gondtalan órák hármasban való eltöltésébe. Max nagyvonalúnak, intelligensnek és szórakoztatónak is bizonyul. Miközben pár felhőtlen nap eltöltésére a báró palotájába autóznak, meglátnak a berlini utcán néhány rendőrt és járókelőt, s egy összevert fejű halott férfit, a burjánzó náci erőszak áldozatai közül. Max a társadalmi fensőbbség fölényével oldja fel a feszültséget: az uralkodó osztály, amelyhez tartozik, biztosan nem engedi ezeket a bunkó nemzeti szocialistákat hatalomra – véli. Legföljebb arra fogják használni őket, hogy kiszabadítsák Németországot a bolsevizmus karmaiból, ezzel a „piszkos munkát” helyettük elvégezve. Útban visszafelé, Brian és Max egy fogadóban belecsöppen, egy megnyerő külsejű fiatal egyenruhás fiú spontán előadásába, aki nagy beleéléssel énekli el a „Tomorrow belongs to me”-t mint valódi náci himnuszt. Minden jelenlévő, a hitlerjugendessel az élen; a pincérek, a szállóvendégek, a túrázók bekapcsolódnak, s énekelik kórusban, az ifjút egyre hangosabban kísérve, hogy úgy tűnik, politikai demonstráció alakul ki a náci hitvallás mellett. Brian lesújtva, Max szarkasztikus mosollyal hallgatja őket.

Berlinbe visszatérve – Brian arany cigarettatárcával és kasmír szvetterrel, Sally egy drága szőrmebundával, Max ajándékaival – folytatják mindennapos életüket, a báró által felajánlott Afrika-utazásra készülődve. Kevéssel ezután, Brian, alighogy Max automobilján hazahozták, láthatóan felkavarva, azzal vádolja meg Sallyt, hogy egy ledér nőcske: frivol és könnyelmű, végül is, hogy lefeküdt Maxszal. A lány nem fogadja szívesen, hogy le legyen kötve egy olyan kapcsolatban, ahol nem tehet azt, ami neki tetszik. Bevallja, hogy a báró szeretője, és nem bánta meg, amit tett. Brian viszont bevallja, hogy nem a nő az egyetlen, akivel a jóképű biszexuális bárónak viszonya van: vele is ágyba bújt. Mindketten rájöttek, hogy Max csak arra használta fel trükkjeit, hogy őket az ágyába csalja. Végül pénzt küldött nekik „az együtt töltött szép idők” emlékére. A nácik rajtaütései egyre gyakoribbakká váltak, és már a kabarét is érintették mint „ördögi degenerációk barlangját”. Sally nem tudja, hogy melyiküktől állapotos, de végül az angollal, aki gondoskodna róla és gyermekéről, elhatározzák, hogy elhagyják Berlint és Németországot, hogy Angliában alapítsanak családot. A politikai helyzet egyre nyomasztóbbá válik. Fritz, aki immár szerelmes Nataliába, elhatározza, hogy feleségül kéri a rendszerváltás előestéjén, ami nagy merészség tőle. Megtudván, hogy a lány zsidó. Fritz bevallja neki, hogy ő is az. Összeházasodnak a zsidó vallás szerint, miközben az utcákat ellepi az antiszemita népáradat.

Egy nap Brian, hazatérvén észreveszi, hogy eltűnt Sally bundája. Megérti, hogy Max ajándékát a lány tiltott abortuszra fordítja, nem tudván beleélni magát a háziasszony szerepébe, egy bérlakásocskában, amint kelengyéjét a szomszédasszonyokkal együtt mossa. Meggyőzi Briant, hogy az általa választott megoldás a helyes. A fiú hazamegy Angliába, maga mögött hagyva a nőt, közös gyermeküket, azt a Berlint, amely immár nem létezik többé, Maxot eltűnt ajándékaival. A Kit-Kat füstös és megismételhetetlen levegőjét, mindannyian egy leolvadó freskó főszereplői lesznek, s csak Brian emlékezetében élnek tovább.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők szerkesztés

Színész Szerep Magyar hang[6]
Liza Minnelli Sally Bowles Hernádi Judit
Michael York Brian Roberts Kaszás Attila
Helmut Griem Maximilian von Heune Hirtling István
Joel Grey Konferanszié saját, eredeti hangján
Marisa Berenson Natalia Landauer Sunyovszky Szilvia
Elisabeth Neumann-Viertel Schneider kisasszony Bod Teréz
Ralf Wolter Ludwig úr Bősze Péter
Fritz Wepper Fritz Wendel Besenczi Árpád
Helen Vita Kost kisasszony
Sigrid von Richthofen Mayr kisasszony
Oliver Collignon Hitlerjugendes Mark Lambert énekhangja
További magyar hangok:
Feleki Sári, Spányik Éva.

Gyártása szerkesztés

A filmet az ABC Pictures hatmillió dolláros költséggel, Németországban forgatta, 1971 februárjától. A felvételeket Nyugat-Berlinben, Münchenben, az Alsó-Szászországbeli Lübeckben, a Max palotájában zajló jeleneteket pedig a Schloß Eutinben, Schleswig-Holsteinben készítették.

A Cabaret című, John Kander és Fred Ebb által írt dalt Liza Minnelli maga énekelte.[7]

Bibliográfia szerkesztés

Francesco Mismirigo, Cabaret, un film allemand, Université de Genève, 1984

DVD-kiadások szerkesztés

DVD-n először 1998-ban, majd 2003, 2008 és 2012-ben adták ki.

2012 áprilisában, a Warner Bros., a film bemutatásának 40. évfordulójára digitálisan teljesen felújította a celluloidváltozatot is, de a több mint 10 percnyi technikai hiba miatt Blu-rayen csak 2013. február 5-én jelenhetett meg az amerikai piacon.[8]

Díjak, jelölések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 10.)
  2. Fernaldo Di Giammatteo: Dizionario del cinema americano, Editori Riuniti, Róma, 1996, 78. o.
  3. Librarian Names 25 More Films to National Film Registry. Kongresszusi Könyvtár, 1995. december 18.
  4. 2007-ben az Amerikai Filmintézet a 63. helyre sorolta Minden idők 100 legjobb amerikai filmje között (az 1998-as listán még nem szerepelt).
  5. AFI's 100 Years… 100 Movies - 10th Anniversary Edition. Amerikai Filmintézet
  6. Kabaré (magyar nyelven). ISzDb. (Hozzáférés: 2018. augusztus 5.)
  7. Colonna sonora
  8. Filmfelújítás a 40. évfordulóra

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cabaret (film) című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés